ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs [szünetel]

h a r m i n c h a t

Elmondhatatlanul izgultam a Wyatt-tel való találkozás miatt. Napról-napra több és több lehetséges kimenetel játszódott le a fejemben. Johnny, Scarlett és még anya is azzal pesztrált, hogy szörnyen túlreagálom. Bizonyára igazuk is van, de mégsem bírok uralkodni magamon. Megfelelési kényszerem volt. Hogy is ne lenne? Hisz, ha minden a terv szerint alakul Wyatt élete része leszek. Tudom, hogy nem fogjuk minden álló napunkat együtt tölteni, de nagy események során — valójában akármikor — azt akarom, hogy érezze, rám számíthat.

Johnny egy közös vidámparkozást szervezett, Wyatt kedvenc helyén. Nem olyan kisfiú már, bizonyára renget más dolog is érdekli, de John konzervatívan ragaszkodik a fia gyerekkorához. A szememben tisztelendő példa, ha egy szülő arra próbálja ösztönözni a gyerekét, hogy megmaradjon gyereknek. Hamar felnőnek, addig kell elkényeztetni őket, amíg lehet. Én már csak tudom, hisz a szüleim mindent megadtak nekem és az öcsémnek is egyaránt. Amellett, hogy majdnem mindent megkaptunk, amit csak kértünk odafigyeltek arra is, hogy alázatos és tisztelettudó serdülőkké, majd felnőttekké váljunk. Hálás vagyok nekik, hogy megadták nekünk mindezt.

A ruháim közt kutattam a legmegfelelőbb viselet után, közben Johnnyval beszéltem videó kamerán, aki szintúgy készülődött. Nem sokáig telefonáltunk, mivel "időpontra" kellett mennie Wyatt-ért, utána pedig az én lakásom volt az állomás. Scarlett sem volt otthon, hogy kisegíthessen a kilátástalan helyzetemben, ezért sajnálatosan magamra voltam utalva. Kínomban már görcsösen a kivett ruhákat néztem át újra és újra. Aztán megakadt a tekintetem az egyik blézeremen, amihez társul egy elegáns nadrág is. Felcsillant szemekkel simítgattam ki a ruhadarabot, majd türelmetlenül neki vetkőztem, aztán felhúztam a szettet. Csinos, nőies, de legfőképpen elegáns. Érett felnőtt hangulatot sugároz, pont amire szükségem van.

Mielőtt John és Wyatt megérkeztek volna, még leszaladtam a szemközti pékségbe egy doboz karamellás fánkért. Johnny azt mondta, hogy ez Wyatt kedvenc édessége, ezért gondoltam, hogy első benyomásnak rossz nem lehet. Végülis a mondás is úgy szól: Egy férfi szívéhez a hasán át vezet az út.

A telefonom képernyőjét bámultam percenként, hogy mikor érkeznek már meg. A csábítás is kísértett, mivel a frissen sült fánkok illata átjárta az egész nappalit. Szinte összerezzentem, amikor meghallottam a csengőt. Megtörölgettem az izzadt tenyerem, majd lassan, de biztosan az ajtóhoz vánszorogtam. A túlsó oldalon Johnny egy nagy mosollyal vonta magához a fiát, aki kevésbé volt lelkes, mint az apja. A kezében egy csokrot tartott, aminek látványa megmelengette a szívemet. John egy ártatlan arca puszival köszöntött, Wyatt pedig egy halvány vigyor kíséretében adta át a virágot.

Wyatt teljes életnagyságban is ugyanolyan jóképű, mint a fotókon, amiket láttam róla. A legtöbb vonását Johntól örökölte, de tagadhatatlan, hogy a szeme az édesanyjáé. Első benyomásra illedelmes, de félénk, mint minden gyerek, amikor egy ismeretlen előtt kell bemutatkozniuk. Főleg, ha az ismeretlen az apjuk újabb mennyasszonya. Mégha ezt nem is tudja.

— Mi ez a jó illat? — kérdezte Johnny, nagyokat szippantva a levegőbe.

— Karamellás fánk! — jelentette ki Wyatt.

— Gondoltam egy kis finomság a szórakozás előtt senkinek sem árt. — mondtam, közben kézbe vettem a fánkos dobozt és Wyatt felé nyújtottam. Az apjára nézett, amolyan megerősítésre várva, mire John bólintott, hogy nyugodtan vegyen.

— Köszönöm! — mondta (ezúttal sokkal őszintébb mosollyal) miután elvett egy fánkot.

— És én is! — John is megkörnyékezte a fánkokat. Tréfásan kezdte el falni, mire a fia jóízűen felnevetett.