ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs [szünetel]

t i z e n e g y

[Szerda]

Arra keltem, hogy hideg levegő járja át a testem és vacogok a takaró alatt. Este nyitva hagytam az ablakot, de nem számítottam rá, hogy egy éjszaka alatt ilyen rohamosan lehűl az idő.

Szerettem az esős időket, de bentről élveztem csak. Emelett még meg is fáztam, az orromon keresztül alig tudtam levegőhöz jutni. Csodásan kezdődik a nap.

Amilyen gyorsan lehetett elláttam magam minden gyógyteával és pirulával, aztán készülődtem is. Ha mindez önmagában nem lenne elég, a napokban még a menstruációm is beköszöntött, bár a fogamzásgátlónak köszönhetően ezzel nem kell már sokáig bajlódnom.

Az időjáráshoz megfelelő darabot öltöttem magamra, csak bízni tudtam benne, hogy Johnny titokzatos eseményére is alkalmas lesz. A magassarkút ezúttal elhanyagoltam, inkább valami esőhöz illő bakancsot húztam.

Volt még időm elugrasztani Scarlettet az egyetemre, ezt követően pedig rögtön az irodához vezettem.
A parkolóházban kijelölt helyemen hagytam az autót és a bejárat felé igyekeztem. Itt azonban Johnny elállta az utamat, és rögtön a kocsijához intett. Meg sem kellett szólalnia, üvöltött róla, hogy nincs jó kedvében.

A sofőr már az ajtó mellett állt, ahogy odaértem hozzá kinyitotta nekem azt. Blake csak egyszerűen beszállt, nagy hanggal becsapva az ajtót.
Megadta a sofőrnek a helyszínt, majd az ablak felé fordult és egész úton egy szót sem szólt.
Amikor akaratlanul tüsszentettem egyet úgy kapta hátra a fejét, mintha bűnt követtem volna el. Még jó, hogy azt nem mondta, hogy levegőt se vegyek, ha nem muszáj.

Már nagyon elegem volt belőle, hogy nekem kell alkalmazkodnom az ő hangulatingadozásaihoz. Nem mellesleg semmiféle tájékoztatást nem adott az előttünk álló eseményről, ezért nagyon kétségbe estem.

Manhattanbe érkeztünk, a Wall Streetre. Ha esetleg önmagában nem mond semmit ez a hely, röviden összefoglalom. Itt található New York tőzsdéje, amihez ismert nagyvállalatok és pénzügyi szakemberek kapcsolódnak.

Még sosem volt alkalmam eljutni ide, ezért nagy csodálattal léptem be a hatalmas épületbe. A jól öltözött férfiak csak úgy nyüzsögtek mellettünk, mindenki céltudatosan törtetett különböző irányokba. Mi sem ácsorogtunk, egyből a recepcióhoz léptünk, Johnny pedig szóváltásba keveredett az ott ülő férfivel.

Nem engedte, hogy egyedül álljak a hall közepén, mindig közel intett magához, akárhová lépett. Rajtam kívül egy nő sem tartózkodott az épületben, ezért a rám tapadt szempárok felettébb feszélyeztetőek voltak. Erre John is felfigyelt, ilyenkor egy gyengéd tapintással a derekamra helyezte az ujjait, mintha egy párként érkeztünk volna ide. Bevallom ettől rögtön nyugodtabb lettem.

— Nem öltöztél túl. — tett megjegyzést a külsőmre, amint becsukódott előttünk a lift ajtaja.

— Nem mondtad, hogy a kicseszett Wall Streetre jövünk! — húztam fel magam. Eddig nem nézett rám, a mondatom után azonban döbbenten felém kapta a tekintetét. Bizonyára nem efféle reakcióra számított.

— Jogos. — biccentett a fejével.

— Most, hogy végre szóba állsz velem, elmondanád mit csinálunk itt?

— Az ügyfelünk Trevor Brockovich, egy tekintélyes üzletember. A felesége pár napja benyújtotta a válási papírokat, miután rajtakapta Mr. Brockovich-ot a szeretőjével. — vázolta az ügyet.

— Még szép. — motyogtam az orrom alatt.

— Ezt hogy érted? — hunyorított értetlenül.

— Teljesen megérthető a szándéka, nem? Mármint a feleségnek.

— Igen, csakhogy mi nem őt képviseljük. Szóval, ha lehet Brockovich előtt ne törjön ki belőled a feminista éned. — megforgatta a szemét, majd kilépett a liftből.

Az egyetlen aggályom a munkám felé, az ebben mutatkozik meg. Amikor olyan férfiakat kell védenem, akiket mélyen megvetek. Nem értek egyet Blake-kel ezzel a feminista jelzővel, mivel véleményem szerint az ehhez hasonló eseteket minden normális ember így reagálja le.

Brockovich az irodájában telefonált, az asztala szélének dőlve. Jóízűen nevetett, az arckifejezései semmiféle megbánást nem tükröztek. Ilyenkor csak azt nem értem, hogy minek marad egy olyan nő mellett, akit láthatóan nem tisztel, és akkor a szeretetről ne is beszéljünk.
Ahogy letette a kagylót Johnnyhoz lépett, és egy szívélyes kézfogással köszöntötte. Nem egyszerű üzleti kapcsolat volt köztük, bizonyára közelebbről is ismerték egymást.

Miután őt köszöntötte, rajtam is végig futott a tekintete. Nem illedelmesen csekkolt le, ahogy az újonnan találkozó emberek szokták egymást, takarni sem próbálta, hogyha tehetné levetkőztetne a tekintetével.

— Ő itt Maya Palmer, a gyakornokom. — mutatott be neki John.

Lassan hozzám lépett, majd a jobb kezemet az övébe vette és egy csókot nyomott rá, mindvégig tartva a szemkontaktust. A hideg is kirázott, de nem a vonzalomtól, hanem mert a gyomrom is felfordult tőle.

— Örvendek. — mosolygott kacérkodva.

— Részemről a szerencse. — mondtam fapofával.

— Örülök, hogy ilyen gyorsan a segítségemre tudtál sietni, ez a nő képes lenne kiforgatni minden vagyonomból! — lépkedett az asztalához, John felé beszélve. Kitöltött két pohár Bourbont, egyet Johnny felé nyújtott. Nem fogadta el, helyette leült a bőr borítású fotelba és rágyújtott.

— Kit fogadott? — érdeklődött a konkurens ügyvéd felől.

— Azt a lúzert Brooklynból, esélye sincs ellened Johnny.

— Erskine?

— Az! Nevetségesek. Egy zöldfülű a pasas.

David Erskine közel sem volt zöldfülű. Sőt, ami azt illeti Brooklyn egyik legkíméletlenebb ügyvédjei közé sorolható. Blake legnagyobb vetélytársa. Ezt onnan tudom, hogy hozzá nyújtottam be a kérvényemet az áthelyezésemről.

Ahogy ránéztem, láttam, hogy a szeme sarkából figyel, közben idegesen az ujján lévő gyűrűt matatta. Ekkor lett ez az ügy személyes.