ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs [szünetel]

h u s z o n h a t

Amikor Johnny nagy nehezen rávette magát, hogy ajtót nyisson és megindult afelé, meghallottam Florence dühöngő hangját. Azonnal bepánikoltam és tudattam Johnnal, hogy semmiképp nem láthat meg itt. Nem értette a kirohanásom, de nem volt időm magyarázatot adni, egyszerűen csak elbújtam a legközelebbi szobába.

Attól még, hogy riadtság járta át a testem, az agyam egy része egyből arra ösztönzött, hogy hallgatózzak. Nem túl erkölcsös, de ilyen az, ha az ember kiváncsi.

— Elfelejtetted, hogy fél hatra a fiadért kellett volna jönnöd?! — őrjöngött Florence, amint belépett a házba.

— Hatról volt szó, amihez még húsz perc vissza van. — védekezett Johnny.

— Írtam sms-t, hogy előbb indulunk, mi a fenéért nem tudtad megnézni?

— Wyatt itt van?

— Nincs, anyámnál hagytam.

— Akkor minek vagy itt?

— Hogy emlékeztesselek rá, van egy gyereked!

— Nem fogok hozzád, meg az öreg fószerhez igazodni.

— Vékony jégen táncolsz John Blake! Ha ezt így folytatod Karl a nevére veszi Wyattet!

— Ahhoz nekem is lenne néhány szavam, nem gondolod? Most pedig menj ahova akarsz, ne itt rontsd a levegőt.

— Mondd meg a ribancodnak, akit rejtegetsz, hogy apa vagy! Egy csapnivaló!

A heves veszekedést egy hangos ajtó csapódás zárta. Florence kiabálásait hallgatva még a hideg is kirázott, el sem hittem egy pillanatra, hogy én ugyanezzel a nővel találkoztam a hétvégén. Akkor olyan kiegyensúlyozott és nyugodt volt, döbbenet.

Óvatosan elő merészkedtem, Johnny már italt töltött magának. Sokkal higgadtabb volt mint vártam, ahogy rám nézett inkább fáradtságot láttam a szemében, mint dühöt. Belefáradt már Florence folyamatos kirohanásaiba. Leült a fotelbe és intett, hogy menjek oda. Az ölébe ültem és a haját kezdtem simogatni.

— Sajnálom, hogy hallanod kellett mindezt. — mondta, közben két ujjával a szemöldökét gyurmázta.

— Ennyire vészes a helyzet? Wyatt előtt is ezt csinálja?

— A legbosszantóbb az egészben, hogy igen. Nem kis gyerek már, felfogja a dolgokat, rosszul érinti, ha veszekszünk. Ebből kifolyólag már nem is találkozunk egymással, de most muszáj volt ide jönnie és jelenetet rendezni. Az önérzete nem hagyta annyiban.

— Nagyon sajnálom, főleg a fiadat, a szülei kapcsolata rá is hatással van. Florence pedig úgy tűnik, hogy semmibe veszi ezt. — mondtam ingerült hangnemben.

Johnny széles vigyorral nézett rám, nem teljesen értettem, hogy miért teszi. Aztán egy gyengéd csókot lehelt az ajkaimra.

— Túl jó vagy hozzám. — suttogta.

— Túlságosan is. — bólogattam drámaian elhúzva a túlságosan szót. Megforgatta a szemeit és kinevetett.

— Nem aludnál ma itt velem? — kérdezte a semmiből.

— Aludjak itt? Ma? Most? — kérdésekkel bombáztam döbbenten.

— Igen Maya, ma. — nevetett.

— Végülis, semmi akadálya. — mondtam egy rövid hatásszünet után. Valójában nagyon izgultam.

Johnny sokkal jobb kedvre derült, amikor beleegyeztem, hogy maradok éjszakára. Egy pár percig eltöprengtünk rajta, hogy mégis mit csináljunk, mivel még csak hat óra volt. Arra jutottunk, hogy mivel mindketten megéheztünk, összedobunk egy egyszerű vacsorát. A spagetti mellett döntöttünk, Johnny állítása szerint istenien készíti. Hagytam, hogy megvillanthassa a tudását, de azért én is kivettem a részem a munkából. Amíg főt a tészta, megterítettem, John pedig kiment a garázsba egy üveg borért.
Vacsora közben nagyon sok téma felmerült, sosem beszélgettünk még ilyen jót. Akárhányszor beszédre nyílt a szám, ő úgy figyelt minden szavamra, akár egy angyallal társalogna. Ha pedig elmosolyodik zavarba jövök és még azt is elfelejtem, amit pár másodperce mondtam. Nincs olyan érzés, amit ez a férfi nem tudna éreztetni velem, egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.

— Ezt muszáj megkérdezzem! — csattantam ki nevetve, miközben a tányérokat mosogattam. A bor meghozta a hatását, minőségi darab az nem vitás!

— Mi tart vissza? — visszakérdezett nevetve.

— Jules azt mondta, hogy pár hétig ő vigyázott rád, amikor kicsi voltál. Mesélt pár ciki sztorit is. — még mindig szórakozottan fordultam felé, az ő arcára viszont ráfagyott a mosoly.

— Ugye nem? — elszörnyedve pislogott. Egyből beugrott neki, hogy mire gondolhatok.

— De de. — bólogattam gúnyosan.

— Maya, azt nem mondhatod el senkinek! — felpattant a székből és vészjóslón közelített felém a mutatóujját a magasba tartva.

— Különben? — piszkálódtam.

Ahogy elém lépett megragadta a derekam és magához húzott. A lehető leglassabban hajtotta közelebb a fejét, de mielőtt megcsókolt volna egy kiadós vízmennyiséget fröcskölt az arcomba. Háborodottan törölgettem magam, de eszem ágában sem volt annyiba hagyni, határozottan a csap felé nyúltam és viszonoztam a szívességét. Mindketten nevetni kezdtünk, közben John elzárta a vizet és újra átkarolta a derekam. Ezúttal trükközés nélkül csókolt meg. Lassan eltűrte a félig nedves hajtincseimet és a kezébe vette az arcom. A csókunk egyre intenzívebb lett és szenvedélyesebb, egyikünk sem bírt volna tovább ellenállni.

Egészen a hálóig nem váltunk el egymástól, még az ajtó lenyitással is megszenvedtünk, de egyikünknek sem jutott eszébe, hogy elengedje a másikat. A szobában félig nyitva volt az ablak, kellemes levegő terjengett bent. Az éjjeli lámpa egy kevés fényt juttatott, így nem a vak sötétben tapogatóztunk, amikor megszabadítottuk egymást a ruhánktól. Teljesen meztelenül feküdtem, Johnny pedig kiegyenesedve térdelt előttem az ágyon. Végig mérte a testem minden egyes porcikáját. Egy mélyet sóhajtva beszívta az alsó ajkát, majd ismét éhesen az enyémeket kezdte falni, közben az ujjaival minden részemet végig simította. Az érintése hatására egyből libabőr terjedt el a bőrömön, szaporábban vettem a levegőt, halk sóhajok hagyták el a számat.

Nem csak, hogy életem legjobb szexe áll előttem, de John fogásában biztonságban is érzem magam. Olyan gyengéden bánt velem, mint még soha senki. Szeretkezés közben az érzelem nagy úr, nagy eltérés van aközött amikor a lelkek is találkoznak, nem csak a testek vonzódnak egymáshoz.

Miután Johnny is megszabadult a nadrágjától és alsójától, megkezdtük az előjátékot. Ebben már rég volt részem, Ray-jel általában egyből rátértünk a szexre sosem élveztük ki az együttlét apró részleteit. Nem meglepő, hogy Johnny pár perc alatt a csúcsra juttatott.

Az első pár lökést lassan és óvatosan tette meg, majd amikor már könnyebben mozgott teljes terjedelmével elmélyült bennem. Hangos nyögések törtek ki belőlem, mivel egy pillanat alatt felgyorsította a tempót. Felém emelkedett és a nyakamat kezdte csókokkal, gyengéd harapásokkal ellepni. Az enyémmel párhuzamba rántottam az arcát és hevesen csókolni kezdtem, közben a körmeimet a kidolgozott vállizmába véstem.

— Baszki — mormogta az ajkaimra, mélyeket sóhajtva.

Hirtelen elemelkedett tőlem, megragadta a derekamat és egy lendületes mozdulattal a hasamra fordított. Felemelte a fenekem és félre tolta a lábaim, hogy utat törjön magának. Nem habozott, folytatta ott ahol abbahagyta, engem újabb erélyes nyögésre kényszerítve. Tökéletes ütemben mozogtunk, egy pontos lökettel ismét orgazmushoz vezetett. Ismét a hajamhoz kapott és erősen hátra rántotta, amivel az egész felső testemet megemelte. Előrébb hajolt és az arcomat csókolgatta, majd a fülembe susmorgott.

— Szedsz valamit?

— Igen. — motyogtam lihegve.

Nem is mondott többet, előre hajtott és erősen a fenekembe markolt, majd az utolsó mély impulzusokat követően ő is elérte a csúcspontot. Kimerülten dőlt ki mellettem, egyből magához húzott és a hátamat kezdte cirógatni. Az izzadt mellkasába fúrtam a fejem és az állán nőtt szőrszálakat simogattam.

— Maya — mondta ki a nevem halkan.

— Hm?

— Azt hiszem a függőd lettem. — jelentette ki teljes komolysággal.

Vigyorogva felemeltem a fejem, az éjjeli fény pont jó rálátást adott az arcára. Csodálattal a szemeiben nézett rám. Végig simította a hüvelykujját az államon, majd lassan az ajkamon. Furcsa volt ezt a szájából hallani, de nem feltételeztem, hogy blöffölne. Márcsak azért sem mert én is bátran kijelenthetem ugyanazt. A függője vagyok.