ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs [szünetel]

h á r o m

Scarlettnek köszönhetően taxi után kellett vadásszak. A házon kívül, az autón is osztozunk, ami sok esetben szívás, mint például most az enyémben. Ki gondolná, hogy ilyen korán ennyien utaznak taxival? Hát igen, én nem.

Tíz perces csúszással értem a céghez, mint ahogy számítottam. Szerencsém, hogy szeretek akár egy órával korábban is elindulni, főleg, ha fontos eseményről van szó.

Belépve az épületbe nem lepett meg a modern berendezés, egy korszerű vállalatról van szó, minden apró részletre odafigyelnek, ami a hírnevükre hatással lehet. Számomra az aranyozott stílus egy cseppet elavult, de szerencsére nem ragyogott minden négyzetméter. Véleményem szerint sokat jelent maga a hely tetszése is, ahol az ember dolgozni kezd.

A recepciós hölgy már név szerint fogadott és segítőkészen tájékoztatott, ami nem tagadom rám fért abban a hatalmas hodályban. Még mielőtt a liftbe léptem volna oda súgta, hogy 'Kitartást'. Az arckifejezéséből ítélve már előre sajnált.

Egy nagy sóhaj kíséretében nyomtam meg a gombot, azt képzelve, hogy a mennyország felé haladok. Ahogy ismét megállt a felvonó, én is visszazökkentem a valóságba és az elmondottakat követve Mr. Blake irodája elé lépkedtem.

Bekopogtam, majd a bentről elhangzó jelzést követően beléptem az ajtón.
Pár lépésre tőlem, az asztala mögött ült, belemélyülve az előtte heverő papírokba. Épphogy felkapta a tekintetét rám, de ennél többet nem is tett.

— Végre, hogy megérkezett, feketén iszom a kávét. —szólalt fel. Még ekkor sem vette a fáradtságot, hogy rám nézzen.

Pontosan tudtam, hogy milyen szituációba kerültem és nem sokon múlt, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Nehezen visszafogtam magam, megtartva a jó modorom.

— Attól tartok uram, hogy én nem ezért vagyok itt. Gyakornokként értekeztem ide a—

Ahogy folytatni szerettem volna, hogy honnan jöttem, hirtelen felkapta a fejét és a magasba tartotta a mutatóujját, csendre intve.

— Ha nem tud nekem hozni egy kávét, akkor nincs dolgunk egymással. — jelentette ki lekezelően.

A szemeim nagyra nyíltak meglepettségemben. Sok féle emberrel találkoztam már életem során, de ilyen bunkó alakkal még sosem. Megalázva éreztem magam, ezért nem kérdés, hogy gondolkodás nélkül sarkon fordultam és amilyen gyorsan csak lehetett elhagytam a helyet.

Baromira felment bennem a pumpa abban a pillanatban, legszívesebben visszamentem volna és hadd ne mondjam miket tennék vele. Azonban eszem ágában sem volt lesüllyedni az ő szintjére.

[Az egyetemen]

— Most csak szívatsz ugye? — Scar csak meredt rám sokkoltan, miután elmeséltem neki a történteket.

— Bárcsak. Esküszöm elcseszte az egész napomat az a seggfej! — háborogtam csillapíthatatlanul.

— Azonnal másik helyet kell kérj, az fix, hogy kétszer annyi pénzért sem mész vissza oda többet!

— Tudod, hogy még a jelenlegi összeg is hatalmas segítség, nemhogy a kétszerese.

— Az isten szerelmére Maya, miért nem tudod elfogadni a szüleid pénzét?

— Mert nem vagyunk rászorulva.

— Ó, biztosan? Annyira makacs vagy, már nekem fáj. — forgatta rám a szemeit grimaszolva.

Sajnos bármennyire próbáltam meggyőzni magam róla, hogy Scarlett téved, mindig ott lyukadtam ki, hogy kegyetlenül igaza van. Az elmúlt időben valóban nem álltunk annyira fényesen anyagilag, de mindig megoldottuk, Scarlett azonban nem akart folyamatosan a bizonytalanságban élni. Természetesen megértettem az álláspontját, róla azonban nem mondhattam el ugyanezt. Tudja jól, hogy mennyire nehezen fogadom el a segítséget, a rögeszmém, hogy csak az lehet a sajátom, amit önerőből hoztam létre.

Mr. Bunkó azonban gondoskodott róla, hogy bármennyire nem akarok, kénytelen leszek szembemenni a saját elveimmel.