ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs [szünetel]

t i z e n n y o l c

[Másnap]

Erős forgolódásra keltem, Scarlett lába a gyomrom tájékán landolt, a keze pedig a mellemen. Hogy én mennyire utálok ezzel a lánnyal aludni.
Finoman letoltam magamról a végtagjait, mivel velem ellentétben ő kellemesen aludt tovább. Kikecmeregtem az ágyból és a konyhába vonszoltam magam. Megkezdtem a kávé lefőzését, közben a fürdőben felfrissítettem magam. Nem telt bele öt perc és már vissza is értem, de ekkor már társaságom akadt.

Ray igyekezett felfedezni magát a konyhában, szörnyű volt nézni ahogy kétbalkezeskedik. Odasiettem hozzá és átvettem az irányítást.

— Reggelit akartam csinálni, de nem vagyok tájékozott. — magyarázkodott, a tarkóját vakargatva.

— Mit kérsz?

— Rántottát.

— Ülj le, megcsinálom. — azzal neki is láttam — Meddig voltatok fent?

— Hú, passz. Talán éjfélig. Scarlett kicsit berúgott.

— Vettem észre. — kuncogtam magamban.

— Mi van velem? — lépett be a konyhába Scarlett. A szemét dörzsölgette egy óriásit ásítva.

— Éhes vagy? — kérdeztem.

— Szerinted? — kérdezett vissza kómásan.

Szépen lassan mindenki eldöntötte, hogy felkel, így sorozatosan csinálhattam a rántottákat. Persze a kávém kihűlt, melegíthettem újra. A reggeli után hozzákezdtünk a buli kellékek behordásához, elhelyezéséhez. Nem vártunk sok embert, csak az általában házibulin résztvevő társaságot.

[Este]

Mindenki a szobájában készült, a lányokkal értelemszerűen közösen készülődtünk. Heather egy fekete bőrnadrágot húzott, fehér, középen gombolt hosszú ujjúval, Scarlett egy Burberry mintájú hosszúnadrágot, fekete crop toppal, én pedig egy fekete-fehér kockás ruhát, alatta fehér garbóval.

Épphogy végeztünk a sminkünkkel már csengettek az ajtón. Mire leértünk a fiúk beinvitálták a vendégeket. Ray tekintete egyből megakadt rajtam amikor csatlakoztunk hozzájuk. Lassan végigmérte a megjelenésemet, majd hozzám lépett.

— Gyönyörű vagy. — suttogta tisztes távolságból.

— Köszönöm. — félig lábujjhegyre emelkedtem, hogy közelebb kerüljek a füléhez.

Miután többen is megérkeztek, megkezdtük a bulizást. Megfogadtam, hogy nem viszem túlzásba az ivást, legalább az egyikünk legyen éber és emlékezzen valamire. Hű maradtam ehhez a fogadalomhoz, míg a többiek már ittasan fakadtak ki a nevetéstől minden elhangzó apróságon. Azért én sem maradtam ki a mókából, vicces volt nézni őket.

Amikor már azt gondoltam, hogy mindenki jelen van, ismét megszólalt a csengő. Más nem lett volna alkalmas ajtót nyitni, így rám maradt a feladat. Lazán odasétáltam, de amint lenyomtam a kilincset minden lazaság kiszállt belőlem. A testem megdermedt, csak a szempilláim rebegtek sorozatosan. Johnny ott állt előttem érzéstelen arccal. Rayhez hasonlóan az ő tekintete is végig ingázott a testemen, majd az arcomat vizsgálta.
Gyorsan kiléptem mellé és becsuktam magam mögött az ajtót.

— Mit keresel itt?! — kérdeztem feldúltan.

— Ezt most hogy érted? Te kértél meg, hogy jöjjek el. — válaszolt meglepetten.

— Az kizárt. — ráztam a fejem hevesen.

— Megmutathatom — mondta, és azzal elő is halászta a telefonját.

Megnyitotta az üzeneteinket miszerint valóban azt írtam neki, hogy jöjjön el és megbeszélhetjük a félreértéseinket. Illetve ez állt ott, csakhogy én biztosan nem írtam semmi ilyet. Hitetlenkedve én is előkaptam a mobilomat, hogy megmutathassam neki, hogy én nem küldtem ilyen üzenetet. Johnny elcsodálkozva bámulta a képernyőmet, ő sem értette, hogy milyen tréfa áldozatai lettünk.

Aztán beugrott. Tegnap délután a kanapén hagytam a telefonomat, amikor kimentem a mosdóba. Ahogy visszaértem Scarlett sunyi képeket vágott, de akkor még nem gondoltam semmire. Hogy az a...

— Ne haragudj, ez egy hatalmas félreértés. — mondtam kínosan.

— Nem te hívtál, igaz? — kérdezte, a hangja búskomor volt.

Képtelen voltam felnézni rá. Végig lent tartottam a tekintetem, mivel ha belenéztem volna a gyönyörű szemeibe valószínüleg teljesen kikelnék magamból, és szembeállítanám minden gondolatommal. Hirtelen az arcomhoz emelte a kezét, a mutatóujját az állam alá helyezte és felemelte a fejem, rákényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

— Ez az egy hét ráébresztett valamire Brooklyn. — szólalt fel mély hangján, közben fel-alá ingázott a tekintete, a szám és az íriszeim között.

A gyomrom összeszorult, a puszta érintése is libabőrt keltett a testem minden pontján. El akartam lépni tőle, de a lábaim nem mozdultak. A leheletén éreztem az alkohol szagot, bizonyára annak hatására vett bátorságot ehhez a lépéshez.

— M-mire? — akaratom ellenére megcsuklott a hangom. Úgy festhettem, mint egy ártatlan kislány.

— Hogy nálad makacsabb gyakornokkal meg sem áldhatott volna az ég. — mondta, egy széles mosoly kíséretében. Szerette szívni a vérem, de ezúttal más volt. Minden szavát ittam, úgy éreztem, mintha soha életemben nem mondtak volna nekem ilyen szépet.
Mielőtt engedtem volna a kísértésnek, elléptem tőle, több okból is.

— Beadom a kérelmemet. Az átirányításról. — mondtam végszóként és beléptem a házba, mélyeket lélegezve becsuktam magam mögött az ajtót.

Úgy tántorogtam az emberek között, mint aki éppen összeesni készül. Szinte semmit sem ittam, de mégis én voltam a legbódultabb az egész társaságban. Muszáj volt leüljek, és automatikusan a közelben lévő félig teli üveget vettem magamhoz. Kénytelen voltam elfedni a valóságot, vagy különben magyarázkodhattam volna, hogy miért nézek ki úgy, mint akit megkínoztak. Nem mondhattam el, hogy megbolondulok egy olyan férfiért, aki bárkit megkaphatna, és meg is kap. A rohadt életbe, Liz! A francnak nyitottam be abba az átkozott irodába. Miért érdekelt, hogy mi van vele, miért nem hagytam figyelmen kívül, ahogy szinte minden nap tettem korábban.

Az önpusztító gondolatmenetemből Ray zökkentett ki, amikor letelepedett mellém.

— Miért ülsz itt egyedül?

— Megszédültem picit, de már jól vagyok.

— Akkor gyere táncolni! — azzal fel is pattant és a kezét nyújtotta felém.

— Nincs hangulatom, ne haragudj. — a fejem csóváltam ellenkezve.

— Vagy csak hozzám nincs... — motyogta az orra alatt csüggedten.

— Nem, nem veled van gond, egyszerűen nincs kedvem most táncolni. Ami azt illeti, jobb lenne, ha levegőznék egy keveset. — felemelkedtem a kanapéról és "menekülve" visszatértem oda, ahonnan pár perce érkeztem.

Fel sem tűnt, hogy az üveget is magamnál tartottam. Rágyújtottam és figyelmesen néztem, ahogy a füst elvegyül a levegővel.
Hirtelen valaki megköszörülte mellettem a torkát, minek hatására riadtan félre kaptam a fejem, az üveg pedig kicsúszott a kezemből, legközelebb márcsak a csattanását hallottam, ahogy a földre érkezett.

— Hol is tartottunk? — Johnny félvállal a falnak támaszkodva pöfékelt.

Ingerült volt, erről a testbeszéde árulkodott, de mégis teljes nyugodtsággal nézte végig, ahogy a levegő elnyelni a füstöt.