ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs [szünetel]

t í z

Kezdjük Ronnie-val, a szőkeherceggel. Ő pénzügyi karon tanult, most pedig üzleti hallgató. Emellett az úszócsapat kapitánya, a népszerű klikk gyökeres tagja, és nem utolsó sorban diákszövetségis.
Nem kérdés, hogy amikor megkezdtem az egyetemet oda-vissza voltam érte. Ő akkor már másodikos volt.

Egy diákszövetségis buli estéjén a lányokkal egy kicsit túlhúztuk a saját határainkat, és így kezdődött meg életem egy legszörnyűbb szakasza. Ronnie-val egymásra találtunk, amiről azt hittem, hogy csupán a véletlen műve, azonban ez közel sem csak ennyi volt. Amikor megtudtam, hogy egy idétlen fogadás részese lettem, már késő volt. Ronnie volt számomra az első, én pedig csak egy újabb trófea voltam a szekrényén.

Itt jön képbe Maxwell, a barna hajú angyal. Egy azok közül, akikkel Ronnie fogadott. Miután megtudta, hogy milyen "ártatlan" is vagyok valójában, minden erejével azon volt, hogy helyre tegye a bűnüket.
Kevesen tudták, de Ronnie sosem engedett el. Társaságban úgy tett, mintha nem is ismerne, de ha egy másik fiú közelében látott attól teljesen megőrült. Uralni és irányítani akart, én pedig nem adtam meg neki ezt az örömöt. Sőt, bármennyire szívtelen húzásnak tűnik, Maxet használtam fel ellene.

Ez az ördögi körforgás majdnem két éven át tartott, Cassandra felbukkanásával azonban megszakadt. Cassandra, Maxwell húga, de olyanok, mint ég és föld. Jobban hasonlít Ronnie-ra, ezért sem meglepő, hogy együtt vannak. Cassie igényli, hogy irányítás alatt legyen, Ronnie-nak pedig imponál, ha úgy tesznek, ahogy ő fütyül.

Szerencsére, ahogy lediplomáztam sikerült kilépjek ebből a tébolyból, azonban az nem változott, hogy majdnem mindennap az arcukat kell nézzem.

— Lám, lám, megérkezett az ügyvéd kisasszony. — Ronnie mély hangja zökkentett vissza a valóságba.

— Fogd be — megforgattam rá a szemeimet, majd egyenesen a barátnőim felé fordultam.

— Hétvégén buli lesz. Téged is várnak. — folytatta, mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam.

— Ki? — ismét felé fordultam összeráncolt szemöldökkel. Azok a smaragdzöld íriszek beleégtek az agyamba.

— Rég láttunk. — szólalt fel Max is, zavarodottan a tarkóját vakargatta.

— Ingyen pia lesz. — tette hozzá a beszélgetéshez Heather. Gorombán felé kaptam a tekintetem, védekezve magasba dobta a kezeit.

— Jó, egye fene, benézhetünk. — végül beadtam a derekam.

A lányok vihogva ujjongtak körbe, a két srác pedig büszkén sétált tovább. A történelmünktől eltekintve egész sok közös élményben volt részünk, ezért sem ellenkeztem túl sokáig. Én már bőven túl tettem magam a múlton, nagy valószínűséggel a fiúk is.

A történtek teljesen kiverték a fejemből Blake meghívását, Scarlett azonban sikeresen emlékeztetett rá.

— Mi a helyzet Mr. Seggfejjel? — kérdezte a kávéjába szürcsölve. Épp a sarki Starbucksban ütöttük el az ebédidőt.

— Hmm? — adtam ki egy elfojtott hangot, a szám épp tele volt süteménnyel. Scarlett csak kinevetett. — Egy pár fokkal jobb, már nem magázódunk. — válaszoltam miután lenyeltem a falatot.

— Hűha, ezt haladásnak nevezhetjük. — dőlt hátra a székében nagyokat bólogatva.

— Szerdán elmegyünk valahov—

— Mit csinálsz?! — fakadt ki miután félrenyelte az italát.

— Nyugi! Üzleti okból. — csillapítottam.

— Csajszi! Ez egy jel! — könyökölt az asztalra izgatottan. Már mielőtt többet mondott volna  tudtam, hogy mire céloz. Rögvest a magasba emeltem a mutatóujjamat, mire értetlen arcot vágott.

— Semmilyen jel. — ráztam a fejem.

— Maya...

— Scarlett?

— Kérlek ne szúrd el.

— Hogy szúrnám el? Tudod, hogy a munkámnak élek, bármit képes vagyok teljesíteni.

— Nem erre gondoltam. — forgatta a szemeit reményvesztetten.

— Én viszont nem gondolok másra, szóval ezt a témát itt és most zárjuk le. — mosolyogtam szarkasztikusan.

Scarlett belenyugodott, hogy nem tud jobb belátásra téríteni, ezt egy amolyan 'te tudod' nézéssel fejezte ki.

Tudtam, hogy csak jót akart és végre egy boldog párkapcsolatban akar látni, de ha visszatekerünk az elejére megérthetitek, hogy miért ellenkezek ennyire. Az első férfi az életemben, már ha Ronnie-t lehet egyáltalán annak titulálni, bebizonyította, hogy semmi értelme hiú ábrándokat kergetni, mivel az életben vannak nagyobb és fontosabb dolgok is.

Meg talán az is közrejátszhat, hogy nem akarok ismét a magasba szállni és a földön landolni, egy újabb repedéssel a szívemen...