ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs [szünetel]

k e t t ő

𝐐𝐮𝐞𝐞𝐧𝐬
ɴᴏᴠᴇᴍʙᴇʀ
Hétfő | 6 : 30

Nehézkesen nyitottam ki a szemeimet a tűző nap irritálására. Egy nagyot ásítva kinyújtózkodtam, majd amint kinyomtam az ébresztőmet, átfordultam a másik oldalamra. Ekkor eszméletem rá, hogy társaságom akadt az este.

Raymond Peters, és az éles horkolása. Párszor fogadott már ez a hang felébredésnél, de ez alkalommal a fülem nem bírta már. Felültem, a takarót a meztelen testem köré tekerve, majd egy nagyot löktem rajta. Erre ő összerezzenve felriadt és nagyokat pislogva nézett össze-vissza.
Lassan felült pont olyan szögben, hogy a nap fénye egyenesen a szemébe sütött, ennek hatására grimaszolva dörzsölgetni kezdte.

— Hány óra van? — kérdezett mély, rekedt hangján.

— Fél hét. Készülődj, mennem kell.

Lassan kimásztam az ágyból, apró léptekkel a szekrényemet vettem irányba. Tanácstalanul meredtem a ruháimra, a legelegánsabb szettet kellett megtaláljam. A mai nap sorsdöntő is lehet, ezért a megjelenésem fontos szerepet játszik.

Az ösztöndíjjal egy lehetőséget is kínáltak, mégpedig, hogy gyakornoki munkát végezhetek a felsorolt ügyvédi irodák egyikében. Amellett, hogy tapasztalatot és rengeteg ismeretet szerezhetek vele, még némi pénzhez is jutok, amiből könnyen fizethetem a bérleti díj rám eső részét. Pár hete szóba került az áthelyezésem, azonban csak a hétvégén informáltak róla.

Queens, de még szinte egész New York, egyik legnevesebb ügyvédjéhez irányítottak át, John Blake-hez. Az óráim előtt egy rövid interjút kell megejtsek vele, hogy viszonylag megismerjük egymást és tájékoztathasson a teendőimről. Baromira izgultam, mivel sokat hallottam már a fickóról, de nem éppen pozitív dolgokat. Nem szokásom előre ítélni, ezért optimista maradtam.

Mialatt magamra öltöttem a fehérneműmet, Ray a hátam mögé settenkedett. A derekamra helyezte a kezeit, a fejét pedig a nyakamhoz vezette, majd finom csókokat lehelt rá. Közelebb húzott magához, így éreztem ahogy a csupasz férfiassága a fenekemhez préselődik. Mielőtt még engedtem volna a csábításnak, erőteljesen ellöktem magamtól, majd egy alsógatyát dobtam felé.

— Ilyenkor rohadtul unalmas vagy. — háborodottan csípőre vágta a kezét, közben a szemeit forgatta.

— Akkor miért vagy még itt? — tettem fel a kérdést cinikusan.

Egyenesen imádom, amikor ilyen megjegyzéseket tesz, ilyenkor tudom, hogy könnyedén visszavághatok. Nem mintha különben nem tenném meg.

Petersszel egy nyári hétvégén ismerkedtünk meg, az utcasarki bárban. Scarlett-tel a költözésünket ünnepeltük meg, azonban nem voltunk túlságosan tisztában a környékkel, ezért választottuk azt a bárt helyszínnek.

Ray már a belépésünknél a pult előtt ült pár haverjával, rajtuk kívül nem sokan tartózkodtak a helyiségben. Leültünk pár székkel melléjük, és a saját kis dolgunkkal törődtünk, italt kértünk, beszélgettünk, ilyesmik.

Először az egyik haverja közelített meg minket, de mindketten egyszerűen leráztuk. Később pár lecsúszott ital után, valahogy összekeveredtünk és meglehetősen jól alakult az este. Másnap egy ismeretlen ágyban keltem, Petersszel az oldalamon. Rögtön leléptem, és elkönyveltem egy egyéjszakás kalandnak, azonban valamilyen oknál fogva az útjaink folyamatosan keresztezni kezdték egymást.

Nem vagyunk együtt, és még csak szóba se került soha, hogy ki, mit érez a másik iránt. Én egyértelműen semmit, nincs szükségem elkötelezettségre és arra, hogy valami elterelje a figyelmem. Ray se mutat felém romantikus érzelmeket, ezért ez csak egyszerű szex mindkettőnk részéről.

Ahogy elkészülődtem, Ray is lelépett már. Összeszedtem a gondolataimat, a lelkierőmet, és felemelt fővel léptem ki az ajtón.