ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs [szünetel]

t i z e n n é g y

[Kedd]

A bulit követő napokban egy kicsit elszigetelődtem a külvilágtól. Rendbe kellett tennem a gondolataimat. Még a hajamat is visszafestettem az eredeti színére, illetve próbáltam megtalálni a megegyező árnyalatot. Intenzív gesztenyebarna.

Ray elkerült, és bevallom jogosan. De így volt a legjobb. Ő egyértelműen elkezdett komolyabb érzelmeket táplálni irántam, amiket én nem tudok viszonozni. Sosem akartam, hogy sérüljön, az állapot, ami kialakult köztünk olyan megszokott volt, észre sem vettem, hogy ő már feljebb haladt pár szinttel.

Johnny próbált segítőkész lenni, mivel ahogy arra már felfigyeltem Ray-jel nagy haverok lettek. Nehéz lett volna elmagyarázni neki azt ami valójában lejátszódott bennem, ezért őt is ignoráltam, hétfőre még beteget is jelentettem, de a mai nap fontos, ezért nem tekinthetek el mellette csak úgy.

Brooklynba utazunk, Erskine-hez, hogy bizonyos dolgokat megbeszéljünk az ügyfeleink válásával kapcsolatban. Erskine eltökélt fickó, nehezen rászedhető bármire is, de Johnny sem arról ismert, hogy meghátrálna, még a lehetetlennek tűnő ügyekbe is belevág.

Az énidő alatt alaposan felkészültem a találkozásra is, minden lehetséges szempontot számításba vettem. Szakmailag készen álltam. Ennyi volt a lényeg.

Az irodától indultunk, a Brockovich találkozóhoz hasonlóan. Az autóban próbáltam a lehető legtermészetesebben viselkedni, szerencsére John a megbeszélés lehetséges kimenetelein töprengett egész úton. Háromnegyed órán belül meg is érkeztünk az úti célhoz, Erskine irodájába. Johnny ekkor már nagyon feszült volt, muszáj volt megpróbáljam lenyugtatni valahogy.

Mialatt a recepciós pult előtt várakoztunk megerősítésre, a kezemet óvatos mozdulattal a vállára helyeztem. Ennek hatására felém fordította a fejét, kíváncsian várva a következő lépésem.

— Minden rendben lesz. Megcsináljuk. — mondtam halkan, hogy csak és kizárólag ő halljon. Nem telt bele sok, egy széles mosoly rajzolódott az arcára és beleegyezően bólintott párat.

A motivációm után vissza is tért a recepciós és a lift felé irányított minket. Johnny megnyomta a nyolcas gombot és keresztbetett kézzel, kis terpeszben állt vissza mellém. Sokkal határozottabb volt a kisugárzása, ennek hatására akaratom ellenére elmosolyodtam magamban.

Erskine egyből fogadott minket, bizonyára ő is sokat készült erre a napra. Egy nagy mosollyal az arcán invitált minket az irodájába. Felém talán még őszinte volt, de Johnnyra tekintve egyértelműen hamis vigyort öltött fel.

— Maya drágám, úgy örülök hogy látlak. — lépett ki az asztala mögül, hogy köszönthessen. A szokásos kézfogás helyett, puszit lehelt az arcom mindkét oldalára.

— Szintén. — mosolyogtam rá, bár leplezni sem tudtam, hogy mennyire meglepett a köszöntési formájával.

— John — fordult a férfi felé egyszerűen a nevét mondva.

— David — tett hasonlóképpen.

Még csak kezet sem fogtak, nem gondoltam volna, hogy ennyire súlyos az ellenségeskedés kettőjük között.

— Gondolom tisztában vagy vele, hogy amit a feleség kér az lehetetlen. — Johnny habozás nélkül a tárgyra tért.

— Miért lenne? A házassági szerződésben tisztán le van írva minden.

— Te is tudod, hogy az a papír szemen szedett hazugság. Csak a nő fejében létezik.

— Tessék, talán ismerős is számodra. — Erskine elővett a fiókjából egy papírt és Johnny elé tette.

Nem értettem a megjegyzést, amit hozzáfűzött, John azonban annál inkább. Ingerülten vette magához a lapot, és minden figyelmét a tartalmára fordította. Próbáltam leskelődni, de szükségtelen volt, ahogy végig futott rajta, máris a kezembe nyomta.
Az állt benne, hogy bizonyított házasságtörés esetén, a sértett fél javára irányul a közös vagyon háromnegyede, emelett a közösen vásárolt értékek közel fele. Nem blöffölt Brockovich amikor azt mondta, hogy a felesége ki akarja semmizni.

Nagyokat pislogva tettem le a papírt az asztalra, tanácstalanul fordultam Johnny felé, aki idegesen az ujjaival játszott.

— Bizonyítva van a házasságtörés? — hirtelen feltekintett Davidre. Mintha egy reményszikra csillant volna fel a szemében.

— Az ügyfelem azt mondta igen. — válaszolt, közben a selyemkendőjével letörölte a homlokán lecsorduló izzadtságcseppet. Hazudott. A testbeszéd a terepem, még a legelrejtettebb mozdulatokat is felismerem.

— Köszönjük a beszélgetést David. — határozottan felálltam és a kezem nyújtottam felé. Johnny értetlenül figyelte hogy mit csinálok.

— Kár, hogy meggondoltad magad Maya, úgy vélem remek munkaerő lettél volna az irodánkban. — fényezett, de nem sikerült pár szép szóval megvennie.

— Akárcsak az enyémben. — tette hozzá Blake büszkén.

Már majdnem az ajtónál jártunk amikor David megköszörülte a torkát, jelezve hogy van még mondandója. John valamiért nem akart felé fordulni, úgy tett mintha meg sem hallotta volna, de Davidet ez nem akadályozta abban, hogy beszédhez kezdjen.

— Üdvözlöm a fiadat Johnny. — mondta Erskine, a hangja gúnyt rejtett.

A főnököm megtorpant, a kezét a kilincsen hagyva. Hallhatóan vett egy mély levegőt, átgondolta, hogy vajon megéri-e hátrafordulni és bemosni egyet annak a férfinek. Végül csak lehajtotta a kilincset és kisétált az ajtón.

Utána siettem, márcsak a liftben sikerült utolérjem. Nem akartam túl feszíteni a határokat, főleg arra tekintettel, hogy milyen lobbanékony állapotban volt.

— Igen, van egy fiam. — helyettem ő törte meg a csendet.

— Ha nem szeretnél beszélni róla, nem szükséges. — próbáltam kimutatni felé, hogy én nem erőltetek rá semmit.

— Csak nem akartam, hogy így tudd meg. A fiam már egy mélyebb pont a magánéletemben, mi pedig még csak most kezdtük elhagyni a formalitásokat.

— Persze, teljesen megértem, semmi okod magyarázkodni.

— Miért jöttünk el? — terelt.

— Hazudott. Vagy nincs semmi féle bizonyíték, vagy még nincs nála.

— Ez biztos?

— Igen. Felismerem a füllentést.

— Tényleg több van benned mint hittem. Bűn lett volna oda adni téged Erskine-nek. — mosolygott elismerően.

Nagyon jól esett a szájából hallani ezeket a szavakat, már majdnem beletörődtem, hogy sosem kapok tőle egy őszinte elismerést.
Valami azonban nem hagyott nyugodni. A fia. Itt valami sokkal komolyabb és mélyebb dologról lehet szó, hisz egy férfi minden büszkesége a fia. Johnny irodájában azonban egy kép sem szerepel a fiáról. Mintha rejtegetné valami, vagy valaki elől.

Elhatároztam, hogy kiérdemlem a bizalmát, és nem csak azért, mert kiváncsi vagyok, hanem mert ismerni akarom. Tudni akarok mindent róla, jót, rosszat egyaránt.