ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs [szünetel]

h é t

[Hétvége]

A napok olyan lassan teltek, szinte el sem hittem, hogy végre péntek van. Blake minden nappal tahóbb volt, bár leplezni sem tudta, hogy mennyire megleptem a megbeszélésen való teljesítményemmel. Az ügyfelünk bőségesen meg volt velem elégedve. Jó emberismerő vagyok, így azt is megfigyeltem, hogy velem sokkal felszabadultabban beszélgetett, mint Mr. Blake-kel, ami neki természetesen nem tetszett.

A többiekkel a hét közepén megbeszéltük, hogy a hétvégén biztosan bulizunk egy hatalmasat, alig vártam már, hogy végre elengedhessem magam és kifújhassam a gőzt. Elterveztük, hogy a pénteket és szombatot is Manhattanben töltjük Heather szüleinél. Érdekesnek tűnhet ez, de nekünk teljesen megszokott. Heather
nem meglepő hogy örökölte a temperamentumos természetét, az édesanyja és apja is felettébb szabadszelleműek, még túlhaladva a negyvenen is sokat járnak szórakozni.

Szeretünk velük időt tölteni, mert a nevetés mellett, komoly témákba is gyakran belefolyhattunk, plusz a szüleinknek is sajátos kis társaságuk van.

Közeledve az estéhez Heather szobájában készültünk, pezsgőt iszogatva. Harley és Frank már előbb odamentek, ezért volt időnk egy kis csajos pillanatra is.
Scar egy fekete bőrszoknyát viselt, térden felüli csizmával, és átlátszó, csillogós hosszúujjúval. Heather egy tűzpiros mini ruhát húzott, piros tűsarkúval, és fekete derékig érő szőrme kabáttal.

Én egy fekete félvállas ruha mellett döntöttem. Az alja bevágott, jó rálátást adott a lábaimra. A lányokhoz hasonlóan én sem tértem el a magassarkútól, a kedvenc fekete párosomat húztam fel. Elkészítve a sminkünket és hajunkat, már útnak is indultunk.

A fiúk már előre helyet foglaltak nekünk egy körasztalnál, nem messze a pulttól és táncparkettől. Gyenge italokkal indítottunk, senki sem tervezte leinni magát a sárga földig, így tartottuk az erősséget és a mennyiséget is. Amikor már többen is éreztük a hatást megközelítettük a táncolókat.

Pont egy klasszikus szám a 'Wiggle' került lejátszásra. A lányokkal énekelni és táncolni kezdtünk egymásnak. A refrénnél szenvedélyesen forgatni kezdtem a csípőmet, teljesen átadva magam a ritmusnak. Észre sem vettem, hogy közben a lábaim hátra vittek pár lépést, csak akkor tűnt fel, amikor beleütköztem valakibe.

Az illetővel egyszerre fordultunk meg egymás felé, első pillantásra nem ismertem fel, aztán amikor ez megtörtént a szívem félrevert. John Blake ott állt velem szemben életnagyságban, nagyokat pislogva.

Az agyam lefagyott, az alkohol azonban rögtön elöntötte, és akaratom ellenére keservesen nevetni kezdtem. Csak nézett rám, de nem tolerálta a viselkedésem, ez még a sötétben is tisztán látszott az arckifejezésén. Hirtelen fogta magát és elviharzott, de még ekkor sem tudtam abbahagyni a nevetést.

— Mi volt ez? — lépett hozzám Heather, közel hajolva a fülemhez, hogy jól halljam.

— A főnököm. — válaszoltam, szünetet tartva két nevetés között.

— A seggfej, aki egy félisten bőrébe bújt ördög? — idézett engem. Igen csak így tudtam leírni nekik.

Csak bólogattam, és fittyet hányva az imént történtekre visszahúztam táncolni. Egy röpke órát biztosan végig táncoltunk, a DJ mintha tudta volna, hogy mi ott vagyunk, csak a kedvenc zenéinket játszotta.
Kimerülten vánszorogtunk vissza az asztalunkhoz, csak mi voltunk, a fiúk még kóvályogtak valahol.

— Elugrok a mosdóba. — kiabáltam, a wc felé mutogatva. Mindketten csak bólintottak egyet.

Nem vártam el tőlük, hogy elkísérjenek, még én magam sem bírtam megtenni egy lépést sziszegés nélkül.

A mosdóba lépve kicsit felfrissítettem magam, elvégeztem a dolgom és már mentem is vissza a többiekhez. Illetve mentem volna, ha az ajtó előtt nem futok bele újra Blake-be. A lámpák felkapcsolva, a zaj csak parányira szűrődött be a becsukott ajtó mögül, ezért sejtettem, hogy nem úszok meg egy kínos csevelyt.
Mielőtt szóhoz kezdett volna alaposan végig tekintett rajtam teljesen zavarba hozva. A lábaimon kétszer is megakadt a tekintete, éreztem ahogy az arcom egyre felforrósodik.

Én sem bírtam ki, hogy ne vizsgáljam át minden pontját. A haja a szokásos módon hátra zselézve, az arca frissen borotvált volt, szinte éreztem, ahogy az arcszesz és a parfüm illata keveredik. Egy sötétkék inget viselt, pár gombot szabadon eresztve, belátást adva a kidolgozott mellkasára. A nadrágja fehér, fekete övvel a dereka körül. A bal csuklóján ott ékeskedett az ezüst Rolex.

— Úgy tűnik már a hétvégéim sem nyugodtak. — szólalt fel gúnyosan mély hangján.

— Nem ön az egyetlen. — viszonoztam az energiáját.

— A tánc kevésbé az erőssége, jobban jár, ha az ügyfelek elcsábításánál marad.

Ezt már komolyabb hangnemben mondta. Tudtam, hogy mennyire emészti magát a megbeszélés során történteken. Már ezzel meg kellett volna elégedjek, de ő sem fogta magát vissza sosem, szóval én miért tenném?

— Mindketten tudjuk, hogy ezt csak azért mondja, mert képtelen elviselni, hogy önnek ez sosem menne. — hencegtem, mire az arca teljesen lefagyott.

— Sok mindent nem tud még Brooklyn. De ne aggódjon, nem ébresztem fel az álomvilágából. — végezetül kacsintott egyet, majd elsétált mellettem.

Csak megforgattam a szemem és visszatértem a többiekhez.
Nem gondoltam volna, hogy a szóváltásunk képes lesz elvenni minden kedvemet az este folytatásától. Nem akartam tovább maradni, de a többiek olyan jól szórakoztak, nem szándékoztam haza rángatni őket magammal. Felhívtam Raymondot, hogy jöjjön el értem.

Mialatt kint várakoztam, Blake és a csapata is elhagyta a klubbot, egyből észrevett, ahogy kilépett az utcára. Szerencsére Ray pont akkor érkezett oda, ezért siettem minél előbb beszállni az autóba, nehogy szóljon valamit. A szemem sarkából láttam, hogy figyelemmel követi minden léptemet, majd amikor már fél lábam a járműben volt, felkiáltotta a nevem. Egy mélyet sóhajtva fordítottam felé a fejem, várva, hogy folytassa a mondandóját.

Ez nem következett be, helyette mellém tekintett és szélesen elmosolyodott. Észre sem vettem, hogy Ray is kiszállt az autóból, kíváncsian meredve a főnököm felé.

Emiatt nem is mondott semmi többet, csak beült a barátaihoz és elhajtottak.
Raymondről üvöltött, hogy mennyire féltékeny, ezt a tekintete és megfeszülő állkapcsa is jelezte.

Legjobban mégis az érdekelt, hogy Blake vajon mit akarhatott mondani? Az a sejtésem, hogy ezt már sosem tudom meg.