ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs [szünetel]

h u s z o n n y o l c

Miután megmutattam Scarlettnek is a csokrot, tanácsot kértem, hogy mégis mi a francot csináljak. Ismerve a helyzetet ő is egyből azt mondta, hogy egyértelműen hátsószándékkal küldte, biztosan az volt a célja, hogy megfélemlítsen. Ami egyébként valamilyen szinten sikerült is. Juliette nem tud a viszonyunkról, és nem is szeretném, ha fény derülne rá előtte. Nagyon megkedveltem, és a közös munkát is élvezettel végzem, ezért véletlenül sem szeretném, ha esetleg az igazság kiderülését követően más szemmel nézne rám.

David nem elégszik meg ennyivel, erre hamar rájöttem, így nem kérdés, hogy Johnnyt is értesítenem kell a cetliről. Mégsem szállhatok szembe vele egymagam, meg persze eltitkolni sem szeretnék dolgokat John elől. Tárcsázni kezdtem, reménykedve, hogy már felébredt. Néhány csengés után fel is vette.

—📞—

Jó reggelt, milyen volt nélkülem aludni?

Hencegve szólt bele a telefonba, nagyon jó kedve volt, ami az én arcomra is gyorsan mosolyt varázsolt, még a jelenlegi helyzetben is.

Borzalmas.

Szerencse, hogy programot terveztem estére. Persze, ha neked is jó.

Igen, tökéletes, ami azt illeti—

Várj egy pillanatot, most érek be az irodába.

Úgy teszek ahogy mondta, hallom is, ahogy elfordítja a kulcsot a zárban. Így volt időm eltöprengni rajt, hogy talán jobb lenne nem telefonba közölni vele Erskine felbukkanását, mégsem szeretném, ha egész nap ezen rágódna a munka helyett.

Itt vagyok, mondhatod.

Inkább este személyesen, nem olyan nagy ügy.

Rendben, akkor este. Rengeteg dolgom van, ezért nem biztos, hogy tudunk beszélni nap közben, szóval csak annyi, hogy ne öltözz annyira elegánsan, és hétre ott vagyok érted.

Rendben főnök.

Egy nagyot nevet a vonal másik oldalán.

Legyen szép napod!

Neked is!

Megszakítottam a vonalat egy mély sóhajt véve. Összeszedtem magam és belevágtam a napba.

[Este]

Törölközővel a hajamon és testem körül ástam bele magam a szekrényembe. Ráférne már egy válogatás, mivel a cuccaim felét körülbelül fél éve nem hordom. Próbáltam Johnny szűkös kikötéseihez alkalmazkodni, így előhorgásztam a fehér farmeromat, ami egyébként nehézkesen csusszant fel a combjaimra, de annál inkább kiemelte az idomaim. A legelső felső, ami a kezem ügyébe került egy barnás vékonypántú volt, ezért nem is keresgéltem tovább. Biztonság kedvéért magammal vittem egy plusz réteget is, Isten se tudja John mit tervez.

Elég pontosan időzítve, hét óra, egy perckor már az ajtónk előtt állt. Ő sem csípte ki magát, ezért egy kő esett le a vállamról, már az is megfordult a fejemben, hogy blöffölt az öltözködést illetően. Egy laza kapucnis pulcsi volt rajta, farmerrel.
Egy hosszú csókkal köszöntöttük egymást, majd kéz a kézben mentünk a parkolóig.
Nem szerettem volna már rögtön Daviddel kezdeni az esténket, de a csomó a gyomromban egyre csak szorosabb lett. Nem volt szívem lerontani Johnny ambícióját, inkább igyekeztem az örömére fókuszálni.

— És merre tartunk? — kérdeztem kíváncsian, miután már leutaztunk jó pár kilométert.

— Ne legyél túl kiváncsi. — szúrta oda rám se bagózva.

— Hé! — duzzogva vállba bokszoltam — Egy kis információval megszánhatnál.

— Egy nagyon jó barátom házavató partit tart és nyaggatott, hogy menjek el én is. Nem akartam, mivel veled terveztem tölteni az estét, de nem akartam cserbenhagyni, így egybe gyúrtam a kettőt. Egy kicsit benézünk utána pedig tovább állunk. Persze, ha nem baj! — erre már egyből felém kapta a fejét. Olyan édes volt, muszáj volt felnevessek.

— Ugyan már, örülök, ha megismerhetem a közeledben lévő embereket. Rob bácsi is felettébb szórakoztató ember, vele is eltölthetnénk több időt. — mondtam lelkesen, mire csak kacagott egyet.

— Paul ezerszer rosszabb, mint Robert. — jegyezte meg határozottan.

— Most már nem fordulhatunk vissza. — csóváltam a fejem grimaszolva, mindketten ismét nevetésben törtünk ki.

Megérkezve a friss házhoz, már a hangosan kiszűrődő zenét hallgattuk. Nem hiszem, hogy sokáig tart a parti egy ilyen zsúfolt szomszédságban. Szerencse, hogy csak átutazóban vagyunk.

Johnny barátja, Paul, jó kedvvel köszöntött minket, az már tisztán látszott rajta, hogy nem szomjas. A bemutatkozásunkat követően nem sok figyelmet szentelt rám, inkább Johnnyt akarta magával vonszolni. Mondtam neki, hogy menjen nyugodtan, feltalálom magam egyedül is, de valójában a nappali kanapéjától messzebbre nem jutottam. Egy kedves lány lett a társaságom, aki szintén a párjával érkezett kísérőként. Mármint nekem John nem a párom, de ha úgy nézzük ebben a helyzetben nevezhetem annak. Nem szándékoztam inni, hiába toltak minden percben különböző italokat az orrom alá. Jó kit álltatok, azért legurítottam pár pohárral.
Néha-néha sikerült elkapnom Johnnyt, egész jól érezte magát, ami engem is felvillanyozott. Azonban tartotta a szavát, úgyhogy egy röpke óra elteltével elköszöntünk és indulni készültünk. John épp kinyitotta az ajtót, ami előtt az apám állt, csöngetni készült. A vér is megfagyott bennem, hirtelen megmozdulni sem tudtam, amikor egyenesen a szemembe nézett.

— Maya? — mondta a nevem csodálkozva.

— Apa — nagy nehezen kipréseltem a szavakat a fogaim közt.

— Apa? — fordult felém Johnny értetlenül.

— Á, tudtam én, hogy ismerős valahonnan! Tiszta te a lányod Ryder! — csattant ki Paul vidáman.

— Öltözz fel, lehűlt az idő. — a kabátom felé biccentett, amit a kezemben szorongattam.

Nem mondott mást, egyszerűen elvonult mellettem, de nekem ez éppen elég volt ahhoz, hogy tudjam hatalmas szarban vagyok. Azt hiszem lesz téma a következő családi ebéden, de előtte még túl kell éljek egy kínos beszélgetést Johnnyval.