Heart To Heart |Chishiya X Reader | (complited)

14.rész

"miért történik velem mindig ennyi minden?"

Yn szm:

Amikor reggel felkeltem minden más volt. Fogalmam sem volt hány óra van. Azt sem tudom mi történt tegnap és még nem is Chishiya ölelésében ébredtem. Csak az elviselhetetlen szomorúságot éreztem. Párat pislogtam aztán az ágyamon ülő Chishiyát és a másik ágyon ülő Arisut és Tattát pillantottam meg. Nem tudtam megszólalni. Semmi erőm sem kedvem nem volt hozzá.

-Jézusom y/n hát felébredtél. - ölelt át egy Chishiya.

-M-mi történt? - kérdeztem még mindig élettelen hangon.

-Össze omlott a keringésed...-mondta Chishiya aggódva.

-Nagyon aggódunk érted. - kezdett bele a mondandójába Arisu ujdonsült ismerősöm meg csak bólogatott.

-A lányok éppen beszöktek a konyhára és reggelit csinálnak neked. - szólalt meg most Tatta is.

-hány nap vizumunk van még?

-4-felelte Arisu

-Srácok nagyon kedvesek vagytok de most szeretnék kicsit egyedül lenni. - mondtam a könnyeimmel küszködve.

-Persze megértjük - válaszolta Arisu és  már indult is ki Tattával, de Chishiya nem mozdult.

-Ha bármi van szólj. Itt leszek a szoba elött-mosolyodott el halványan. Amikor már Arisuék nem voltak a szobában még halakan mondta:
-Kérlek ne bántsd magad. - azzl ki is ment.

Tudtam mire gondol. Nagyon de nagyon csábító volt az hogy össze torjem az üvegpoharat és hát ha nem is ölném meg magam legalább "csak" karcolnám a kezem, de tudtam hogy a bátyám nagyon nem ezt akarja és ha ezt meglátná nagyon szomorú lenne.

Néha hallottam ahogy Chishiya lebeszéli az embereket arról hogy be jöjjenek hozzám és ez jó is volt így. Nem akartam senkit sem látni per pillanat.

Az egész napom fekvéssel töltöttem evés és ivás nélkül, de most egy falat sem menne le a torkomon . Úgy éjfél körül elaludtam. Chishiya sehol nem volt amiért nem hibáztatom mivel én kértem hogy hagyjon békén.

Reggel Chishiya karjai közt épredtem ami öszintén megvalva nagyon jó érzés volt. Valahogy kevésbé voltam tőle szomorú. A fiú már fent volt és engem kémlelt.

-Jó reggelt. Ha szeretnéd már megyek is. Csak szerettem volna veled aludni. - mondta nyugodtan a fiú.

-Szia. Kérlek csak még maradjunk így. - mondtam röviden és erre Chishiya meg jobban hozzám bújt. Elképesztően jó volt így a tegnap és tegnap elötti nap után.

Még kb egy óráig így voltunk némán csendben aztán meg törtem a csendet.

-Köszönöm. - mondtam

- De mit? - nézett rám.

-Hogy itt vagy nekem. - öleltem át még az elöbbinél is szorosabban.

-Ez természetesen. - mondta röviden mivel hallotta hogy én még elkezdem sírni.

-shss. Semmi baj y/n. - simogatta a hátam. Nem tudom hány óra lehetett és hogy meddig sírtam a vállain.