Heart To Heart |Chishiya X Reader | (complited)

26.rész

Még pár másodpercig tartottuk az ismerős alakkal a szemkontaktust majd megszólat a már jól ismert női hang.

*a játék neve magánzárka. Nehézségi szint kör bubi. Szabályok. Találja ki a nyakörve hátulján megjelenő színt! Senki sem láthatja a saját színét. Az idő korlát 1óra. 5 perccel az idő lejárata előtt fáradjon az egyik cellába és tippelje meg a saját színét! Amennyiben nem találja el a saját színét az ön számára a játék véget ért. Ha lejár az idő, a nyakörv felrobban, ön pedig meghalt. Továbbá a nyakörvén lévő szín minden körben változik*

-végülis csak még kell kérni valakit, hogy nézze meg nekünk, nem igaz? - szólalt meg az ismerős alak mellett egy minionra hasonlító fiú. Szegény eléggé kis naiv teremtés. - könnyű lesz. - mondta vidáman.

-Én nem vennék rá mérget. - szólalt meg mellette Chishiya.

Most, hogy megtudtuk a szabályokat körül tudtam nézni egy kicsit. Meg tudtam figyelni az emberek kinézetét és 2ismerős arccal is találkoztam. Az egyik Chishiya volt. Ami eléggé kínos volt mivel én azt hazudtam neki, hogy megkeresem Arisuékat, közben meg itt találkozok vele. Na mindegy. A másik ismerős arc pedig egy kék inget viselő fiúhoz tartozott. Őt szerencsére személyesen nem ismertem, mivel elvileg 4 nőt gyilkolt meg. Az egyik újságban olvastam róla. Gondolataimbol a női hang rángatott ki :

*Az első egy óra kezdetét veszi*

Igazából nem votl túl sok kedvem Chishiyával társalogni ezért gyorsan az, ebédlőbe vezetett az utam. Nem nagyon néztünk egymásra, sőt csak amikor megékeztem akkor pillantott rám. Igazából úgy érzem haragszik rám valamiért, de nem értem miért. Talán megbántotam volna? Neeem az lehetetlen.

-Úristen. - ujjongtam mikor találtam egy doboz matchás mochit. Néha olyan vgayok mint egy 5 éves, de most a jelenlegi helyzetben ilyen apróságolnak is örülni tudok. Még össze szedtem pár ételt. Igazából eléggé sok dolgot. A legtöbb matchás volt. Fogalmam sincs miért hoztam ennyi ennivalót és, hogy, hogy fogom tudni megtenni ezt mind, kevesebb mint 45perc alatt, de mindegy.

Neki láttam a mochimnak amikor egy csapat embert gyűlt körém. Kicsit kínosan éreztem magam, mert utáltam mások elött enni, főleg ha azok idegenek. Ahogy látom a kis csipet csapatnak a vezetője állt. Ahoz képest, hogy egy ilyen fura világban vagyunk a kiscsajszi aki nem lehetett nálam idősebb max 1-2évvel úgy nézett ki mint aki most lépett ki valamilyen hercegnős meséből ahol ő a hercegnő. Olyan szép ruhája van. Kár lenne ha tiszta, véres lenne. Ezen a gondolatom jót szórakoztam aztán picit még is ilyedtem tőle. Sosem voltam egy fantasztikus ember, de rossz sem voltam, saját meglátásom szerint. Szóval picit megilyesztettek saját gondolataim, amikből hamar ki lettem rángat a a kis hercegnő álltál.

-Szia! - émelyítően kedves és nyálas volt a hangja. - szeretnél hozzánk csatlakozni? - mondta egy mosoly kíséretében.

-Köszönöm... - sikerült lenyelnem a mochit. - de nem élek a lehetőséggel.

-oke, semmi baj, ha meg gondolnád magad, keress meg nyugodtan. - mondta mosolyogva majd alrébb ungrándozott. A csipet-csapat pedig azonnal követte.

Még nyamnyogtam egy kicsit aztán el is telt az idő.

*mindenki fáradjon egy cellába*

Szólalt meg a kedvenc hangom. Ekkor realizáltam, hogy én még szart sem tudok a szimbólumomrol és még fogok halni. Idegesen indultam el a cellák felé ahova mielőtt beléptem volna megszólított valaki.

-treff. - mondta nyugodt hangom. - treff a szimbólumod. - ismételte meg mert furán néztem rá.

-köszönöm. - mondtam majd be is mentem a cellába. Vajon igazat mondott Chishiya. Ha most haragszik rám tényleg akkor lenne oka miért megöni,de végülis úgy sem tudok semmi mást a szimbólumomrol szóval ha hazudott akkor úgy is meghalnék, ha meg igazat mondott akkor még nagy szerencsém volt.