Heart To Heart |Chishiya X Reader | (complited)

37.rész

*Szóval tényleg láttalak már*

Kint voltunk a kórház kertjében és sétálgattunk, de csak pár percig sikerült mert utána elekzdett fájni a lábam így leültünk.

-még mindig szoktál pezsgő tablettát pezsegtetni? - kérdezte Chishiya amitől eléggé meglepődtem mivel én egyszer sem említettem ilyet neki.

-öm.. tessék?

-Jajj neharagudj. - mondta.

-semmi baj, akkor ezek szerint tényleg ismerjük egymást.

-Igen. Reméltem, hogy legalább valamire fogsz emlékezni.

-És azt kérlek elmondanám, hogy honnan? Mert fogalmam sincs.

-Ha elmondanám nem hinnéd el, még várj egy kicsit hátha eszedbe jut. - mondta mosolyogva. - ha meg nem kitalállunk valamit, hogy emlékezz.

-rendben. - néztem rá és elmerültem a szemeiben.

-y/n? Jól vagy? - kérdezte Chishiya nyugodtan.

-jajj bocsi, persze semmi bajom.

-tudsz Francia kártyázni? - kérdezte majd elővett egy csomag kártyát a zsebéből.

-Még szép, hogy tudok. - mondtam majd elkezdtünk játszani. Hmm kőr bubi. Miért van tőle olyan fura érzésem? Es miért jut eszembe egy kis minion szerű ember? Olyan erősen gondolkodtam, hogy megfájdult a fejem. - Chishiya, nem érzem jól magam. Vissza mehetnénk inkább a szobába?

-Persze, gyere segítek. - mondta majd átkarolta a derekam amitől fura bizsergést éreztem. Nagyon jó érzés volt ahogy átkarolt. Mintha nem először lenne ilyen.

-Chishiya... mi aludtunk már együtt? - kérdeztem nagyon kínosan, és még kinosabb lesz ha nem volt ilyen, de valamiért muszáj volt megkérdeznem. Erre a kérdésre elmosolyodott . - Szóval igen. És hányszor?

-hát nem tudom, a 10. után már nem számoltam. - mondta nyugodtan. Erre ki kerekedett a szemem. Nem tudom pontosan, hogy kicsoda és még aludtam is vele ráadásul nem csak egyszer. Ez egyre idegesítőbb, hogy nem emlékszem. - nyugi, majd eszedbe jut. - mondta mert látta biztos, ahogy lefagyok.

Mikor vissza értünk Niragi már nem volt ott és a cuccai sem. Mikor megnéztem a telefonom láttam, hogy írt. Azért nem volt ott mert egy osztállyal lejjebb került és ha arra járok vigyek neki csokit.

-Szóval akkor ketten maradtunk a szobában. - mondtam. - végére nyugodtan tudok aludni.

-Igen, nem kell hallgatni ahogy hortyog.

-neked nem volt furcsa álmod? - kérdeztem

-mármint?

-én és Arisu is egy furcsa helyről állmodtunk.

-oh, hát nekem is volt valami hasonló.

Nem sokkal később meghozták az ebédet. Épp időben mert éhes voltam már. Viszont az ebéddel együtt a nővér közölte velünk, hogy reggel vért kell vennie tőlünk, mert nem biztos, hogy 7nap múlva haza mehetünk. Az eredményektől függ. Az is lehet, hogy hamarabb, de az is hogy később. Aztán ott is hagyott minket a szobában.