Heart To Heart |Chishiya X Reader | (complited)

23.rész

"Amúgy fura, de jó ez az új világ. Sok az ismerős."

Valamennyi idő biztos el telt  amióta  nem is tudom mi van. Olyan mintha aludnék sőt. Csak néha megjelenik egy két fehér villanás aztán eltűnik. Most vajon élek? Vagy talán halott vagyok? Hmm ezt azért jó lenne már tudni. Mert ha halott vagyok azért így unalmas eléggé.  Igazából fogalmam sincs mióta lebegek vagy nem is tudom mit csinálok ezen a helyen. Az utolsó elmék az az volt, hogy a többiek megölelnek. Másra nem is emlékszem. Furcsa, elfáradtam. Itt lehet ilyen is? Hát ez érdekes. Oohh lehet, hogy olyan sokáig voltam elájulva vagy nem is tudom mit csinálva, hogy fejbe lőtt egy lézer. Várjunk azt éreztem volna nem? Hát ki tudja. Eléggé szánalmas halál lett volna. És még a játék mestertől is durva, hogy egy ájultat fejbe lő. Bár ebből az emberből ha egyáltalán ember kinézek bármit. Tényleg bármit. Most már nagyon fáradt vagyok, szóval kéne keresnem egy helyet ahol lefeküdhetek. Körbe fordultam majd egy csodás baldahinos ágyat pillantottam meg. Elkezdtem felé futni és közben valahogy egy nagyon kényelmes pizsama jelent meg rajtam. Aztán egy szép ugrással a pihe puha ágyba ugrottam. Szinte belsüppedtem teljesen. Nem tudom mi ez a hely, de kezdem megszertni és ha tényleg meghaltam akkor az előbbit vissza is vonom mert egyáltalán nem unalmas. Szépen el is nyomott az álom. Aztán egyszer csak kutya ugatásra keltem. Nem tudom mennyit aludhattam. És még mindig nem tudom milyen nap van. Egy réten ébredtem virágok között és drága "kis" kutyámat láttam felém futni. Arany szőre csak úgy csillogott a napfényben. Nem tudtam eldönteni, hogy épen nap lementét vagy felkeltét látok. Majd mikor már meg tudtam volna ölelni kis kutyámat egyszer csak eltűnt. Minden eltűnt egy pillanat alatt és újra a sötétségben találtam magam. Végtagjaim sajogtak, fejem pedig iszonyúan fájt. Áh na most lött fejbe tuti a lézer. Nyugtáztam ezzel a gondolattal a fájdalmam. Egyáltalán nem rémített meg a gondolat, hogy lehet most haltam meg tényleg. Fura is volt. Bár én sosem féltem a haláltól sőt mindig is kíváncsi voltam mi lehet utána, de azért nem ilyen fiatalon terveztem elhagyni az élők, sorát. Aztán eszembe jutott valami. Ha most tényleg meghaltam akkor találkozhatok a bátyjámmal és és és Karubével meg Chotával. Az örömtől sírni akartam volna. Bár még mindig nem tudom mi ez a hely. Szóval ne bízd el maga y/n

-Thakesi. Thakesi merre vagy? - kezdtem el kiabálni,de nem kaptam választ. Lehet, hogy Niragi csak hazudott mert vissza akart vágni a vizes dolog után. Remélem ez így van.

Talán akkor Karubével és Chōtával találkozhatok. Ők sajnos biztos, hogy meghaltak.

-Karube, Chota fiúk itt vagytok? Merre vagytok fiúk? Hahooo. Gyertek elő kérlek. Itt már nem kell elbujnotok előlem ez nem a kőr hetes játék. - mondtam és könny szökött a szemembe. Úgy látom ezen a helyen érzések még vannak.

Talán a halál utáni "élet" mégsem olyan mint aminek képzeltem. Azt hittem, hogy majd néha vissza térhetek a földre szellemként és ha még él egy két ismerősöm jól rájuk ijeszthetek. Igazából úgy terveztem, hogy én halok meg elsőként vagy másodikként a csapatból és majd kísérteni fogom a többieket. Hát ez nem sikerült. Semmilyen szempontból nem. Sem az elsőként meghalni vagy max másodikként sem az, hogy kísértsek, bár a kísértés dolgot is kilőhettem volna mikor Chota és Karube sem kísértett. Pedig megbeszéltük még 2évvel ezelőtt ha lesz rá lehetőség akkor igen is basztatni fogjuk a még élő "banda" tagokat a túlvilágból.
Vicces beszélgetés volt az is.

Éppen egy drogériába hurcoltam el a fiúkat mert kifogyott a kedvenc szempilla spirálom. Amikor én éppen kerestem a szempilla spirált akkor meghallottam a fiúk üvöltözését. Éppen Chota próbált ki egy nagyon undorító szagú parfümöt ami neki nagyon ízlett. Karube pedig a szokásos dumájával szidta :

Flash back :

-Így szűzen fogsz meghalni. - mondta röhögve.

-Nem is. - vágott vissza Chota.

-Halkuljatok már el. - mentem oda hozzájuk mérgesen. Aztán valahogy a halál lett a téma és aztán az aljú, hogy majd szivatjuk egymást és igen ezt mind a drogéria közepén beszéltük meg. Miután megbeszéltük ki, hogy csesztetné a másikat nagy nevetésben törtünk ki. Túl hangosak is voltunk ezért ki dobtak minket onnan. Amikor sétáltunk haza csak akkor vettem észre, hogy nálam maradt a smink eszköz.

-Öm fiúk.... Van egy kis baj. - mutattam fel nekik a szempilla spirált. Amikor Chōta meglátta elkezdett imátkozni.

-Mint mondtam te tényleg szűzen fogsz meghalni - mondta Karube majd megint kitört belőlünk a röhögő görcs.
Flash back vége

Amúgy így utólag fogalmam sincs miért vittem magammal őket. Csak már meg szoktuk hogy minden hova is együtt megyünk. Nagyon nagyon pici korom óta ismerem őket. Először Arisut ismertem meg apám által. Ez az egyetlen dolog amiért hálás vagyok neki. Az apja és az enyém üzleteltek stb stb. Aztán csatlakoztak a többiek is a barátsághoz.

Sokan furcsálták, hogy miért nem a lányokkal barátkozok. Őszintén én sosem voltam ez a nagyon csajos lány. Jó szeretek sminkelni, de nem vagyok ilyen kis habos babos amiért kaptam is a suliba rendesen, vagy is kaptam volna ha nem lettek volna ott a legjobb barátaim. Ők mindig megvédtek.

Eléggé sokszor a fejemhez lett vágva, hogy csak kihasználnak mert lány vagyok meg ilyenek. Hát akik ezt mondták csak irigyek voltak. Mindennél jobban szerettük egymást, de az hogy bármelyikőjük is velem. Na az soha senki eszébe nem jutott. Mint ahogy Karube emlegette Chota ráadásul még szűz volt és szerintem Arisu is bár ő váltig állította, hogy ez nem így van. Rajtam kívül még egy lány közelében sem láttam soha szóval könnyen megeshet az amit én gondoltam. Bár most, hogy együtt van Usagival már lehet nem az. Egyszerűen imádom Usagit. Mindig is egy ilyen lányt képzeltem el az én egyik legjobb barátom mellé. Remélem örökké tart majd ez a kapcsolat részükről.
Kaeubét meg meg sem kell említenem, hogy ő már rég nem volt az. Talán már általános utolsó évében vesztette el, de nem nagyon izgatott ez a téma szóval nem is kérdezgettem róla túl sokat.

Egyszerűen elmondhatatlanul hiányoznak. Annyi szép évet kaptam tőlük, de meg sem tudtam nekik hálálni sőt az volt a nagy hála, hogy hagytam őket meghalni. Egyszerűen nem bírtam tovább. Eltört a mécses és elkezdtem zokogni aztán egyszer csak két kezet éreztem a vállamon.

-Karube? Chota? - néztem oldalra és tényleg ők voltak azok.

-Ne sírj y/n. Mi akartuk így. - mondta Chota majd megölelt.

-El fog kenődni a szempilla spirálod. - nevetett Karube majd csatlakozott az öleléshez.

-Mi ez a hely? - kérdeztem, de választ nem kaptam. Minden el kezdett világosodni.

Na most már tuti, hogy meghaltam. Gondoltam magamban és élveztem közben a fiúk ölelését.
_____________________________
Hali! Szóval bocsi, hogy itt húzom az agyatokat és ezzel a résszel untatlak titeket amikor már mindenki kíváncsi rá, hogy vajon y/n túl éli vagy sem. Viszont azt sem akartam, hogy már ebben a részben megtudjátok. Remélem ma ki tudom tenni a kövi részt és ott lehet, hogy már kiderül mi lett y/n sorsa.
További szép estét /napot!
Puszi🥰