Heart To Heart |Chishiya X Reader | (complited)

24.rész

Csak haladtam a fény felé amikor egyszer csak már nem éreztem a fiúk közelségét sőt el is tűntek mellöllem. Ez elszomorított, de tudtam, hogy nemsokára úgy is találkozunk ha most tényleg meghaltam. Egyre fényesebb volt minden. Aztán egyszer csak egy nagyot rázkódtam és Arisut pillantottam meg.

-Felébredt. - kiabálta majd nem kellett sok idő és már meg is ölelt. Amihez mondanom sem kell Tatta szinte azonnal csatlakozott.

-Fiúk ez fáj. - mondtam erőtlenül.

-Jajj bocsi. -mondták egyszerre majd felkeltek ülő helyzetbe mert ugye én feküdtem és így rám voltak hajolva.

-M-mi történ? - kérdeztem kicsit zaklatottan mivel az előbb még Karube és Chota karjaiban voltam most pedig éppen Arisu és Tatta fejezte be az ölelgetésem.

-Amikor meséltük, hogy mi volt akkor egyszer csak össze estél. - mondta Usagi.

-Pontosabban fogalmazva egy enyhébb füsmérgezést kaptál ami miatt elájultál és úgy is maradtál 2 napig. - szólalt meg Chishiya a falat támasztva. Ő meg miért van itt? És mit érdeklem én őt? Amúgy is olyan nyugodt volt és lenéző a hangja. Karube tuti szét verné. Chota meg ott imátkozna.

-2napig?- csak ennyi jött ki a számon. - 2 napot elpazarolgam arra, hogy alszok? - fel akartam volna ülni, de egy kéz vissza nyomott fekvő helyzetbe.

-Na azt meg se próbáld. - mondtam még mindig halál nyugodt hangon Chishiya. - Még legalább pár órát így kell maradnod. - mondta amire csak megforgattam a szemem.

-Kérsz valamit enni? - jött oda barátságos mosollyal Kuina. Hát ez fantasztikus. Majdnem meghaltam és még egy szobába kell tartózkodnom Chishiyával aki ráadásul most a doki bácsit jársz, de szerintem csak élvezi, hogy irányíthat és Kuinával aki pedig nem tud oda jönni hozzám megbeszélni a dolgokat csak depizni tud magában. Egyszerűen annyira sok dühöt éreztem magamban, hogy az már engem is megijesztett.

-Nem, kösz. - mondtam kicsit nyersebben mint ahogy terveztem, de jelen pillanatban nem bántam meg. Erre Chishiyátol csak egy szúrós pillantás kaptam. Kuina szája meg egy picit megremegett.

-Gyere Kuina menjünk, még ki kell derítenünk egy-két dolgot. Majd szólunk ha tudunk valamit. - célozta za utóbbi mondatát Arisuhoz. Azzal el is indultak.

-y/n ez mi volt? - kérdezte mérgesen Arisu. - Chishiya mentette meg az életed. Ha ő nincs és nem tudja mit kell csinálni akkor már nem vagy köztünk.

-Annyira vicces vagy Arisu - színleltem nevetést. - Kis híján megölt téged Niragi Chishiya miatt. Átvert és csalinak használt és engem is átvert, bár haragszik rám valamiért, amit nem tudok, hogy miért, de mindegy. Egy szó mint száz nem leszek kedves. Ha megment ha nem.

-Már nem azért, de y/n-nek igaza van. - védett be Tatta.

-Igen, szerintem is. - szólt közbe Usagi.

-Jó, jogos volt y/n, bocsánat. - mondta majd megölelt. Hirtelen elszált minden dühöm és csak most realizáltam mi is történt pontosan. Olyan érzés volt mintha szíven lőttek volna. Bár még nem votl szerencsém megtapasztalni milyen, de ehhez az érzéshez tudtam, volna hasonlítani. Rettenetes fájdalmat éreztem málkas tájon.

-mit tettem. - suttogtam. - meg sem köszöntem. - mindenki azt hitte, hogy Chishiyára meg Kuinára gondolok, de nem nyilván nem. Ők nyugodtan eltűnhetnek az életemből. Valami vízeset éreztem az arcomon aztán rájöttem, hogy sírok.

-Senmi baj y/n, ne sírj. - vigasztalt Tatta.

-Majd még lesz lehetőséged megköszönni nekik. - mondta Arisu.

-Nem Chishiya miatt sírok te idióta. - szipogtam,erre viszont már elmosolyodtam picit mert Arisu arckifejezése az nagyon vicces volt.

-Akkor? - kérdezte picit sértődött hangon. Mindent elmeséltem nekik a kómában töltött 2napomrol, hogy mit történt. Ők pedig el mesélték, hogy új szintre léptünk és, hogy élő kerültek a figurás lapok is.

-Amúgy ti nem vagytok éhesek? - szóltam közbe. - mert én nagyon az vagyok - nevettem.

-Hozok neked valamit enni. - mondta Usagi aztán eltűnt. Amúgy egy kis lakás szerű helyen voltunk. Ahol igazából nem volt elválasztva a háló szoba a konyhátol és a nappalitol sem. Szóval csak a WC volt külön.

Pár perc múlva Usagi jelent meg egy tállal a kezében amiben egy ilyen instant tészta volt.

-bocsi, nem volt más.

-Viccelsz? Ez tökéletes. - mosolyodtam el és már neki is láttam a tésztámnak.

Miután megettem nem sokkal később kopogttak az ajtón.

______________________________
Hali! Szóval ezt véletlen leszedtem és most megint ki kell raknom 😅
Puszi 🥰