Heart To Heart |Chishiya X Reader | (complited)

34.rész

*Az élet szép, de nagyon kegyetlen. Néha ad és néha elvesz*

Miközben Aguniék verekedtek én arrébb húzódtam és a pólómból megint letépve egy nagyobb darabot a kezemet is elláttam.

Ahol elbujtam, hogy beköthessem a sebem ott találtam meg a pisztolyom. Még épp időben mivel Aguni már eléggé rosszul állt.

Szóval szépen kimerészkedtem és a pikk királyra céloztam. Megint sikerült eltalánom. Vállon. Csakhogy mint senkinek ha eltaláják neki sem tetszett így már megint felém szegezte fegyverét. Annyira jól magamra tudom vonni a figyelmét. Csakhogy most nincs aki megmentsen. Meg is húzta a ravaszt ami egyszerre több golyót is lőtt ki. Nem volt időm kikerülni. A fáradtság és a vérveszteség miatt nagyon lassú voltam a golyokhoz képest és egy szépen az oldalamba fúródott. A fájdalom hatására a földre estem. Ezután már békén hagyott a pikk király és folytaták Agunival amit nem fejeztek be.

A földön feküdtem és a ruhám csupa vér volt. Nem hiszem hogy olyan nagyon fontos szervemet eltalátam volna, de eléggé szarul voltam. Mozdulni sem nagyon bírtam. Egyszer csak egy nagy lövésre lettem figyelmes. Vagy is inkább kettőre. Nem nagyon láttam mivel a földön feküdtem. Annyit viszont láttam, hogy a pikk király elindult be a drogéria felé. Baszki akkor Aguninak annyi. Nem mintha én olyan sokáig bírom ha így maradok.

Egy kis idő elteltével viszont láttam egy férfi alakot. Az az alak nem másé volt mint Agunié. Futott arra amerre a pikk király.

Pár perc néma csend aztán egy hatalmas robbanás. Arisu megcsinálta. Remélem él még.

-Y/n! Usagi! Merre vagytok? - kiabálta egy ismerős hang. Hát túl élte. Mosolyogni kezdtem. Szóra nyitottam volna a számát de nem jött ki egy hang sem.-Usagi! Usagi! Jól vagy? - kérdezte Arisu. Ezek szerint usagi még életben volt és megtalálta Arisut. Viszont Usagi nem válaszolt. Akkor lehet, hogy, még sincs életben? -  kérlek éberdj! - kérlelte Arisu remegő hangon.

-Itt vagyok. - szólalt meg Usagi rekedt hangon.-láttad y/n-t? Keressük meg aztán indulhatunk. - mondta erőtlenül.

-srácok itt vagyok! - mondtam de nem voltam túl hangos így eltarthat egy ideig amíg megtalálnak.

Pár perc múlva léptek hangja ütötte meg a fülem.

-Y/n! - szaladt oda hozzám Arisu.

-Helló! - mondtam erőtlenül

-Hát, nem nézel ki a legjobban. - próbált viccelődni Arisu amit egy megvető pillantással dijjaztam. - Bocsi! Gyere segítek felállni. - mondta majd mögém állt és álló helyzetbe rakott. - oké most elengedlek. - el is engedett, de nem volt erőm megtartani magam így ha nem lett volna mögöttem megint vissza esek a földre.

-Neharagudj, de ez nem fog menni. - mondtam.

-Ne kérj bocsánatot. Felveszlek a hátamra. - mondta majd megfordult úgy, hogy én még mindig neki támaszkodtam majd leguggolt és én a hátára dőltem és úgy emelt fel.

-Usagi hol van? - kérdeztem mikor felállt velem.

-Most megyünk oda hozzá. - mondta majd el is indultunk. Pár méter múlva egy ülő Usagihoz értünk.

-Arisu engem hagyjátok itt nyugodtan és Usaginak segíts járni. Így túl nehéz lesz. - mondtam kád próbáltam leszállni a hátárol, de nem engedett.

-Nem lesz nehéz. Elbírlak titeket. - mondta.

-én úgy is csak a vállára támaszkodok. Meg amúgy sem hagynánk itt. Ne is gondolj ilyen butaságokra.-mondta Usagi mosolyogva.