Heart To Heart |Chishiya X Reader | (complited)

29.rész

Ki sétáltam a zárkámból majd mikor nem láttam Ippeit azonnal a cellája felé vettem az irányt. Csak álltam előtte.

-Ugye nem hiszed, hogy él? - kérdezte egy nyugodt hang.

-Én...

-Mind a 2en tudjuk, hogy mit látnánk ha most benéznénk.

-K-kérlek néz be te. - mondtam könnyezve.

-Rendben. - mondta majd szépen lassan hajolt oda ahoz a részhez ahol be lehetett látni. Mikor bepillantott láttam a szomorú tekintetét amit gyorsan rendezett is. - Ippei. - kezdett bele. - túlj jó voltál erre a világra. - miután ezt elmondta rám pillantott. - nagyon sajnálom y/n.

-ugye... nem? - kérdeztem remegő hangon majd oda mentem és lassan bepillantottam. Ki nyitottam a zárka ajtaját és bementem. Ippei halott volt. A szobát beborította a vére amiben ő is fekütt. Én zokogtam és közben a kezét öleltem magamhoz ami ki volt már hülve. Csak az élettelen kis teste hevert előttem. Csupa vér lettem, de ez most nem számított. Az a szomorúság amit éreztem elviselhetetlen volt. Majdnem annyira fájt mint a parton amikor megtudtam, hogy meghalt a bátyám. Csak zokogtam és még mindig a kezét szorítottam.

Már negyef órája sírhattam a földön mikor valaki bejött aztán felemelt és kivitt.

-Csupa vér vagy. - mondta Chishiya majd egy rongyszerű valamivel elkezdte letisztogatni az arcom, mivel Ippei véréből még az arcomon is volt, és a sminkem is elkenődött.

-Chishiya... - szipogtam.

-hm?

-miért hal meg mindenki?

-Nem tudom. - válaszolta kurtán.

-de ez olyan szörnyű. - sírtam tovább. Chishiya még mindig az arcomat törölgette.

-Na shh, ne sírj mert még jobban elkened a sminked.-miután ezt elmondta közelebb húzott magához majd megölelt. Nagyon jó volt az ölelése.

-tudom ki a kőr bubi. - mondta még mindig engem ölelve. Nem reagáltam rá mert nem nagyon érdekelt jelen helyzetbe. - tudom most nem akarsz erről beszélni, de muszáj, hogy megnyerjük a játékot, ha nem magad miatt legalább Ippei miatt és miattam éld túl meg persze Arisu és a többiek miatt. Szóval mondom a tervet, nyugi gyors leszek aztán felőlem így maradhatunk amíg újra nem kell vissza menni a cellába. Csak az a lényeg, hogy maradj a, celládba amíg nem szólok, hogy gyere ki. Oké?

-Igen. - szipogtam majd szorosabban hozzá bújtam. Meleg volt az ölelése, de elkezdtem remegni. Nagyon fáztam valószínűleg azért mert a pólóm át volt itatódva vérrel ami picit Chishiya pulcsiját is befogta, de őt ez nem zavarta.

-fázol? - kérdezte mert gondolom érzete ahogy remegek, csak bólintottam a kérdésére. Elengedett és levette a pulcsiját és oda adta. - van erőd átvenni a póló?

-nagyon köszönöm. - csak ennyit mondtam majd elkezdtem levenni a pólóm és gyorsan felvettem Chishiya pulcsiját. Amíg öltöztem addig Chishiya elfordult. - kész vagyok - szipogtam. Ő pedig újra mellém ült és megint át ölelt. Így maradtunk addig amíg be nem kellett menni egy zárkába.

-Kőr vagy.-mondtam Chishiyának.

-te pedig káró. - mondta majd kézen fogott és egy zárkához vezetett.

-addig nem jössz ki amíg nem szólok, oké? De utána ki jössz, és most jó szimbólumot mondj. Arisunak szüksége van még rád. - mondta. - És nekem is. - tette hozzá halkan amin kicsit elmosolyodtam. Nem mondtam neki semmit csak becsuktam az ajtót. Semmi kép nem volt a terveim között az, hogy megölöm magam. Lehet, hogy nagyon szomorú voltam, de azért ezt nem tenném meg. Nagyon tisztelem Ippeit, hogy ilyen jó ember volt. Tattának biztos nagyon jó barátja lett volna.