Maffiába-Házasságra kényszerítve

II. Part 1

Egy kórházban ébredtem. 2 ismeretlen férfi és egy lány rohant oda az ágyhoz. Nem értem. Mi történt?! Miért vagyok én itt? És ami a legfontosabb ők kik?! Ennek hangot is adtam!
-Ti ti kik vagytok?
-Mi az, hogy kik vagyunk én a legjobb barátnőd vagyok! Viki nem emlékszel?-nézett rám a lány zöld szemeivel amik könnyfátyolosak.
-Nem nemtudom életemben nem láttalak titeket.-erre a válaszomat a lány kirohant a korteremből.
-Ránk sem emlékszel akkor.-mondta az egyik srác. Fekete póló, fekete farmernadrág és egy fekete lakkcipő volt rajt. A másik srácon sötétkék póló fekete nadrággal és úgyszintén fekete lakkcipő. Nem értem őket honnan kéne ismernem.
-Hát akkor mi mennénk is-szólalt meg a fekete pólós
-Legalább a neveteket mondjátok el!-vissza nézték rám az ajtóból
-Én Matt vagyok ő pedig itt James.-Majd kiléptek az ajtón.
Valahonnan ismerősek ezek a nevek,de még sem tudom kik ők. Bejött az orvos elmondta, hogy ma délután mehetek haza. URISTEN! Láthatom a szüleimet. Tuti aggódnak értem, bár akkor miért nincsenek itt? Miért az a két férfi és a lány jött be? Ezek a kérdések kavarogtak bennem...

《》《》《》《》

-Sziasztok!-léptem be a házba köszöntem, de válasz nem érkezett. Mi lelte őket. Megnéztem minden egyes szobát, de sehol semmi. A szobámban meg mi történt? Ahogy beléptem észrevettem, hogy a fogason semmi sincs. A fali polcon nincsenek ott a könyveim. Se semmi! Ez fura. Elköltöztünk volna? Nem értem. A szüleimet nem találtam sehol. A szobámban nincsenek a cuccaim.
Ekkor kicsit rosszul lettem, megtámaszkodtam a lépcső korlátjában. Becsugtam a szemem és egy emlékfoszlány tárult elém.

-Neeeee. Gyűlöllek te rohadék megölted őket. Dögölj meg te féreg!- a férfi csak állt és nézett nem hatotta meg semmi. Odarohantam a szüleimhez akiknek szemeiben az élet tüze már nem csillogott. Ránéztem a férfira, de csak egy homályos alakot láttam. Inkább kinyitottam a szememet.

Úgy nem? Gondoltam magamban. Majd hangos zokogás kezdtem. Valaki megölte őket. Istenem ez nem...ez nem történhet meg velem.
Miután kedtem megnyugodni, bár ha elveszítjük azokat kiket szeretünk. Kik felneveltek nemhiszem, hogy még lehet nyugodni. Nincsenek többé. Ezt sosem bocsátom meg magamnak. Gondoltam kiszellőztetem a fejemet. Este elmegyek beadom az életrajzomat különböző cégekhez. Kell a munka. Elmegyek vásárolni a házba cuccokat hisz nincs semmi. De most ezt sem értem. Tényleg nincs itt egy cuccom sem. Mi történhetett?!

《》《》《》《》

Miután a becásárlással kész lettem és Miután nyugtázta, hogy a mai napon mindent elintéztem gondoltam alszok egyet. Meglátjuk mit hoz a jövő...

MATT SZEMSZÖGE

-James ezt nem hiszem el. Elbasztam. Nem emlékszik. Istenem mit tettem?-néztem rá barátomra ki jobbkezem és legfőbb bizalmasom. És egyben már a testvérem is lett az évek során.
-Haver nem kertelek. Ezt tényleg elbasztad. Ezzel elvesztetted őt.
-Tudom. Nemtudom mi tévő legyek. Viki hogy van?
-Hogy lenne. A legjobb barátnője nem tudja ki ő. Egy vad idegennek tartja velünk együtt szerinted hogy lenne?
-Oké igazad van. Figyelj tudom őrültség, de vissza kell szereznem. Hiányzik. Hiányzik minden mozdulata. Minden ellenszenvessége mindene.-hajtottam le a fejemet. Majd belekortyoltam a wiskyvel töltött poharakba. Nem tagadom azóta mióta Kailey kórházba került és 2 hétig kómában volt erősen rászogtam az alkoholra.
-Haver feküdj le. Pihend ki magad holnap hosszú nap vár ránk.-kiakadtam nem pihenek nem alszok elegem van
-NEM! Nem alszok és nem is pihenek annak a lánynak mellettem van a helye. Megszerzem és az enyém lesz. És még az sem fog érdekelni, hogy mibe kerül. Csak legyen az enyém. Menj és inkább Vikinek segíts lenyugodni.
-Tesó, beverted a fejed? Fél tőlem. Nem enged magához közel egyenesen gyűlöl!
-Akkor mit bánom én csak hadj a picsába egyedül.-a végszavamra már az ajtó csukódott is be. Ekkor fogtam a kezembe a poharat és a kezemmel összeroppantottam. Ellezdtem tőrni zúzni. Elősször az ablak. A szekrény az asztal a számítógép. Majd az ajtó. Elmegyek egy jó barátomhoz ő talán tud segíteni. Olyan mintha a második apám lenne. Fred. Kiben egykor Kailey megbízott. Ahj már a lány nevétől is lehervad a mosoly a számról. Pár óra múlva meg is érkeztem hozzá. Írtam Jamesnek, vigyázzon a házra.

Fred házának ajtaján kopogtattam. Majd egy kis idő múlva az ajtó is kinyilt.
-Matt gyere csak be! Mesélj mi történt?!
-Elösször üljünk le...-fogtam magam és a nappali felé vettem az irányt majd le is ültem a fekete bőrfotelbe.
-Hozok valamit ami lenyugtat majd, mert nem nézel ki túl jól.
-Jó ötlet...
-Hoztam cocaint és egy pár üveg whiskyt remélem megfelel-mosolyog rám majd leült velem szembe.
-Na mesélj. Egy hajszálnyi infót se hadj ki.-mondta majd öntött egy pohárral...

Elmeséltem neki A-tól cettig ami történt. Nagyon megilletődött, a szemében sajnálatot véltem felfedezni. Ezt még nem láttam tőle egyszer sem.
-Hát na igen bármilyen hihetetlen, de ez így mind összetört. Mikor felkelt és láttam, hogy nem érti kim vagyunk és mit keresünk ott, akkor már tudtam, hogy valami nem jó. Ha emlékezett volna ránk akkor már vagy nekem esett volna vagy esetleg mondta volna a szokásos szöveget, hogy gyűlöl engem. De nem tette így tudtam, hogy nem emlékszik. Nagyon fájt a tudat, hogy ezt tettem vele.
-Meg is értem fiam, meg is értem. Igyunk.-koccintottunk és tovább beszélgettünk aztán mondta, hogy nála is aludhatok, de mondtam, hogy nem szükséges van még egy kis elintézni valóm....