Our Ways Cross Each Other

1. fejezet

Hanna szemszöge

A Nap sugarainak cirógatására ébredtem. Imádok erre kelni, egyszerűen feldobja a napom és lelkileg is feltölt már a nap első pillanataiban... Mostanában egyre boldogabban telnek a napjaim. Mióta szakítottunk, sok mindenen túl kellett tennem magam, de azt hiszem jól döntöttem, hogy véget vetettem ennek a se veled- se nélküled állapotnak. A legutóbbi találkozásunkkor még azt hitte, hogy vissza akarom könyörögni magam hozzá. Nevetséges! 

Kicsit elkalandoztam. Szóval a nevem Tóth Hanna, 25 éves vagyok és jelenleg Budapesten élek. Májusban szereztem meg a jogi diplomámat, mint nemzetközi jogász, de fogalmam sincs, mihez kezdjek. Már az is megfordult a fejemben, hogy rossz utat választottam.

Miután nagy nehezen kivánszorogtam az ágyamból, megreggeliztem, majd tanácstalanul álltam a szekrényem elé. Ma kivételesen az átlagnál hűvösebb van, de július lévén így sincs hideg, végül egy kockás, élerevasalt szövetnadrágra, egy fehér, hátul kivágott felsőre és egy szintén fehér sportcipóre esett a választásom. Felkaptam a táskamat és lerobogva a lépcsőn beszálltam a kocsimba, majd útnak indultam.

Mogyoródra tartok, ugyanis beadtam az önéletrajzomat a Hungaroring igazgatóságához és megbeszéltünk egy időpontot mára. Mit ne mondjak, elég izgatott vagyok. Idén volt szerencsém kilátogatni a Monacoi nagydíjra egy VIP jeggyel, amit névnapomra kaptam a barátaimtól. Tizenöt éves koromban kapott el a Forma-1 szeretete, korábban egyáltalánnem érdekelt, mert nem sok értelmét láttam annak, hogy körbe-körbe száguldanakegy több milliós autóban hétvégente, ráadásul jó páran belehaltak már ebbe. Három hét múlva itt a Magyar Nagydíj és ha minden jól megy, akkorra már hivatalosan is itt fogok dolgozni. Imádom azt a pezsgést, ami egy-egy verseny előtt van a paddockban. Elmélkedésemből a biztonsági őr szakított ki, ugyanis megérkeztem a pályára a megbeszélt találkozóra.

Leparkoltam és rohantam is az irodába. Az író asztalnál egy vöröses hajú, mosolygós hölgy, Ariane Frank-Meulenbelt ült. Kérdezett a vizsgákról, az egyetemről, ahová állami ösztöndíjjal kerültem be és az egyetem alatti munkahelyemről, ahol azt a két és fél évnyi gyakorlatot töltöttem. Bő egy órát beszélgettünk, egészen kellemes hangulatban telt, a kezdeti izgalmamból pedig alig maradt valami az állásinterjú végére.

A Ringről egyenesen az ELTE Jogi Tanszékéhez vezetett az utam, mert megbeszéltem az egyik professzorral - akivel egészen jó kapcsolatba kerültünk az ott eltöltött évek alatt - , hogy amint megvan az első munkahelyem, valamint volt még némi papírmunka az egyetem titkárságán, amit muszáj volt elintéznem.

A fővárosi forgalmi káoszból kikeveredve még elszaladtam bevásárolni, mivel már reggel is üresen tátongott a hűtő. Felhívtam anyát és neki is elújságoltam a nagy hírt, amit talán még nálam is boldogabban fogadott. Bekapcsoltam az aktuális sorozatomat és nekiálltam eltakarítani a reggeli sietségem maradványait. Miután végeztem, lezuhanyoztam, felvettem egy kényelmes otthoni szettet, ami egy pamut rövidnadrágból és egy rövid topból állt. Vacsora gyanánt készítettem pár meleg szendvicset és bevágódtam a képernyő elé. Azon kaptam magam, hogy már másodjára alszom be a filmen, így jobbnak láttam, ha az ágyam felé veszem az irányt, mielőtt elalszom a nyakam.

...

Az ébresztőm kicsit sem kellemes hangjára keltem reggel 6:30-kor. Mivel ilyenkor még kevésbé van meleg, mint napközben, ezért megmosakodtam, felvettem egy rövidnadrágot, egy sportmelltartót, a futócipőmet és elindultam a Duna partra, hogy lefussam a napi kilométereimet. Fél kilenckor csapzottan értem haza. Vettem egy gyors frissítő zuhanyt, főztem egy fekete teát. Csináltam egy vajas pirítóst, majd bevetettem magam az e-mailjeim közé. Jópárat, szinte az összeset az új munkahelyemről kaptam a jövőheti teendőimmel kapcsolatban. A munkabeosztásomat és hasonló dolgokat küldtek. Bár még csak csütörtök van, de hétfőn kezdek náluk dolgozni és kicsit utána akartam még nézni a pályának, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljek már rögtön az elején.

Volt egy megbeszélt találkám a gyerekkori barátnőmmel, Katával, aki szintén jogot tanul, de neki visszavan még két éve, mire végez. Felvettem egy egyszerű fekete farmerszoknyát, egy narancssárga ujjatlan felsővel és egy szintén fekete szandált. Feldobtam egy laza sminket, hogy azért mégse "pucér" fejjel menjek ki az utcára, hajamat pedig hagytam a vállamra omlani és 20 perc elteltével késznek tituláltam magam.
Katával a Nemzeti Színháztól nem messze lévő kis étterembe ültünk be. Nem volt igazán ismert, de helyette annál hangulatosabb. Már az egyetem elejétől kezdve ide járunk, szinte a törzshelyünkké vált már az évek alatt. Kellemesen elbeszélgettünk, mert több, mint két hete futottunk össze utoljára, hiába élünk mind a ketten a fővárosban.

- Mi lenne, ha megünnepelnénk az új munkahelyed a hétvégén? - kérdezte Kata..

- Nem is tudom... Gyere át szombat este és inkább keressünk egy filmet, de nem igazán van kedvem mo....- kezdtem a vívódásom, mert a legutóbbi sem végződött valami jól.

- Állj, állj, állj! El se kezdd! Szombat este 8-ra ott vagyok nálad és ajánlom, hogy kész legyél mert, ha nem, megjárod, drágám! - bökött felém a villájával mire nem tudtam nem elnevetni magam.

- Jó, de én még ajánlom, hogy valami nagyon jó buliba vigyél, mert ha nem.... - itt már belőle is kitört a nevetés, mire a többi ember hirtelen felénk fordult, majd rosszallva folytatta az evést.

2 nappal később

Este 7 óra van, ami annyit jelent, hogy ideje készülődni... Délután voltam futni, lezuhanyoztam, ettem is pár falatot. Megmostam és megszárítottam a hajamat, amit lágy hullámokba ondolítottam. Feltéptem a szekrényem ajtaját, mivel összesen 20 percem maradt felöltözni, ami magamat ismerve elég kevés. Végül egy testhezálló, fekete ruhát választottam, amihez felvettem a kedvenc fekete csillogós magassarkúm. Kisminkeltem magam és voilá.... A tükörbe nézve elégedett voltam a látvánnyal. A magassarkú nem tudom mennyire bizonyult jó döntésnek, de mivel az átlagnál alacsonyabb vagyok, így viszonylag gyakran viselem, hogy ellensúlyozni tudjam a magasságkülönbséget.

A bárba belépve megcsapta az orrom az alkohol szaga. A szemem egészen hamar hozzászokott a villogó színes fényekhez, a zene pedig egészen jó volt. Eddig nem is rossz ez a hely...

- Gyere csajszi, igyunk valamit. - válaszomat még sem várva húzott Kata a pult irányába. Kikértünk egy-egy koktélt, így már jobb volt a hangulatunk, sőt kezdtem egyre jobban érezni magam.

Már egy javában táncoltunk, mikor hirtelen megéreztem két kezét a derekamra simulni. Egyből a legrosszabbra gondoltam... Szembe fordított magával és a volt barátom öntelt képét pillantottam meg. Tekintetünket összefonódott, akárcsak a kapcsolatunk elején, azonban ezúttal már teljesen más érzéseket váltottak ki belőlem barna íriszei.

Undort és dühöt. Semmi mást. Még haragot sem. 

Több se kellett nekem, villámgyorsan lelöktem magamról a kezeit, és próbáltam elmenni onnan, de elkapta a kezem. A hideg is kirázott tőle... Azon kaptam magam, hogy a másik kezem az arcán csattan. Odakapott, így kénytelen volt elengedni a kezem. Karon ragadtam a drága barátnőmet, akit épp a pultnál fűzött egy srác és sürgősen el is hagytuk a bárt.

Óriási megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, amikor átléptük a lakásom küszöbét és ledőltünk a kanapéra. Kata a bal oldalamom foglalt helyet, én pedig hanyatt fekve a fejemet az ölébe hajtottam. A szemeimet behunyva lélegeztem mélyeket, hogy minél előbb megszabadulhassak a buliban történtekről... Belégzés, kilégzés... Na még egyszer!  Egy idő után a sötétség elkezdett magába szippantani és minden egyre könnyebb lett körülöttem. A többire nem emlékszem, de elég valószínű, hogy ott aludtunk el mind a ketten.

Javítva:
2023.09.25.