Our Ways Cross Each Other

26. fejezet

"- Csodálatos voltál ma, rettentően izgultam érted, hogy épségben szállj ki abból a guruló koporsóból. Nagyon büszke vagyok rád, és kiérdemelted ezt a helyezést. Keményen megdolgoztál érte... - mondtam fülig érő mosollyal.

- Köszönöm. - felelte és a derekamnál fogva magához húzott egy szenvedélyes, érzelmekkel teli csókra. - Nem kell rá válaszolnod, de nekem ki kell mondanom. - búgta a fülembe, amikor elváltunk egymástól.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek. - mondtam néhány másodperccel később és megszüntette a köztünk lévő távolságot.

...

Lando
10.20., hétfő
Woking

Délután, miután hazaértem a gyárból Charlotte kérésére végre belenéztem az e-mailjeim közé. A céges leveleken kívül volt egy-két hirdetés, de megakadt a szemem az unokatestvéremén.

"Kedves Rokonunk, Barátunk!

Szeretnénk, ha te is részese lennél az életünk egyik legfontosabb pillanatának, amikor összekötjük életünket.

Örömmel meghívunk az idei év november másodikán tartandó esküvőnkre, valamint az azt követő közös ünneplésre.

Helyszín: The Clifton Hotel, Bristol
Vendégvárás: 11.01., 15:00, a hotel rendezvénytermébem

Nyugodtan hozd magaddal partnered is!

Megjelenésedre feltétlenül számítunk!

Sarah Evangeline Fisher & Benjamin Norris"

November 1... Azon a hétvégén pont nincs futam... Akkor irány Bristol!

- Szia Kicsim!

- Szia.

- Este filmezünk?

- Persze, van egy, amit már pár napja meg akarok nézni, de megvártalak vele.

- Átjössz vagy menjek én? - beletörődtem, hogy külön lakunk. A lakás, amit Hanna kivett Woking másik felén van, de így is csak kb 10 perc kocsival. Bár viszonylag sokat vagyok nála és fordítva is, de még mindig hajthatatlan, hogy szeretne külön élni.

- Átmegyek. Elugrok bevásárolni, mert elfogyott a teám itthon. Kell valami boltból?

- Nem, köszi, csak gyere.

- Fél óra múlva ott leszek.

- Rendben, várlak. Óvatosan az úton! - feleltem és bontottam a hívást. Minél előbb elindul a dolgára, annál előbb jön hozzám, így a világért sem tartanám fel.

- Lan, megjöttem! - hallottam a lány csilingelő hangját az előszobából.

- A konyhában vagyok, gyere. - szóltam neki, amikor hallottam, hogy becsukódik bejárati ajtó.

- Szia. - köszöntöttem egy gyors csókkal.

- Te a konyhában? - kérdezte szórakozottan.

- Képzeld! Csináltam pizzát, de azért nagy reményeket ne fűzz hozzá. - mondtam nevetve.

- A széle egy kicsit égett, de amúgy finom lett.

- Én úgy fogalmaznék inkább, hogy ehető. Vagy, hogy nem lett rossz. De a finom pizzától azért messze van...

- Milyen filmet szeretnél nézni?

- Napsütötte Toscana.

- Tölthetek? - mutattam felé egy üveg fehérbort.

- Egy kicsit, de kocsival vagyok.

- Nem alszol itt?

- Mint Budapesten?

- Akár... - feleltem cinkos mosollyal az arcomon.

- De most sem hoztam magammal semmit.

- A múltkor itthagytad pár ruhádat. Holnap meg munka előtt hazaugrasz átöltözni.

- Jó, akkor tölts csak, addig megkeresem a filmet.

- Régen, mondjuk tizen pár éve ide akartam költözni. - szólalt meg egyszer csak a film közben és fejével a gyönyörű olasz táj felé bökött. - Olyan jó lehet innen nézni a napfelkeltét vagy csak kint ülni a kertben.

- Tényleg szép, de engem inkább a tengerpart vonz. Mondjunk Monaco.

- Hát, mondjuk az sem rossz.

- Nem rossz? - kérdeztem hitetlenkedve és elkezdtem csikizni az oldalát. Néhány hónap alatt rájöttem, hogy ez az egyik gyengepontja. Az egyik...

- Na jó... Egyszer szívesen laknék Monacoban. Már akkor megfogott abban a városban valami, amikor májusban kint voltam a futamon. - váltott komolyabbra.

- Eljönnél velem egy esküvőre?

- Mi?

- Az unokatestvérem megnősül és meghívtak. Eljössz velem? Úgy, mint a partnerem?

- Igen. - felelte mosolyogva, mire lágy csókot leheltem a szájára.

- Mikor lesz?

- Jövő szombaton, elsején. Ezen a hétvégén megyünk Mexikóba, onnan hazajövünk és lesz egy hét szünetünk.

Javítva:
2023.10.18.