Our Ways Cross Each Other

4. fejezet

Hanna 
Kedd 

Zihálva, könnyes arccal ijedtem fel hajnali fél ötkor. A párnám is nedves volt attól a könnymennyiségtől, amit sikerült kiadnom magamból. Fogalmam sincs, mit álmodtam, csak az utolsó "képkockák" maradtak meg. 

Egy repülő pilótafülkéjében vagyok teljesen egyedül, fejemen egy fejhallgatóval, amiből az irányítóközpont diszpécserének hangja üvölt a fülembe, de senki nem hallja, amit én mondok. A repülő zuhanni kezdett abból az istentelen magasságból, a hátam mögül pedig az utasok kiáltásait hallottam.

Félálomban a fürdőszobába botorkáltam, megmostam az arcomat és a tükörképemet bámultam. Pont úgy néztem ki, mint akit most szedtek ki a mosógépből centrifugálás után, 1200-as fordulatszámról. Képtelen lettem volna visszaaludni, akármennyire is fáradtnak éreztem magam. Felvettem a futós ruhámat és után útnak indultam a hajnali Budapesten. Ez az egyetlen egy dolog, ami segít kikapcsolódni. Ilyenkor csak a légzésemre és a fülembe üvöltő zenére koncentrálok. Pedig sok mindennel próbálkoztam már, de azok nem váltak be. Próbálkoztam festészettel és rajzolással is. Abból indultam ki, hogy gimnáziumi éveim alatt mindig ötös tanuló voltam, de rá kellett jönnöm, hogy az nem sok mindent jelent 8 év után. Gondolhatjátok mennyire sikeres lettem. Mikor meglátta a húgom, alig tudta visszatartani a röhögését. Lefotózta, majd még aznap este elküldte a belőle készített mémet. Szeretjük egymást, de még jobban szeretjük egymást szivatni. Az öcsém is hasonlóképp reagált, de ő egy fokkal kedvesebb volt.

Fél hét körül értem vissza. Pont volt még időm letusolni és átöltözni. Kocsiba pattantam és elindultam a Ringre, hogy korábban kezdheessem a feladataimat és kevesebb maradjon meg délutánra. Szerencséra az M0-on nem volt olyan nagy a forgalom, mint amire számítottam.

A délelőtt meglehetősen mozgalmasan telt, hiszen le kellett fixálni a megnyitóünnepség táncosait, a zenekart is.

Amíg Csenge berendezkedett az ideiglenes szobájában, gyorsan összedobtam egy avokádókrémet, csináltam pár pirítóst és felvágtam pár zöldséget neki. Én annyira nem vagyok oda értük, a krumplin és az avokádón kívül semmit nem eszek meg. Pont kész lettem, mire a lány végzett.

Vacsora alatt kibeszéltük a szerelmi életét, ami egy meglehetősen kardinális téma az ő esetében, mivel tíz éve van együtt a jelenlegi barátjával, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Minden jóról és rosszról beszámoltunk a másiknak. 

Felmerült az ötlet, hogy nézzük a naplementét a Várból. Mivel a lakásom egy kellemes sétára van a Vártól, így összeszedtük magunkat és elindultunk, nehogy lekéssük a naplementét. Épp odaértünk, bár nem nagyon siettünk, de azért szedtük a lábunkat. Odafelé még épp zárás előtt volt a kedvenc fagyizóm. Kikértünk egy-egy gombóccal az itteni legfinomabb fagyiból. Határozottan állíthatom, hogy ez Budapest egyik, ha nem a legjobb cukrászdája. Csodaszép az esti kivilágítás, hiába élek itt évek óta, mindig el tudok veszni a látványban. Imádom nézni a fényeket, ahogy megcsillannak a Duna vizén.
Fél tíz után nem sokkal értünk vissza a lakásba. Már mindketten hulla fáradtak voltunk, így egy gyors zuhany után már mentünk is aludni. Pillanatokon belül jött álom a szememre.

Szerda

Korábban indultam dolgozni, ugyanis még be kellett szaladnom néhány üzletbe, hogy beszerezzem az irodákban szükséges dolgokat. A húgomnak csak egy cetlit hagytam a konyhapulton a kávéfőző mellett,  mert őt ismerve délnél előbb nem fog felkelni.
Épp időben értem a pályára. Ahhoz képest, hogy egy hét múlva itt a Magyar Nagydíj, elég sok feladat hárult rám, hiába csak most kezdtem el itt dolgozni.
Miután végeztem, indultam is haza. Katával megbeszéltük, hogy ma a Margit-szigeten vacsorázunk hármasban, aztán sétálunk egyet a belvárosban. Kellemesen telt az este. Hiába találkozunk ritkán, szerencsére mindent ugyanott tudunk folytatni és ezért nagyon hálás vagyok. 

A szigeten sétálva összefutottunk az egyik egyetemi csoporttársammal és a haverjával, bemutattam nekik. A srác rögtön elkezdett flörtölni a húgommal. Alapjáraton nem lett volna ellenvetésem, ha nem lett volna idősebb nála bő tíz évvel idősebb. Csengével némán lekommunikáltuk, hogy majd én elintézem őt, nem kell közbeavatoznia. Mert a húgomat ismerve elég csípősen vissza tudott volna szólni, de jobbnak láttam, ha inkább én intézem el. 

Javítva:
2023.09.26.