Our Ways Cross Each Other

3. fejezet

Hanna
Hétfő reggel

A telefonom csöngésére keltem. Meg sem néztem, hogy ki hív ilyenkor, csak felvettem.

- Haló. - köszöntem bele a telefonba.

- Szia. Felkeltettelek? - A húgom, Csenge szólt bele a szokásos hangerővel. Volt egy dobhártyám...

- Igen, de már mindegy. Lassan úgy is fel kellett volna kelnem.

- Szóval. Holnap délelőtt felmennék hozzád busszal. Csövezhetek nálad egy darabig?

- Mit csináltál megint?

- Semmit... - felelte, de tisztán hallottam a hangján, hogy nem mond igazat.

- Őszintén!

- Összevesztem anyával, mert hajnalban kicsit spiccesen jöttem haza. Ennyi, nem nagy dolog. Akkor mehetek? - tipikus Csenge... Neki legfiatalabb testvérként minden el lett nézve az évek során, mindenki szemében ő volt a tündéri kislány, de azzal, hogy az öcsémmel leköltöztünk otthonról ez az egész, számára jól megszokott helyzet megszűnt, vagy legalábbis jóval enyhült. 

- Pfff... Gyere, de én dolgozom, nem érek rá kísérgetni téged a városban, hamarosan itt a nagydíj és kismillió dolgom lesz, amit itthon kell majd befejeznem. 

- Jó, értettem.

- Tiéd a kanapé, mielőtt még kérdezed. Nem túrsz ki az ágyamból.

- Jólvan, na. Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni.

- Ismerlek. A pótkulcsot beadom egy borítékan a szomszédnak, kopogj be és odaadja majd neked.

- Rendben, tíz körül érkezem.

- Azért írj majd egy üzenetet, ha bent vagy a lakásban. Szia Cicám! - köszöntem el tőle.

Ma 9:30-ra kell kimennem a Hungaroringre. Ez az első munkanapom és nem illene késnem, szóval mindenképpen el kell indulnom legkésőbb 8:30-kor. Még van időm, így miután kitápászkodtam az ágyból, elmentem megmosakodni. Felvettem egy rövidnadrágot, egy sportmelltartót és a futócipőm. Hajamat szoros copfba fogtam a fejem tetején. Felkaptam a telefonomat és elindultam, hogy megtegyem a napi kilométereimet.
Egy óra múlva toppantam be a lakásom ajtaján. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Készítettem egy szendvicset és egy jó erős fekete teát. A szekrényem előtt állva tanakodtam egy ideig, de sikerült kiválasztanom egy piros, lenge hosszú szárú overált, amihez egy magas talpú fehér szandált húztam fel. Készítettem egy laza sminket, összeszedtem a hétvégén készített jegyzeteimet. A kulcsomat megtöltöttem a mosogatónál és elindultam a lépcsőházon keresztül az utcán parkoló kocsimig.

Amikor legutóbb itt jártam, kaptam egy belépőkártyát, hogy könnyebben tudjak közlekedni. Megkerestem az irodát, ahová a múltkor kellett mennem. A bent ülő hölgy megmutatta a saját irodámat. Bár nem volt nagy az egész helység, de az íróasztal mögött lévő ablak pont a pályára nyílt. Pont hasonlót képzeltem el.

- Köszönöm szépen, igazán tetszik. - hálálkodtam a Ariane-nek.

- Természetesen úgy rendezi be, ahogy szeretné. Abba már nem szólunk bele. A munkaideje minden nap reggel 9 órától 16 óráig tart, de elég rugalmasak vagyunk. Ha bármi közbejönne, a távmunka is megoldható. A Forma 1-es és Forma 2-es futamhétvégéket kivéve csak hétköznapokon kell bejönnie az irodába. Ezek a legfontosabb tudnivalók.

- Rendben. - bólintottam.

- Egy pillanat és itt vagyok. - kilépett az irodámból és el is tűnt a folyosó végén. Néhány perccel később egy nálam pár évvel idősebb lánnyal tért vissza.

- Ő itt Patrícia, a titkárnőm. -mutatta be nekem a lányt. - Körbevezet téged az épületben és a környékén. Nekem most dolgom van, de ha bármi kérdésed van, szólj bátran.

- Igazán köszönöm.

- Ugyan már. Most mennem kell. Viszlát.

- Kövess és ha elveszetetted a fonalat, szólj, mert tényleg elég nagy ez a hely.

- Okés, köszi. Amúgy Tóth Hanna.- nyújtottam felé a kezem.

- Birkás Patrícia, de mindenki Patinak hív. Na gyere.

Bejártuk az egész komplexumot. Ezelőtt még sosem voltam itt, ugyanis 1 évvel ezelőtt még nem igazán érdekelt az autóversenyzés, kizárólag az egyetemre fókuszáltam. Megmutatta a pályához tartozó hotelt, is. Amíg bejártuk a pályát, sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy őt - velem ellentétben - már kiskora óta érdekli a Forma-1 és média-management szakon végzett 3 éve.
Mikor visszaértünk az irodákhoz, telefonszámot cseréltünk és elbúcsúztunk. Én még beszaladtam a saját irodámat és bepakoltam pár dolgot az íróasztalomba, amiket már ma magammal hoztam. A többit majd a héten beszerzés és elhozom. 4 óráig csak pakolásztam és próbáltam a lehető legjobban berendezni a  helyiséget, majd elindultam haza.

Természetesen voltam olyan szerencsés és kifogtam a legnagyobb forgalmi dugót a belvárosban, így amíg ott várakoztam, felhívtam Csengét, hogy mit szeretne enni a héten, mert ígyis-úgyis el kell mennem bevásárolni és akkor úgy pakolok a kosárba. A boltba belépve összeszedtem mindent ami a csirkés raguhoz és a pesztós tésztához kell. Miával a hétvégén kb. mindent feléltünk, így az alapvető dolgokat is pótolni kellett. Háromnegyed 6 felé értem haza. Lezuhanyoztam, felvettem a kedvenc rövidnadrágomat és egy topot. Bekapcsoltam a tv-t. Pont a Mamma Mia-t adtak, így nem is kapcsolgattam tovább. Imádom a benne lévő összes dalt, akárhányszor megnézem, sosem tudom megállni, hogy ne kezdjek el énekelni. Már a film hangulata és magával ragad. Csináltam egy adag rántottát és beültem a tv elé.

Mikor vége lett a filmnek, előkészítettem a kanapéra a frissen felhúzott vendég ágyneműket Csengének, hogyha holnap jön, azzal már ne kelljen foglalkoznunk.
Elővettem az egyik kedvenc könyvemet, a már rongyosra olvasott Maybe Someday-t. Jó pár évvel ezelőtt kaptam kölcsön, azóta számtalanszor elolvastam már, de mindig tud valami újat mutatni. 11 óra felé letettem, mert kezdtek leragadni a szemeim.

Javítva:
2023.09.25.