Landonak igaza volt. A barátja és annak barátnője már fél hatkor kopogtatott az ajtón.
- Sziasztok. - léptek be az előszobába.
- Max, Ő itt Hanna. - mutatott be Lando a nagyjából vele hasonló korú barátjanak.
- Tóth Hanna. - nyújtottam kezet neki.
- Max Fewtrell vagyok. Ennek a majomnak a gyerekkori legjobb barátja, üzlettársa, pszichológusa, stb., Ő pedig a menyasszonyom, Grace Wilson.
- Nagyon örülök. - vont ölelésbe a kb. velem egyidős szőkésbarna hajú lány, majd a barátja is.
- Úgy szintén. - válaszoltam.
Kiültünk a fedett teraszra, amíg nem hűl le az idő. Segítettem előpakolni a poharakat és pár üveg ízesített sört. Lando az asztalra tette a tányérra kirakott, még gőzölgő süteményt.
- Bolti? - kérdezte Max, miközben furcsán méregette a kreálmányunkat.
- Nem. Most sült ki. - válaszolta büszkén a brit.
- Te a konyhában? Belőled, Hanna, még kinézem, de ebből a kétbalkezesből?
- Igen én. Vagyis mi. A munka oroszlánrészét te csináltad. - nézett rám a szokásos féloldalas mosolyával.
- A múltkor, amikor itt voltam megpróbált feltörni egy tojást, de túl erősen kocogtatta és összetörte a poharat és a tojást is. - mesélte nevetve Max.
- Jól néz ki. - vett el egyet a tányérról a lány. - Uhmm... Ez nagyon finom. Kóstold meg. - bökte oldalba a mellette ülő vőlegényét, aki kételkedve ugyan, de beleharapott.
- Tényleg finom. - vallotta be.
- Ki mit kér inni?
- Igen - jött az egybehangzó válasz.
- Grace, bejössz velem, kérlek? - hívtam be magammal.
- Persze. - indultunk el a konyhába. Hadd beszélgessenek egy kicsit ketten.
- Szóval menyasszony... - ennyit hallottam befelé menet. Ezek szerint neki is új az infó.
- Gratulálok az eljegyzéshez. Mikor?
- Köszönjük. - mosolyodott el. - Péntek este, a tengerparton. Szombaton reggel jöttünk el onnan és ez volt a meglepetése. Még nekem is új, csak a szüleim tudják. Max még el sem mondta a családjának, Lando volt az első, akinek szólni akart róla, olyan, mintha az öccse lenne. Ti mióta vagytok együtt? Amikor legutóbb találkoztunk Landoval, még büszke szingli volt. - mondta el az egészet egy szuszra.
- Huhh, azért levegőt is vegyél. Csütörtökön találkotzunk és szombat este beszélgettünk és arra jutottunk, hogy mindkettén szeretnénk, ha komolyabbra fordulna. De nem vagyunk együtt...
- Még! Pedig kívülről teljesen olyan, mintha együtt lennétek...
- Olyan figyelmes és vicces. És minden könnyebb, amikor vele vagyok. - magamat hallva elég csöpögősen hangzik. Mint valami amerikai romantikus tinifilm. - Pfuu, ez borzalmasan nyálasan hangzott... - jót mosolyogtam saját magamon.
- Egyáltalán nem nyálas. És megértem. Mi is így kezdtük Maxel. Attól még, hogy gyors, nem feltétlenül korai. De ezt ti érzitek. Csak beszéljetek meg egymással, ez az egy a legfontosabb.
Időközben elkészült a limonádé és visszamentünkna fiúkhoz. Letettem az innivalót az asztalra, a rattan fotel felé sétáltam, de a brit az ölébe húzott. Ráültem a térdére, ujjainkat összekulcsoltuk és a fejem a vallára hajtottam.
YOU ARE READING
Our Ways Cross Each Other
RomanceBEFEJEZETT TÖRTÉNET Lando Norris "Ha párod van, akkor szereted igazán, ha megismered, mi van benne olyan, amit senki másban nem találhatsz meg soha." Müller Péter Figyelem! Ezt a sztorit a saját magam szórakoztatására írtam. Ha olyan romantikus kön...