Our Ways Cross Each Other

6. fejezet

Hanna
Hétfő

Csengével szuper pár napot töltöttünk együtt, mindettőnkre ráfért már némi közös program. Szinte fel sem tűnt, mennyire kimaradtam az életéből az utóbbi fél évben. Egyik este felsétáltunk a Gellért-hegyre. Akárhányszor a városban jár, mindig eljövünk ide, hogy gyönyörködjünk az esti kivilágításban. Szeretem nézni, ahogy a Parlament fényeit visszatükrözi a Duna. Ilyenkor egy másik világba csöppenek. Teljesen kizárom a külvilágot. Csak én vagyok és a gondolataim.

Már nagyban dolgoztam, mikor Ariane-tól jött üzenetem. Az irodájába hívott. Kicsit megijedtem, főleg, hogy csak bő 1 hete dolgozom itt. Csak reménykedtem a legjobbakban.

Szerencsére nem történt nagy baj, csak az egyik kolléganőm gyereke lebetegedett, így az ő feladatai rám hárultak. Nagyobb szerepet kell vállalnom a nagydíj szervezésében, amit őszintén magvallva nem bánok, mert, bár elég hajtós a munka és 100%-ban ott kell lenni fejben, de imádom minden percét, amit a Ringen tölthetek. 

Az irodámba visszatérve folytattam a dolgom, hisz nyakunkon a nagydíj és nincs megállás. Még meg kéne írnom a szövegem, ha már rám bízták a konferálást.

Nem sokkal később megcsörrent a telefonom. Kata hívott.

- Szia. Jókor hívlak?

- Persze. Dolgozom, de mondd.

- Van egy szabad jegyem a ma esti előadásra a Madách Színházba. Van kedved jönni?

- Persze. Hánykor kezdődik?

-Hétre legyél kész, érted megyek.

- Okés, köszi. Szia.

- Nincs mit. Szia. - és bontotta a hívást. Az utóbbi hónapokban nagy színház fanatikus lett, akárcsak én. A lány kisebb korában teljesen biztos volt abban, hogy egy nap színésznő szeretne lenni, ez azonban az évek során változott és ő is a jogi egyetemen találta magát, velem együtt.

Gondolkoztam, hogy elmegyek futni, de ekkora hőségben nem lenne a legjobb ötlet. Ezért beraktam egy gyors mosást és kiporszívóztam a lakásom. Fél hat körül elmentem letusolni, megmostam a hajam. Egy darabig ácsorogtam a szekrényem előtt, végül sikerült választanom. Egy lenge, egyenes szabású fekete nadrág mellett döntöttem. Felvettem egy fehér fodros, ujjatlan bodyt és a halványkék magassarkúm.  A hajamat megszárítottam, de kivételesen egyenesen hagytam, nem göndörítettem be. Csináltam egy halvány sminket és bapakoltam az irataimat a szintén halványkék kistáskámba. Felvettem a kedvenc arany nyakláncom és késznek nyilvánították magam. Pont végszóra készültem el, ugyanis meghallottam a csengőt. Kinéztem az ablakon és Kata nézett fel a kapuból. Azonnal kiszúrtam a szőke hajzuhatagot. 

Egész jó darabra hívott el, viszonylag sok híres magyar színész játszott benne. 9 óra körül lett vége, utána még sétáltunk egyet a belvárosban. Kitalálta, hogy üljünk be egy bárba. Nagynehezen sikerült meggyőznie, de még mindig élénken él bennem a legutóbbi buli emléke. Azóta az alkalom óta igyekszem távol tartani magam az ilyen helyektől. Végül beleegyeztem, de a biztonság kedvéért megígértettem velük néhány dolgot.
Leültünk a bárpulthoz, kikértük az italainkat, de Katával mindketten egy-egy alkoholmentes koktélt kértünk. Kis idő múlva egy csapat srác lépett be a szórakozóhelyre. Nagyjából tízen lehettek. Helyet foglaltak egy asztalnál a helység túlsó felében, ahol én ültem pont odaláttam hozzájuk. Az egyikük elkapta a tekintetem, de gyorsan megszakítottam. Enyhén kínosan éreztem magam, de próbáltam elfelejteni, mígnem arra lettem figyelmes, hogy valaki megkocogtatja a vállam. Ijedtemben összerezzentem,  megfordultam és az említett srác állt mögöttem.

- Szia. Ádám vagyok. 

- Hanna. - mutatkoztam be.

- Lenne kedved táncolni esetleg? - Nem sok kedvem volt itt hagyni Katát, de nem is akartam bunkó lenni. Végülis mi bajom lehet belőle? 

- Persze, miért ne? - válaszoltam, majd szóltam a pultnál ülő barátnőmnek, hogy lelépek egy kis időre. Ha nem leszek itt fél órán belül, nézzen körül a táncparketten, akkor keressen meg. Ádám elkezdett húzni a tömeg felé. A tér közepe felé megálltunk. Felcsendült az egyik kedvenc zeném, lassan ringatózni kezdtem a dallamára. Karjaimmal a nyakába kapaszkodtam, míg ő az egyik kezét a derekamra vezette, a másikat pedig a hátamon tartotta. Így táncolunk már jó ideje, mikor fejével elkezdett közelebb hajolni felém. Tekintete a szám és a szemeim között cikázott. Végül megállapodott a szemeimnél és váratlanul megszólalt.

- Szabad? - kérdezte.

- Ne haragudj, de kb. 20 perce ismerlek. Így nem... Bocs... - lenéztem a cipőmre, végül faképnél hagytam. Lehet, hogy nem ez volt a legokosabb döntés, de én nem álltam készen. Nem én lennék, ha alig fél óra ismertség után leállnék egy bárban csókolózni egy vadidegennel, akinek csak a nevét tudom. Visszamentem a lányokhoz, akik ugyanott a pultnál vártak rám.

- Ennyi volt, indulhatunk is? - kérdezte Kata. Biccentettem, elfelezve rendeztük el a számlát, majd megindultunk a kijárat felé. Az utcán kellemes levegő fogadott bennünket, az égen a teliholdon kívül nem sok látszott, ugyanis felhők gyülekeztek. Alighanem holnap reggel esni fog. Megkerestük az autót, Linával beültünk előre, a húga pedig hátra dőlt be. Engem hazavittek, és indultak volna ők is, de felajánlottam, hogy ma éjjel aludjanak nálam. Akkor nem kell elkocsikázniuk a város túlsó felébe. Lezuhanyoztunk,  megágyaztam a kanapén és a vendégszobában. Én is aludni tértem, nem sok kellett hozzá, hogy perceken belül álomba zuhanjak.

Javítva:
2023.09.28.