Our Ways Cross Each Other

17. fejezet

Reggel, vagyis, mint kiderül délelőtt telefoncsörgésre keltünk. Hunyorogva tapogatóztunk az éjjeliszekrényeken, mire sikerült elhallgattatni a zenét. Egy számomra idegen hang szólt bele a telefonba.

- "LANDOOOOO! ÍRTAM ÜZENETET ÉS HÁROMSZOR HÍVTALAK. MI A BÁNATÉRT NEM LEHET FELVENNI AZT A NYOMORULT TELEFONT?!" - kiabált bele.... a bárki, is legyen, gondolom jóban van a barátommal. Azt hiszem, ma sem alszunk tovább...

- Jézusom, Max. Nyögd ki, mit akarsz, és hagyj békén minket aludni. - próbálta lerázni a telefon masik végén üvöltöző valakit.

- "Ezek szerint nem vagy egyedül?!"

- Nem. - dünnyögte a mellettem fekvő brit.

- "Nem baj, remélem este otthon leszel, mert Grace-szel átugrunk, ugyanis rég láttalak."

- Nem tehetek róla, hogy valaki elment nyaralni.

- "Hat körül ottvagyunk." - mondta és kinyomta a hívást.

- Jó reggelt! - köszöntött reggeli rekedtes hangján, amit már volt szerencsém hallani egy-két alkalommal és lágy csókot lehelt az ajkaimra. - Minden reggel ilyen ébresztőt szeretnék, leszámítva annak a majomnak az üvöltözését.

- Jó reggelt! Ki volt az? - kérdeztem még félálomban. Ami a szívemen, az a számon. Igen... Ki volt az a bátor, aki fel mert engem kelteni?

- A legjobb barátom, Max volt. Este átjönnek a barátnőjével, bár azt hiszem, mindent hallottál, amit mondott. Remélem, nem gond.

- Hát igen, nehéz lett volna nem hallani... Mennyi az idő?

- Negyed tizenegy. Ideje lenne kikelni az ágyból, de...

- De nem szeretnél. Ismerős... Eszünk pár falatot reggeli gyanánt aztán csinálunk valami ebédet. 

- Legyen, de délután pihenünk még.

Felvettem egy kényelmes melegítő nadrágot egy rövid pólóval, megfésülködtem és a hajamat egy laza kontyba fogtam. Reggeli után bepakoltunk a mosogatógépbe és nekiláttunk főzni. Vagyis csak akartunk, de nem sok minden volt otthon a tejen és pár fűszeren kívül.

- Elugorjak boltba? - kérdezte.

- Megyek veled, akkor legalább kitaláljuk mit főzzünk holnap.

- Biztos főzni akarsz? Rendelhetünk is, az kényelmesebb is és akkor legalább nem kell annyit mosogatni.

- Igen. Ki tudja, mit raknak bele. És ez sem telik sokkal több időbe...

- Te tudod, én bármit megeszek, ami nem halas vagy sushi.

Baseballsapkával és napszemüveggel felszerelkezve hagytuk el a házat. Fél órával később a bolt zöldséges pultja előtt álldogálva próbáltam kitalálni valami ételt, ami belefér a pilóták extra egeszséges étrendjébe, de nem egy saláta.

- Szereted a brokkolit?

- Nincs vele bajom. Miért?

- Mit szólnál egy brokkolis csirkés raguhoz rizzsel. Azt talán az edződ is megbocsátja...

- Tökéletes, amúgy is hasonlókat kéne ennem.

Egy órával később egy púposan megpakolt bevásárlókocsival sétáltunk ki az üzletből. Ha most nem is fogy el mind, legalább nem lesz üres a hűtő... Fél óra alatt elkészült az ebéd.

- Uuuuh, ez valami istenien finom. És egész gyorsan kész is lett.

- Mondtam, hogy jóformán, az alatt az idő alatt, hogy megrendelnénk és kihoznák a kaját, meg is fő. - mondtam, miközben a brokkolit piszkáltam ki a tányérom szélére.