Our Ways Cross Each Other

5. fejezet

Lando szemszöge
Szombat

Reggel arra keltem, hogy a redőny rései között besütnek a napsugarak. A pontosabb megfogalmazás az, hogy a csukott szemhéjaimon keresztül is kiégették a retinámat. Bár még szívesen aludtam volna tovább, egész kellemes kis ébresztő volt. A tegnapi zivatar után egész szép idő volt kint. Megágyaztam, majd lementem a konyhába, ahol egy kisebb meglepetés fogadott.

- Jó reggelt. - köszöntem Chalesnak.

- Jó reggelt. Csináljak neked is egy adag rántottát?

- Aha, jöhet. Köszi. - hülye lennék elutasítani az ajánlatát. Mindig isteni fogásokat készít, én pedig nem állok nagy mesterszakács hírében. - Addig főzök egy vödör kávét. - miután mind a ketten kész voltunk, leültünk a konyhapulthoz és nekiláttunk a reggelinknek.

- Mióta vagy ébren?

- Elég rég. Fél 6- 6 körül kelhettem ki az ágyból, de egész éjjel csak forgolódtam. Alig aludtam, végig járt az agyam. Aztán meguntam, hogy ott szenvedek és lejöttem, hátha van valami értelmes a tv-ben. Aztán abból is elegem lett, így gondoltam, csinálok valami reggelit. A többit már tudod. - villantott egy keserédes mosolyt, mintha azzal akarná leplezni az érzéseit. Nem lennék a helyében, de pontosan tudom, min megy most keresztül.

- Mit szólnál ha reggeli után elmennek futni. Mostanában úgysem volt egyikünknek sem ideje rá. Délután edzhetnénk egyet itthon. Viszont holnap korán be kell mennem a gyárba.  - szerencsére még a Covid miatti karantén alatt kialakítottam egy edzőtermet itthon, így nem kell eljárkálnom nap mint nap, hogy letudjam a napi testmozgást.

- Részemről oké.

Reggeli után mind a ketten átöltöztünk és elindultunk a közeli parkba. Bő másfél órát futottunk, de nem tűnt annyinak. Mikor beléptünk a bejárati ajtón, egyszerre kordult fel a gyomrunk.
- Rendeljünk valamit? - kérdeztem tőle.

- Nem, nem kell. Csinálok inkább egy carbonarat. - ez Charl egyik specialitása.

- Hát jó, addig felhívom anyáékat. Két napja nem hívtam és biztos ki lehet akadva... - erre már csak bólintott.

Nagyjából egy órát edzettünk.
Kitaláltuk, hogy este beülünk egy bárba, de ketten kicsit unalmas lett volna, így felhívtam Maxot, Carlost és Georgeot is, de csak az utóbbi ért rá. Megvacsoráztunk, átöltöztünk. Hívtam egy taxit, mert nem akartam, hogy bármelyikünknek is vezetnie kelljen ma éjjel. Georgedzsal a bár előtt találkoztunk. Bementünk és leültünk egy csendesebb helyre. Kikértünk az italokat, majd mikor felcsendült egy ismerős zene, mindannyian elindultunk táncolni. Persze azért egy páran felismertek minket, de egész nyugodtan telt az este.
Éjfél lehetett, mire hazaértünk. Hangosan röhögve léptünk be az ajtón. Nem mondanám, hogy részegek voltunk, de azért lecsúszott pár ital. Nem sok időbe telt elaludnom.

Vasárnap

Reggel enyhe fejfájással keltem. Az órámra néztem, ami fél 11-et mutatott. Mostanában nem aludtam ilyen sokáig, de a tegnap este után semmin sem csodálkozom.
A konyhába lebotorkálva kerestem fájdalomcsillapítót. Bevettem, majd Chalesnak is kikészítettem egyet a pultra egy pohár víz kíséretében.
Fejemet a pultra hajtva hagytam magam elveszni a gondolataim közt, amiből a monacói barátom szakított ki.
Jó húsz percet beszélgettünk, mikor hirtelen témát váltott.

- Ma este indul a gépem Monacóba. -

- Biztos vagy benne? - kérdeztem.

- Igen. Tegnap volt időm gondolkodni.... És amúgy is haza kéne mennem a futam kezdete előtt becsomagolni. Anyát sem láttam már régóta és különben sem bujkálhatok nálad az idők végezetéig.

- Hát, te tudod. - válaszoltam kissé kedvetlenül. Holnap reggel már 8-ra a gyárban kell lennem. A múlt hétvégét a családommal töltöttem, elképesztően hiányoztak már. Soha semmire nem cserélném el a versenyzést, de ez az egyik legnagyobb hátulütője, hogy egész évben alig találkozók a szeretteimmel, hacsak ki nem jönnek valamelyik futamra. Szerdán délután indulunk Spielbergbe. Közel áll a szívemhez az a pálya, ugyanis ott szereztem meg életem első F1 pódiumát, így mindig örömmel terek oda vissza.

Este elvittem Charlest a reptérre, hogy ne kelljen taxit hívnia. Miután hazaértem, elkezdtem becsomagolni, mert holnap már nem sok időm lesz rá. Időközben megérkezett a vacsorám is. Kiültem a teraszra és evés közben elvesztem a naplementében. A hűvös esti szél terített észhez, ugyanis hiába van nyár közepe, Angliában ilyenkor is gyakran elálljuk a pulóvert. Nem volt kedvem tovább mint maradni, így bevonultam a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét, de semmi értelmes műsort nem találtam. Jobbnak láttam, ha elmegyek és inkább alszom egy jót. Holnap úgyis korán kelek....

Javítva:
2023.09.27.