Our Ways Cross Each Other

29. fejezet

Értetlenül néztem rá, amikor leállította a grafit szürke sportkocsit a szigetre épült F1-es pálya parkolójában és intett, hogy kiszállhatok, mert megérkeztünk. A csomagtartóból kivett egy nagyobb fedeles fonott kosarat, lezárta a kocsit kézenfogva sétáltunk a végig a kapu melletti járdán, amit elfedtek a bokrok.

- Miért jöttünk ide?

- Nem árulom el, majd megtudod. - ingatta a fejét arcán egy mindent tudó mosollyal. - Itt vagyunk! - szólalt meg, amikor egy narancssárga ajtóhoz értünk. Előhalászott a zsebéből egy kulcscsomót, azon kikereste az ajtóhoz illő kulcsot.

- Honnan van neked ehhez kulcsod? - kérdeztem értetlenül.

- Hidd el, az itt töltött évek alatt jó kapcsolatokra tettem szert. - vigyorgott azzal a 32 fogas mosollyal, amit úgy szeretek nézni. - Ezazz, baby! - és már nyílt is az ajtó. - Csak utánad!

Belépve egy sötét helységbe értünk. Lando bezárta az ajtót és a telefonunk zseblámpájával világítva mentünk végig a folyosón, amíg ki nem értünk a pályára.

- A pálya nincs bekamerázva, amúgy?

- Túl sok kérdés... - forgatta meg a szemeit. - De, vannak kamerák, de nem az egész pályán. A paddockba meg úgysem megyünk. Nem kell félned, nem bukunk le. Ha meg mégis, akkor meg majd kimagyarázzuk magunkat, mint Monzában. Te vagy az ügyvéd... - halkabban tette hozzá az utolsó két mondatot, mégis meghallotam, hosz egymás mellett mentünk.

- Tessék? - néztem rá hatalmasra tágult szemeimmel.

- Erre gyere! - kezdett el húzni az aszfaltcsíkról a meglepően élénk zöld füves rész felé. Letette a kosarat a földre, kivett belőle egy sötétkék alapon fehér pöttyös plédet, leterítette azt és lerúgva magáról a cipőjét megpaskolta a mellette lévő helyet. - Nem ülsz le? Kényelmetlen lesz egész este álldogállni... - Akkor esett le, hogy miért jöttünk ide és jó nagyot koppant...

Lerúgtam magamról a szandált és letelepedtem a fiú mellé. A kosárból elővett egy műanyag dobozt, két gyertyát és egy narancssárga öngyújtót. Az edényt felnyitva az abban lévő csokis muffinokba szúrta a két számgyertyát, majd meggyújtotta azokat. Levakarhatatlan mosollyal konstatáltam, hogy a 26. születésnapomat egy olyan ember társaságában tölthetem, aki ismeri minden rezdülésem és érzésem, és maximálisan boldoggá tesz.

- Szerintem mindketten egyetértünk abban, hogy tökéletesen zárhatjuk a mai napot anélkül, hogy énekelnem kéne. Ugye?

- Igen, persze. Nem akarom, hogy öszevessz a környékbeli kutyákkal...

- Ez gonosz volt...

- Tudom. Annak is szántam. - mondtam nevetve, mire elkezdte dúdolni az ikonikus dallamot. - Őszintén hamisabbra számítottam, Norris.

- Ezek szerint még mindig képes vagyok neked meglepetéseket okozni... - szorosan behunyt szemhéjakkal kívántam egyet, majd elfújtam a gyertyákat, mielőtt még a színes viasz a muffinokra csöppenhetett volna. - Boldog születésnapot, Szerelmem! - húzott magához egy szerelmes csókot nyomva az ajkaimra.

- Köszönöm, nagyon. - feleletem, amikor egy pillanatra elváltunk egymástól. Honnan jött az ötlet, ehhez az egészhez?

- Van egy húgod, aki bár imád rólad pletykálni, de szeret téged. Ő mondta, hogy ezzel többre megyek, mintha megint valami puccos étterembe vinnélek, mint Belgiumban tettem azt.

- Igaza volt. Bár az az étterem nagyon ott volt, de ez... Őszintén, még soha nem piknikeztem úgy igazából. Az meg pláne, hogy mindezt az esti ég alatt, egy vadidegen ország Formula-1-es pályáján. És tudod, mi teszi fel az i-re a pontot? - kérdeztem, mire nemlegesen ingatta a fejét. - Az, hogy mindezt Veled élhetem át. Nem tudod, mennyit jelent ez nekem... - könnybe lábadt szemekkel fejeztem be a rövid monológom. Havonta azelőtt a bizonyos néhány nap előtt képes vagyok bármin, de tényleg bármin elbőgni magam, akár egy nagy csecsemő. Legyen az egy rémesen nyálas film jelenet, zene, vagy egy kellemes emlék.