Our Ways Cross Each Other

16. fejezet

Lando 

A bárhoz belépve szinte azonnal megpillantottam Charlesék asztalát. Max, Charles, Oscar, Carlos, Alex és George ült ott. Egyértelműen a leghangosabb asztal felé vettük az irányt. Egyesével bemutattam nekik a barátnőm és kikértük az első kört. A második után Hanna már felszabadultan beszélgetett a többiekkel. A harmadik után pedig a táncparket felé húzott minket. Jó pár számot végigtáncoltunk, majd fáradtan dőltünk le a székekre.

- Kimegyek a mosdóba, pár perc és itt leszek. - mondta Hanna és lelépett.
Már húsz perce is annak, hogy elment és még mindig nem tért vissza.

- Megyek, hozok egy kancsó vizet nektek. - álltam fel az asztaltól és indultam el a bárputhoz.
Odaérve megpillantottam Hannát és mellette egy ismerős alakot, de háttal állt és nem jöttem rá, hogy ki lehet valójában. Amint a barátnőm rámnézett egy "Segítség!" - et formált ajkaival. Határozottan lépkedtem felé. Megvan! Esteban Ocon! Jellemző...

- Gyere, Hanna, menjünk innen. - mondtam igerülten, de próbáltam nyugodt maradni. Nem rendezhetek jelenetet egy bár kellős közepén. Összekulcsoltam ujjainkat és húzni kezdtem az asztalunk felé.

- Ki ő neked, hogy megmondja, mit csinálj? - kérdezte az Alpine pilótája a mellettem álló lánytól, mintha én ott sem lennék. Hangja tele volt gúnnyal. Igazából sosem bírtuk egymást, sem a pályán, sem a magánéletünkben. Nem történt köztünk semmi, egyszerűen csak az ismertségünk eleje óta kölcsönös az unszimpátia. Szájtátva figyeltem, ahogy épp próbálja lecsapni a kezemről.

- Több, mint gondolnád. Menjünk innen, Lando! Esteban... - köszönt kimérten a lány és indult el pánikszerűen az asztal felé.

- Minden oké? - kérdeztem tőle aggodalmaskodva amint hallótávolságon kívül került a francia. Na jó, talán egy kicsit féltékeny is voltam. Senki nem mászhat rá csak úgy. Vagy ha mégis, elintézem, hogy többet rá se merjen nézni. Természetesen erőszak nélkül, teljesen kultúrált módon...

- Fogjuk rá. Köszönöm, hogy jöttél. Sajnálom, nem akartalak megváratni. Egy ilyen nyomulós, nagyképű barmot már leráztam magamról pár hete... Az exem... - motyogta az utolsó mondatot már inkább magának, mint nekem.

- Ugyan már! Nem tehetsz róla, hogy az az idióta rádmászott.

- De akkor is. Jó ideig rám vártál, pedig csak mosdóba indultam.

- Hagyjuk. Engedd el! Gyere, inkább táncoljunk egyet!

A DJ indított pár lassabb számot is a szerelmesekre tekintettel. Hosszú percekig ringatóztunk a zene dallamára, majd mikor már kellőképp álmosak lettünk, a pilóták asztala felé vettük az irányt.

- Lando! Hogy jutunk haza, ha te is ittál? Gyalog... Nem, az túl messze van... Taxi. De. Akkor mi lesz a kocsiddal? - jártak hangosan a gondolatai. Muszáj volt félbeszakítanom, mielőtt túlságosan is ráparázna.

- Ma este nem ittam egy kortyot sem, azon a borzalmas alkoholmentes vackon kívül. Szóval én vezetek. - nyugtattam meg. - Charles, elvigyünk?

- Nem, kösz. Inkább megyek taxival vagy bárki mással. Nem szeretnék gyertyatartó lenni és végignézni a turbékolásotokat. - válaszul csak egy szemforgatást kapott tőlünk.

- Jó éjt, mindenkinek! - egyszerre köszöntünk el és hagytuk el a szórakozóhelyet.

A kocsiban ülve Hanna fejét az ablaknak döntve bámult ki az ablakon. Meg merném kockáztatni, hogy nem sokon múlott, hogy elaludjon.

- Holnap délután négykor indul a gép. - törtem meg a csendet, mielőtt még elalszik. Felém kapta a fejét és csak bólintott. - Gyere ki negyed négyre a reptérre, hogy legyen időd becsekkolni. Sajnos nem tudok elmenni érted a lakásodhoz, mert délelőtt le kell adnunk a bérelt autókat és minket is kisbusszal visznek oda.