𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |

Hana

Eltelt pár hét és megkezdődött nekem a suli. Pontosabban már eltelt az első hetem az iskolába. Mivel csak egy barátom van, ugye Beni, de ő a másik osztályba jár, így elég unalmasan teltek a napok. Megkaptuk az új könyveket, az illatuk finom volt, viszont ha bele gondolok, hogy ezek miatt megy el az egész délutánom, hányingeren lesz a szaguktól...

Anya már kapott visszajelzéseket a legutóbb pályázott cégektől, és.... az ázsiai céghez felvették, mint gyakornokot vagy mit. Szerintem szimpatikus a cégnek ő, mert fiatalos és.... szóval mindene megvan, ami egy nála fiatalabbról is elmondható, vagy is a kinézetére gondolok.... szép nő, nem tagadhatom. És a személyisége is elragadó, szerintem.

Visszatérve a munkahelyre, nekem is szimpatikus. Igaz ez anyának az első hete ott, de azt állítja, hogy nagyon higénikus, rendezett, többszintes, ő a második emeleten van valami kóreai palival, aki őt tanítja be a dolgok elvégzésére.

Mesélt róla is, mármint aki tanítja őt. Azt mondta, hogy magas, komoly személyiségű, fekete hajú, sötét szemű, 20 éves, és.... izmos, de az, hogy ezt honnan tudja, rejtély... nem ám, csak simán látszik rajta, gondolom én...

Viszont a baj az az, hogy nagyon sokszor találkozni fogok majd vele... a házunkban!
Na igen, mert ha előbb túl akarnak lenni a "gyakornoki" időn, akkor a munkán kívül is kell nagyon de nagyon sokszor találkozniuk, és mivel anya nem akarja hogy sokat legyek egyedül, ígyhát idehozza őt a házunkba. De hát nekem oly mindegy, max áthívom Benit, aztán elleszünk a szobámban.

Most péntek délután van. Kicsengettek az utolsó óráról.

Lefelé tartottam a lépcsőn, hogy a szekrényeknél megkeressem egyetlen barátomat. Sok az ember a lépcsőn... olyan vagyok számukra mint a levegő.. de mindegy, mert az igazat megvallva, nem szeretek barátkozni. Az én és Beni barátságunkat sem én kezdeményeztem, hanem ő..

Na elég az álmodozásból!

Nem kellett sokat keresnem, hiszen ott álldogált a szekrényemnél.

-Szia. -léptem mellé.

-Oh, szia. Azt hittem már elmentél. -mondta aztán egy gyors ölelést adott nekem.

-Ja nem.. Csak az a banya még ráhúzott az óránkra... -forgattam meg a szemem.

-Nem bírom azt a nőt.. -értett velem egyet. Mivel tudja, kiről van szó..

-Na jó menjünk. Rossz hatással van rám ez az iskola. -mondtam, és elkezdtem kihúzni őt a beton tömbből.

-Most már elengedhetsz.. -nevetett Beni.

-Ja, jó. Bocsi. -hajtottam le a fejem. Sosem szoktam hozzá érni semmijéhez, az öleléseken kívül. Mármint nem szoktuk egymást feleslegesen megérintgetni, mert... most miért kéne?

-Semmi baj. -mosolygott rám.

Ezután csendesen telt az a rövidke kis idő amíg a házunkhoz nem értünk.

-Hát akkor majd még írok ha hazaértem, okés? -kezdett búcsúzkodni.

-Aha. Akkor további jó... délutánt. -köszöntem.

Egy gyors ölelést kaptam tőle, majd már bent is voltam a kapunkon belül.
Éppen szedtem volna elő a kulcsom, amikor hirtelen megtorpantam..

Valami nem stimmelt..

Körbenéztem, és egyből kiszúrtam mi volt az a nem odaillő dolog..

A kicsike kis kertünkben parkolt egy idegen fekete autó. Hát majdnem szívrohamot kaptam. Már azt hittem betörtek, amikor észre vettem, hogy nem is volt kulcsra zárva a bejárati ajtó. Óvatosan beléptem és rögtön szemet szűrt 1 pár fekete sportcipő..
Még mindig nem esett le, hogy ki jöhetett hozzánk. Halkan leraktam a táskámat, kabátomat, levettem a cipőmet is.