𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |

Seumul Ilgob

Lefelé menet sajnos vagy nem sajnos, de találkoztam anyával és Jungkookkal. A nagyiék viszont nem voltak velük.

-Atyaég... te meg hogy nézel ki? -hallottam meg az első mondatát anyának.

-Jó napot, hölgyem. A lánya azt szeretné, ha holnap őt is elvinnénk egy túlélő szerző körútra, így most kipróbáljuk terepen, hogy mennyire ügyes. -magyarázta meg helyettem az ezredes.

Úgy érzem, ezért még kapni fogok...

-Ugye, ezt nem gondoltam komolyan...? -hüledezett anya, mellette Kook pedig csak nagy szemekkel meredt rám.

-Sajnálom... -suttogtam nekik, azzal a mi hármas bandánk elhagyta a helyet.

Tényleg sajnálom. Most tuti csalódnak bennem. Nem akartam nekik csalódást okozni, de most megkell tennem. És még az Amerikás tervemről nem is beszéltem anyának...

-Várj...! -hallatszódott a kiáltás mögöttünk, amire mind a hárman hátra néztünk, és láttuk, hogy Jungkook futott utánunk.

Anya gondolom meg majd utána akar beszélni velem.

-Egy percet had kapjunk. -nézett az ezredesre.

-Rendben... de csak egyet, utána dolgunk van. -mutatott rám.

Már várom, hogy megmutassam nekik, hogy én nem vagyok kislány...

Kook félrehúzott, hogy csak ketten halljuk azt amit mondunk, majd...

-Te... te.... normális vagy!? -kezdett bele.

Ha ilyenekről szeretne beszélni, felesleges, mert nem gondolom meg magamat.

-Szerintem már itt befejezhetnénk a beszélgetést. -fordultam el tőle, mert tényleg szükségtelennek tartottam most ebbe a vitába belekezdeni.

-Én csak féltelek. -fogta meg a csuklómat gyengéden.

-Én meg szeretlek. -dobtam felé egy mosolyt. -Nem kell aggódnod, tudom mit csinálok. -fejtettem le magamtól a kezét.

-Jövök veletek. -jött újra utánunk.

-Oké. -válaszoltuk majdnem egyszerre.

Az út a hátsó kijáratig csendben telt. A kórházi dolgozók, és a túlélők kissé furán néztek ránk, de ez legyen a legkisebb probléma.

Már most érzem az adrenalint az ereimben. Ez nagyon jó érzéssel tölt el. Talán ezért is szerettem meg ezt a dolgot annyira.
Vagy mert lehet kezdek megőrülni... áh, biztos nem. A legésszerűbb válasz erre az, hogy eddig is ilyen voltam, csak nem jöttem még rá.

Talán ezért is néztem régen sok ilyen témájú filmet. Akció, horror, bűnügyi és a többi...

-Itt is vagyunk. -szólalt meg az ezredes, egy ajtó előtt állva. -Ez a hátsó kijárat.

-Ennyi? -kérdeztem.

-Nem. Te nem hallottad, de útközben néhány fegyverest küldtem fel a tetőre, a biztonság kedvéért. Ha nagyon nem bírsz velük, aminek nagy a valószínűsége, akkor ők megmentenek. -pillantott rám.

-Semmi szükség ezekre, de azért köszönöm. Azt lehet tudni, hogy nagyjából mennyi lény van kint? -kérdeztem.

-Nem annyira sok, körülbelül 20. Pontosan nem tudom megmondani.

-20?! -kiáltott fel Jungkook. -Már bocsánat de ez kész öngyilkosság. -nézett jelentősen rám.

-Tudom mit csinálok. -jelentettem ki a mai nap már sokadjára.