𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |

Seumul Yeoseos

Még tegnap éjfél előtt elmentünk a "saját" szobánkban aludni, hiszen még egyikőnk sem volt az eredeti állapotában.

Most reggel van.
Ránéztem a fali órára és láttam, hogy az bizony fél 8-at mutatott. Nincs is olyan késő.

Ekkor egy fiatal nő jött be az ajtón. Gondolom orvos vagy valami ilyesmi.

-Jó reggelt. -köszöntött engem.

-Önnek is.

-Hogy érzi magát? -kérdezte kedvesen.

-Sokkal jobban. -válaszoltam őszintén.

-Ennek örülök. Az állapota stabil, már levehetjük az infúzióról, viszont a kórház épületét nem hagyhatja el, amíg az igazgató meg nem engedi. -szedte le rólam az infúziós cuccot.

Mit is vártam? Ezek nem új dolgok. De azért jobb mástól is hallani.

-Rendben, köszönöm.

-Nincs mit. További szép napot. -azzal ki is ment a szobából.

További szép napot? Nem normális... Hogy lehetne szép, amikor a szülőhazám romokban hever, az összes ismerősömről és barátomról fogalmam sincs, hogy hol vannak, és hogy jól vannak-e egyáltalán.

Mindegy... Ilyeneken felesleges idegeskednem. Most a legfontosabb, hogy megtaláljam a volt tesi tanáromat és megkérdezhessem tőle azt a 003-as számot.

Éppen, hogy indultam volna kifelé, anya rontott be egy halom cuccal a kezében.

-Jó reggelt. Nézd miket szereztem neked. -dobta le az ágyamra a dolgokat.

-Szia anya. -köszöntem zavartan. Kicsit hirtelen ért ez a betörése.

-Nézd, hoztam fogkefét, fogkrémet, tusfürdőt, sampont, törülközőt, hajszárítót, ruhát, ételt, és.... ami a legfontosabb számodra... sminket. -közölte.

-Anya... honnan veszed, hogy a smink a legfontosabb. Anélkül is tökéletesen megvagyok. De amúgy... köszönöm. -öleltem meg.

-Hé! Várj csak... -kezdett el furán méregetni. -Áh, megvan mi volt a szokatlan... levágtad a hajad? -tátotta el a száját.

-Jungkook levágta még nemrég. De jó lett, nem? -ráztam meg a hajamat.

-Igen, ez is jól áll, de minek?

-Mert a hosszú hajamra kevésbé tudtam volna vigyázni. -adtam a választ.

-Ez igaz. Tényleg jó lett. Kook nagyon ügyes. -mosolygott rám.

-Valóban az. Tegnap este még találkoztam vele, amikor mosdóba mentem.

-Tényleg? És, jól van? -kíváncsiskodott.

-Persze. Minden rendben lesz vele. -nyugtattam meg.

-Akkor jó. Nagyiék is jól vannak. De akkor most megyek is. Tisztálkodj meg. -intett nekem, majd ő is kiment.

Nagyon kedves tőle, hogy ennyi mindent hozott, de ilyen egy anyuka, nem?

Amúgy van itt fürdő?

Mivel ez egy beteg szobája volt, így van egy beépített fürdő is.

Már annyira fúr a kíváncsiság azzal a számmal kapcsolatban, hogy úgy döntöttem nem pocsékolom az időmet semmi hasztalan dologra.

Így rekord idő alatt lemostam a zuhany alatt a koszt magamtól, és a hajamról.
Gyorsan félig-meddig megszárítottam, pont annyira hogy ne fázzon meg a fejbőröm. Felkaptam a ruhákat, amit anya hozott, ami egy fekete melegítő nadrágból egy fehér pólóból és egy szintén fekete melegítő felsőből állt. Mintha eddig nem ilyen ruhákat hordtam volna...
Ez után megmostam a fogamat és a fejemet is. Igazából már sokkal jobban nézek ki. Nem vagyok sápadt és karika sincs a szemeim alatt.