𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |

Ne

Reggel egy nem túl kellemes szagú szobában ébredtem. Kellett pár perc mire észhez tértem.

Ez egy kórház...?

-Jaj, csakhogy felébredtél!-rohant be anya aggódva, mögötte pedig megjelent Jungkook is.

Ja hogy ő is itt van...? Értem.

-Meddig voltam kiütve? -kérdeztem álmosan.

-Nos... 1 hét. -hadarta el anya.

-1... hét?! -kérdeztem ledöbbenve.

-Tudod rengeteg vért vesztettél... máskor ne csinálj hülyeséget jó? -fogta meg a kezem anya, ami most bevolt kötve.

-De hát... én csak reggelit akartam készíteni. -mondtam csalódottan. Még ehez is szerencsétlen vagyok..

-Tudom kincsem. Majd legközelebb jobban oda figyelsz te is meg mi is.

-Örülök, hogy nem lett nagyobb bajod. -szólalt meg Sojun is.

Örülj bazdmeg, kit érdekel...?

Legszívesebben ezt mondtam volna neki de, most anya is itt volt... És anyát nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni.

-Kösz. De most már menjünk haza! -ezt konkrétan parancsoltam, amin anya egy kicsit meg is lepődött, de már nem bírtam elviselni semmit. És Őt sem.

Nem sokkal később már meg is beszélték az orvossal... És a kérésem teljesült.

_____

Szóval már otthon ültem a kanapén és bámultam a TV-t. Jungkook és anya a konyhában ültek és a munkáról beszélgettek valamit.
És pont rájuk láttam.
Közben meg valami filmet néztem éppen, habár nemtudom miről szólt, mert a gondolataim máshol jártak.
Pontosabban magamon, hogy miért vagyok ennyire szerencsétlenül magányos.

Már 17 éve az vagyok, az nem kevés idő, és lehet, hogy pont most fog ez az egész az agyamra menni, lehet hogy a kórházban is ezért viselkedtem úgy, és ezért vettem ilyen lazán a dolgokat, mert kezdek beleőrülni a magányba.

Lehet hogy... kéne egy párkapcsolat... Áh, minek...? Jungkookkal nem akarok, mert ő már felnőtt meg amúgy sem kedvelem annyira. Beni? Vele meg tisztáztuk hogy nem kockáztatjuk a barátságunkat. Akkor még is ki!?

Na jó, a válasz erre az, hogy nekem nem kell senki. A viselkedésemet is leszarom.. Engem már nem érdekel semmi és senki. Max anyum. Ő mindig ott volt és van mellettem.

Köszönöm, hogy elolvastad!