𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |

Se

Reggel arra ébredtem, hogy nem tudok tovább aludni. Milyen meglepő..?

Felkeltem és átöltöztem melegítőbe.
Gondoltam megnézem mennyi az idő és akkor láttam.... hajnali fél öt múlt?!
Hát mindegy, már nemtudok visszaaludni.
Meg hát a mondás is úgy tartja hogy "aki korán kel, aranyat lel" nem?

Eléggé unatkoztam. Hirtelen eszembe jutott a tegnap. Mivel elég antiszoc vagyok, így nem is nagyon akarok közel kerülni Jungkookhoz. És már akármennyire is szeretném, nem érzek iránta semmit. Lehet ez a tegnapi csak ilyen hirtelen fellángolás volt, mivel eddig egy kapcsolatom sem volt.
Ciki, mi?
De úgy különösebben nem is vágytam rá.
Szóval majd letelik szépen ez a pár hét és ez a srác már ki is húzhat az életemből.
Még az a szerencse, hogy csak pár alap infót tudott meg rólam.

Mivel eléggé meguntam ezt a lelkizést magammal, és nagyon lassan teltek a másodpercek, ezért úgy gondoltam, hogy készítek reggelit anyának és az "új családtagnak".

Így hát szépen fogtam magam, és lementem a konyhába.
Mivel még mindenki aludt, kénytelen voltam halkan mászkálni a házban.

A konyhapult előtt állva viszont gondolkozni kezdtem.
Azon töröm a fejem, hogy mégis mit készítsek reggelire.

Rántottát akartam, de aztán eszembe jutott, hogy amúgy a palacsinta finomabb lenne.
Így hát előszedtem hozzá a hozzávalókat, amiket össze is kevertem nagy nehezen. A fele lisztet sikerült mellé öntenem, de azt majd utána feltakarítom.

Már sütöttem az első palacsintákat, amikor is éreztem hogy szomjas lettem.
Megmostam a kezem és leszedtem egy poharat, majd már töltöttem is bele a vizet, és már ittam is volna bele...
De kicsúszott a kezemből és leejtettem a vízzel teli poharat.

Hát nem kis hanggal ért földet...
Nagyon megijedtem, és már szedtem volna össze az üvegdarabkákat, de hát csak is én lehet ilyen szerencsétlen, hogy megcsúsztam és beletenyereltem a szilánkokba.
Iszonyatosan fájt, már ordítottam volna legszívesebben, de eszembe jutott, hogy még csak én voltam ébren.
Bár ezek utána nem csodálkoznék, ha valaki még felébredne.

Leültem a földre és megnéztem a tenyeremet. Csak a bal kezembe fúródott bele egy nagyobb darab meg pár kicsi. A vér viszont eléggé elkezdett folyni belőle, vagy is inkább ömlött belőle.

Egy nagy sóhajtás kíséretében felkeltem a padlóról, majd mégegyszer visszanéztem a földre, és akkor láttam meg a nem olyan nagy vértócsát.
Ha nem tudnám hogy mi történt itt az előbb, akkor tuti arra gondolnék, hogy valami gyilkosságot követett el valaki.

Lezártam a gáztűzhelyen a lángot, majd gyorsan besiettem a lenti fürdőbe, és leültem a kád szélére. A kezemben még mindig bent voltak a szilánkok.
Megfogtam a nagyobbat és próbáltam volna kihúzni onnan, de nekem pont akkor kellett tüsszentenem, így a kezemben lévő üvegdarabbal enyhén szólva felhasítottam a tenyeremet.

Itt már nem is tudtam visszafogni a hangomat.

Akkorát ordítottam, hogy már nem is reménykedhettem benne, hogy talán nem hallották meg.
Megjobban elkezdett ömleni belőle a vér, ezért a kád felé tartottam a kezem és nem tudtam mit kéne csinálni.

A kád már elég véres volt. A könnyeim is elkezdtek folyni, és a levegőt is kapkodtam.

Aztán hirtelen elárasztott a nyugodtság. Nem éreztem egy idő után már fájdalmat.
Csak néztem a szilánkos kezemből kifolyó vért, ahogyan a kádba cseppent.
Kezdtem homályosan látni, és az ablakon beszűrődő autók zaját sem hallottam annyira.

Aztán elnyelt a sötétség...

Köszönöm, hogy elolvastad!