𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |

Yeoldaseos

-Kelj fel... -hallottam meg Jungkook suttogását éjszaka kellős közepén.

De én még túl korainak tartottam a felébredést, így figyelmen kívül hagytam az előbb elhangzott mondatát.

-Kelj már fel! Sürgős. Ezt látnod kell... -hallottam meg újra kétségbe esett hangját, és lökdösni is kezdett engem.

-Mm... miért nem alszol? -kérdeztem álmosan.

-Kelj már fel az istenért, és nézd meg mi a fészkes fene folyik ott kint.. -parancsolt rám halkabban.

Nem értettem miért ébresztett fel. Nagyjából semmi konkrétat nem mondott nekem. Tiszta hulla leszek reggelre..

Lassan kikeltem az ágyból.
Kook az ablakon bámult kifelé és mereven szuggerál valamit.

-Hány óra van? -kérdeztem egyhelyben állva.

-Talán hajnali 2 lehet. -válaszolta, mire én csak párat bólogatva oda sétáltam mellé.

De a látvány lesokkolt...

Percekig csak néztem magam elé, ki az ablakon, és próbáltam feldolgozni az előbb látottakat.

Ugyanis az utcán kutyák sétáltak. Kook rávilágított zseblámpával, hogy láthassam, ezek nem rendes kutyák. Lehet undorító, de szinte a fél belük kint lóg. Véresek. Ijesztő az egész. Nagyon.. Ezek meg mi a francok? Az ilyen kutyák általában már rég döglöttek... de ezek meg még mászkálnak is az utcákon, hogy rohadjon ketté már mindenki..!

-M..most.. mi.. mi lesz? -estem kétségbe teljesen.

-Fogalmam sincs. De nyugodj meg, ide nem tudnak bejönni. -simított a hátamra nagy tenyereivel, ami most jelen pillanatban nagyon jól esett.

-Mik ezek? -kérdeztem félve.

-Én már előbb felkeltem, körülbelül úgy 1 órája. Mosdóba mentem, aztán meg vissza ide, de épp csak egy pillantást vetettem az utcára, viszont ami szemet szúrt az a mozgolódás volt, és végül megláttam ezeket. Először befostam rendesen, nem tagadom. Aztán elkezdtem tanulmányozni őket. Utána végig kutattam az egész házat, és megtaláltam ezt. -mutatta fel a zseblámpát -Megvilágítottam őket, de semmi reakciót nem váltottak ki. Így elkönyveltem vakoknak. Szóval totál nem látnak semmit. Viszont ezért a hallásuk és a szaglásuk kifejezetten jó. Ez minden állatnál így van. Gondolom a fertőzött legyek így hatnak a kutyákra, vagy az állatokra... nem tudom. -fejezte be a beszámolóját.

Imádom, hogy ilyen okos ember van mellettem. Őszintén szólva én ezt nem matekoztam volna ki így, hajnal középen.

-Basszus, így hogyan megyünk tovább? -akadtam ki.

Visszafeküdtünk az ágyba. Vagyis csak ő, mert én törökülésben ültem mellette.

-Még nem tudom... de... sok könyvet olvastam már és szinte mindegyikben, amiknek ilyen volt a témája, azokban az volt, hogy csak sötétben jönnek elő. Gondolom már láttál ehhez hasonló filmeket te is. -mondta halkan.

-Igen. De nem gondoltam egy percig sem, hogy ez valóság is lehet. -válaszoltam félve.

-Ezek szerint ez lehet az is. Majd kiderül. De itt most biztonságban vagyunk. Most pedig aludj szépen. Lehet változik a holnapi program. Jó éjt. -nyugtatott meg egy kissé..

-Rendben. Jó éjt, Kook. -suttogtam, majd befeküdtem mellé az ágyba és elfordultam a másik irányba, így a fekete hajú oldalával ellentétesen feküdtem, mivel ő hanyatt aludt el.

Akkor megpróbálok én is aludni..

_____

Másodpercek, percek teltek el, de én nem voltam képes lecsukni a szemeimet. Ahoz túlságosan is rettegtem.