-Miért nem működik ez a szar rádió? -idegeskedett Jungkook az indulástól számítva körülbelül fél órá múlva.
-Mert talán a pokol idejött? -utaltam a jelenlegi helyzetünkre.
-Jó de attól még egy csomó információt közölhetnének ezen keresztül. -értetlenkedett.
-De rengeteg dolog megzavarja az rádió hullámokat. Sőt, az sem kizárt hogy ebben az országban blokkolták a rádiókat. -adom tudatára nyugodt hangon.
-Jó de.... ahj... mikor érünk oda? -higgadt le egy kicsit.
-Körülbelül 10 perc.
Erre csak sóhajtott egy nagyot. Biztos ő is kikészült már a napok során. Teljesen megértem. Én csak szimplán nagyon de nagyon fáradt vagyok. Hiába éreztem azt reggel, hogy kialudtam magam. Most már azzal is szenvednem kell, hogy nyitva maradjon a szemem.
A kormányt szorongattam, hogy valamivel eltereljem a figyelmemet az alvásról.Az a 10 perc egy teljes órának tűnt. Legalábbis nekem.
Maga a főváros teljesen üresen állt. Autók sehol. Némelyik ház ablaka be volt törve, meg több szemét volt a földön, mint amennyi általában szokott lenni. De ember, sehol.
Viszont amint odaértünk a kórház parkolójába, már értettem, hogy miért nincsenek kocsik a környékén. Azért, mert az összes itt parkolt.
Tényleg nem volt már hely a közelben, így megálltam az út középen. Úgy sem jön erre most senki. Miért jönne...?
-Most tényleg itt álltunk meg? -lepődött meg Kook.
-Ez van a legközelebb. -ásítottam egy nagyot. -Na gyere, megnézetjük a lábadat. Amúgy fáj még?
-Már megszoktam. -nevetett fel kínosan.
-Ezt igennek veszem. -szálltam ki az autóból.
Már majdnem összeestem az álmosságtól, de eszembe jutott a fekete hajú, megint. Konkrétan ő tart engem ébren.
Kisegítettem őt az autóból és elkezdtünk befelé támolyogni az épületbe.
-Te jól vagy? -kérdezte aggódva. -Sápadt vagy.
-Most ne velem foglalkozz. -böktem a mellkasára, mire csak egy sóhajtást kaptam válaszként.
Beléptünk a kórházba. Egy nagyon nagy váró teremben találtuk magunkat.
Nem figyeltek ránk. Mindenki egymással volt elfoglalva. A székek sorokba voltak rendezve, szinte mindegyikben ült valaki. Az emberek egy részének be volt kötözve valamelyik végtagjuk. És ápolók rohangáltak a sorok közt.Láttam pár asztalra kirakva ételt, italt, és pokrócot is.
-Ez lenne az? -kérdezte, belém csimpaszkodva Jungkook.
-Valószínűleg. Menjünk.
Azzal elmentünk a sorok mellett, és egy folyosóra botorkáltunk.
-Ott is van egy valaki, aki segíthet nekünk. -mutattam egy nőre, akin ápoló ruha van.
-Aha. -válaszolt szűkszavúan.
-Elnézést! Segítene! -kiáltottam rá.
-Igen. -sétált felénk.
-Miben segíthetek? -állt meg előttünk a középkorú nő.-Tudja, mi most érkeztünk, és a barátom lába eléggé rossz állapotban van, mert meglőtték. Legyen szíves segítsen. -könyörögtem, mert érzem, hogy már nem bírom sokáig.
-Rendben, azonnal szólok egy orvosnak, addig menjenek és irassák fel a nevüket a kórház bejárata mellett lévő kollégával. -mondja, és azzal el is ment egy másik irányba.
-Biztos jól vagy? -aggodalmaskodott Kook.
-Persze, csak egy kicsit fáradt vagyok. -igaz, hogy mindjárt összeesek..
Odavonszoltuk magunkat a bejárathoz, és tényleg ott volt egy másik nő.
-Önök most érkeztek? -kérdezett rá.
-Igen.
-Mi a nevük? -mosolygott ránk.
-Kis Dézi. -válaszoltam neki elsőként.
A fekete hajú csak rám mosolygott. Nyilván ő már rég tudja a teljes nevemet. De én nem tudom az övét. Csak annyit, hogy Jungkook.
-Igen. És az öné? -nézett rá a mellettem állóra.
Eljött a pillanat... Nem titkolhatja tovább..
-Az enyém Jeon JungGuk. -ejtette ki a szavakat a szemeimbe nézve.
A szívem nagyot dobban ekkor.
A külvilág megszűnni látszott.
Csak a neve visszhangzott a fejemben.
Lehet az álmosságtól volt ez, de elvarázsolt.Szóval ez a neve...
Soha életemben nem hallottam szebb nevet.
És eddig bírtam. Sajnálom.
Ott helyben, semmivel és senkivel sem törődve, össze estem Kook karjaiban. Aki mint kiderült, Jeon JungGuk. A legideálisabb férfi számomra...
Köszönöm, hogy elolvastad!
YOU ARE READING
𝐍𝐞𝐯𝐞𝐫𝐭𝐡𝐞𝐥𝐞𝐬𝐬 | 𝑱𝒖𝒏𝒈𝒌𝒐𝒐𝒌 |
FanfictionSosem gondoltam volna, hogy ott ahol élek, egy kis országban, pontosan azon a helyen fogok találkozni egy olyan ázsiai félistennel, aki ráadásul beszéli a nyelvemet. Amikor megismertem Jeon Jungkookot, gyűlöltem őt teljes szívemből. Igazából nem is...