Pszihopatába szeretve | ✔️

Ajándék

Amara szemszöge

Nos már ezeknek 4 éve. A fiunk Luke 9 a lányunk 7 éves. A mi kapcsolatunk pedig egyre csak szorosabb és szorosabb.

Sajnos a kicsi Luke el kezdett ám nőni és már abban a bizonyos kis kamasz korban van. Egyfolytában csak eszik. Növésben van a drágám.
Darcy még csak hét éves de igazi csaj. Gyönyörű lány lessz. Nagyon hasonlít Lukera. A smaragdzöld szemei a kettőnk keveréke és még nekem barna Darcynak éj fekete haja van porcelán bőrrel és vörös ajkakkal.
Darcy másodikba jár és imádja a sulit. Ő a második legjobb tanuló ugyan is még az apja gyönyörűen addig ő utál rajzolni. Szó szerint gyűlöli a rajz órákat.
Lukeal már más a helyzet. Utál iskolába járni tanulni meg még inkább. A házi írásra is alig lehet rá venni. Egyszerűen nem szereti. Ellenben minden sport tevékenységben jeleskedik. Imád az apjával focizni és e miatt be is iratkozott rá. Egy héten három edzés van és ő lett a hónap focistája.
Persze én még mindig nem értek hozzá és azt sem tudom hogy melyik csapatnak kell szurkolni.

Egyszer Luke el vitt egy foci kecsre és véletlenül akkor álltam fel kiabálva hogy "Gool„ mikor éppen a " rosszak „ szereztek pontot.
Luke egy napig alig szót hozzám. Persze azért csinálnom kellett neki a még ma is kedvenc tejszínes, szalonnás, gombás tésztából amit amúgy az egész család imád.

Most éppen pakolok be a táskákba ugyan is meg látogatók a más lassan 10 éve nem látott anyukám. Azt sem tudja élek halok e vagyok hogy egyáltalán van unokája.
Őszintén remélem hogy még meg maradt a régi szobám. És persze apát is meg kell hogy látogassuk. Meg kell ismernie az unokáit.

-Kész vagy szerelmem?-Jött be a nappaliba Luke.
-Gyerekek?
-Már indulásra készen a kocsiban.
-Pisiltek kakiltak ?-Gyakorlott anyuka vagyok és ha hosszabb útra megyünk mindig rájuk jön a pisilés és meg kell állnunk és persze jön a forgalom.
-Igen. Te kész vagy?
-Persze be pakoltam meg...
-Tudod hogy mire értem.-Na igen neki nem lehet hazudni. Oda jött és át karolta a derekam.
-Igen.. leginkább apa miatt izgulok tudod?
-Tudom. De én itt leszek és nem lessz semmi de semmi baj. A gyerekek meg szerintem imádni fogják anyádat.
-Hat én nem annyira...
-Kicsim az óta el telt 13 év. Azért ennyi idő alatt te is meg érthetnéd hogy tovább lép.
-Ha velem történne valami tovább tudnál lépni?
-Oké igaz nem szóltam semmit.-Adott egy csókot majd indultunk is.

(...)

-Oké gyerekek ki szállás!
-Itt vagyunk?-Kelt fel Darcy. Igen ő csak úgy tud hosszú úton kocsiban utazni ha el alszik.
-Igen. Ez volt anya háza.-Nézett rá luke. Szerintem neki is eszébe jutottak azok a bizonyos esték mikor azon az ablakon kellett be másznia...

Az ajtó előtt kicsi habozás után de ne kopogtam és egy kedves arcú őszülő hajú ráncos meg is tiszta bőrű nő jelent meg. Tudjátok az a tipikus sütis nagyi formájú.

-Jó napot Susan Marshalt keresem. Itt lakik még?Tudja az édes anyám volt.
-Ohh el nézést kedves de az édes anyja évekkel ezelőtt el hunyt. Nagyon sajnálom kedveseim kedves asszony volt.- nem tört össze.Anya öreg volt. Csak azt sajnálom hogy a gyerekeim nem ismerhetik.- de a lánya itt lakik a sarkon vele beszélhetnek esetleg. -Ohh szóval szült egy másik lányt. Értem akkor nem is baj hogy el mentem pillanatok alatt le cserélt.
-El nézést meg tartott valamit ami esetleg itt volt a házban.
-A nagy részét el vitte a lánya. Egyetlen egy szobát hagyott meg és a halálos ágyán ígértette meg velem hogy ugyan úgy hagyom ahogy volt. Be van zárva évek óta és elvileg csak a tulajdonosa tudja hol a pót kulcs.
- Melyik szoba az?-Na erre kiváncsi leszek.
-A lépcső tetején bal kéz felőli.-Az én szobám...
-M..maga lenne az eltűnt lánya ?!
-I..igen én lennék.
-Elnézést kedves kérem jöjjenek beljebb!

Tettük amit mondott a
Gyerekek le ültek a macskával játszani még mi Lukeal állva maradtunk a lépcső aljánál még nem az asszony vissza tért.

- Ezt az édes anyja hagyta magának. Régi barátnője voltam én és a lelkemre hagyta ha egyszer haza találsz ezt oda adom neked.A szobád pedig ha tényleg te vagy Amy akkor tudod hol nyílik.

Tudtam is. Fel szaladtam az emeletre és az ajtóm alatti szegély mellett rozoga a fal és ki lehetett szedni belőle egy darabot. Ahol annak a helyén egy kis kik keletkezett. Oda van rejtve a kulcsom
Fájó derékkal de le hajoltam hogy ki vegyem onnan majd ki nyitottam az ajtót....

Istenem. Tényleg nem nyúlt hozzá egy tálcát nem mozdított el.
A könyves polcon vastag por takaró keletkezett.
A ruhás szekrényem ajtaja ugyan úgy tárva nyitva volt ahogy hagytam. Az ágyam ugyan úgy be vetetlenül rajta az Apple lap topommal hevert ott.
A függöny el volt húzva és porosan díszelgett az állványon. Hákiváki a kis plüss macim akit eddig minden este szorongattam alváskor most szomorú arccal ott hever a polcon várva hogy talán ujjra használatba veszem.

Majd meg láttam a kanapét. Eszembe jutatta azokat az emlékeket amikor Luke ott ült és várta hogy be lépjek az ajtón.
Testemet át járták azok az érzések mikor még féltem tőle Éd ujj volt nekem ez az egész.
És emlékszem arra a napra is mikor egy száll pizsamában rohantam el majd kértem hogy bujtasson el. És ez lett belőle.
2 gyerek, össze költözés és család. Mi egy család vagyunk. Én már hozzá tartozom annak ellenére is hogy nem vagyok a felesége és büszke vagyok hogy a kapcsolatunk akkor is ki bírta mikor másfél évig nem láttuk nem érinthettük egymást.
Ezt nem sok ember mondhatja el magukról. Igen szeretik egymást de másfél évig nem bírnák mi mégis ki tartottunk egymást mellett

És akkor meg láttam. Meg láttam az író asztalon heverő 2 papírkát.
Mind két vers ott díszelgett rajta. Mind a kettő.
Amikor először láttam.
És mikor Adammel volt félre értés egy picikét majd az utánna lévő tettének fájdalma.
Minden ami itt ebben a szobában van egy emlék és nagyon fontos eseményeket idéz fel bennem És lehet sok mindent nem de ezért hálás vagyok anyámnak. Meg hagyta azt a szobát ahonnan az életem is kezdődött. De nem az az életem. Az igazi életem.

-Luke..-Szóltam ki. Azonnal fel jött majd először ijedt arcot vágott de végül el mosolyodott.
Könnyes szemmel simított végig a kanapén ahol oly sokat üldögélt engem nézve.
-Ha tudnád te hányszor ültem itt téged nézve...
-Ezt nézd-Nyújtottam oda neki a papírokat.Szeme még jobban üvegessé vált. Ő is át érezte ennek a helynek az energiáját. Hihetetlen mit tudnak ki hozni az emberekből a jó emlékek. És hogy mit tud ki hozni a szerelem.

És akkor Luke hirtelen a zsebébe kezdett el turkálni és oda adott egy papír lapot.

Szerelmem semmihez nem fogható Irántad
Gyermeket adták egy elcseszett alaknak

Ajándékod szívembe vésem
Egy kérdésem lenne hozzád kincsem ...

-Mi a kérdés ?- És mikor fel néztem a papírlapból Luke térden állva tartott felém egy gyűrűt. Azonnal ki csordultak az eddig bent tartott könnyek es utat eresztettek maguknak.
-Hozzám jössz feleségül ?
-Úr isten Luke igen! -Ugrottam a nyakába és sírtam úgy tovább
-El sem tudom mondani mennyire szeretlek es boldoggá teszel minden nap. Ha tudnád mennyire hálás vagyok neked ezért...

Egy kis ajándék remélem tetszett❤️🥰