Sose nézz vissza!

3.

Miután elment, a nap további részét végig, mosolyogva töltöttem. Ryan mélybe hatoló zöld szemeit egyszerűen lehetetlen volt kiverni a fejemből.

Aztán egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy ha nem volt velem, elkezdtem hiányolni. És minden egyes véletlenszerű találkozást alig vártam.

Amikor éppen hazafelé ballagtam az iskolából, megpillantottam egy zsákutca egyik téglafalánál támaszkodva. Már éppen oda akartam volna menni hozzá, amikor láttam, hogy nincs egyedül. Egy nagyjából vele egykorú sráccal beszélgetett, és nem tűnt túl fesztelennek a hangulat.

- Hallod, ezt ne mondd el senkinek! - utasította Ryan a számomra ismeretlen fiút.
Mivel az nem válaszolt, Ryan erőteljesen a falhoz lökte. - Megértetted? - az idegen gyorsan bólintott, majd eldadogott egy halk igent.

Ekkor Ryan felém nézett, de nem voltam elég gyors, és még pont észrevett. Felém lépett kettőt, én pedig egy kuka takarásából figyeltem a történteket, remélve, hogy nem jön közelebb.
Itt kiderült, hogy teljen felesleges volt ehhez a legkisebb reményt is fűzni, mert természetesen odajött.

- Tudod... - gondolkodott el egy pillanatra. - Nem illik hallgatózni. - nézett rám szemrehányó tekintettel.
Nem teljesen értettem, ezen miért húzta fel magát annyira, csak egy fél mondatot hallottam az egészből.

- Nem is hallgatóztam. - próbáltam védekezni, nyilván eredménytelenül. Ez azért elég átlátszó volt.

- Aha, csak véletlenül pont ott, ahol én vagyok, egy kuka mögött guggolsz két szemeteszsák között, oldaladon egy törött játékbabakocsival. Micsoda véletlenek vannak! - csapta össze a kezét cinikusan.
Esküszöm, még feldúltan is iszonyúan jól nézett ki, ahogy sötétbarna haja a szemébe hullott fejrázás közben. De ezt azért mégse használhattam indoknak.

Végül elmormoltam valami bocsánatkéréshez hasonlót. Annak ellenére, hogy nem teljesen fogtam fel, miért is kérek tulajdonképpen bocsánatot.

- Mennyit hallottál? - kérdezte, miközben a kezét nyújtva kisegített a szemeszsákok alkotta "építmény"-ből. Elhúzta a száját, amint megérezte a rohadó szagot, majd a válaszomat várva felém fordult.

- Csak annyit, hogy valakinek nem szabad elmondani valamit, amit hallott. - mondtam el az igazat. - Szóval nagyjából semmit.

- Veszélyes ilyen helyeken sétálnod. Legközelebb más útvonalat válassz! - jelentette ki, és valamiféle féltést láttam a szemeiben. Talán engem féltene? Áh, nem, az lehetetlen.

Egész este nem tudtam kiverni a fejemből ezt a találkozást, és ez alatt nem csak Ryan lényét értem, hanem azt a furcsa titkolózást is.
Azért pedig, hogy erről minél többet kideríthessek, mint jó 21. századi gyerek, az internetet hívtam segítségül.

Igazából Ryanről csak annyit tudok, hogy a teljes neve Ryan Lock, de ennyi valójában bőven elég ahhoz, hogy megtaláljam valamelyik közösségi média oldalon.
Beírtam a nevét, és rögtön kiadta a profilját. Egy fekete-fehér kép volt a profilképe, amin nem tudtam nem elmosolyodni.

A legutóbbi képe is már több, mint két éves, és egy lánnyal szerepel rajta. A kép egy szilveszteren készülhetett, mert mindketten pezsgős poharat fognak a kezükben, a háttérben pedig a tüzijáték fénycsóváit lehetett felfedezni. A lány haja hosszú, szőke, és ezüst csillogós ruhát visel, fekete magassarkúval. Ryanen fekete ing és fekete nadrág van, és a lányra mosolyog (!).
Ha esetleg valaki még annyira sem ért a kapcsolatokhoz, hogy felismerje, ez bizony szerelem (volt), akkor majd meggyőzi őt a "My Baby" szövegű képaláírás.

Sziasztok! Íme, elérkezett az újabb rész, és most megragadnám az alkalmat arra, hogy megköszönjem a sok vote-ot (csillagozást)!❤️Nagyon sokat jelent ez nekem, köszönöm Mindenkinek! Szép napot/estét!
L.