Sose nézz vissza!

15.

Rájöttem, hogy túl kell magam tenni a Ryannel való időszakomon. Kár, hogy akárhányszor hagytam elkalandozni kissé a gondolataimat, ő jutott eszembe.

Bruno továbbra is támogatott, de volt köztünk egy kimondatlan szakadék, amivel mindketten tisztában voltunk. Amit művelt velem, az egyszerűen megbocsáthatatlan. Akárhányszor visszaemlékszem, könnybe lábad a szemem.

Ryan szemszöge

A munkám mindig azt tanította nekem, hogy amit elkezdtem, azt fejezzem is be. De még valami nem volt befejezve; Lisa. Nem tudtam lenyugodni addig, amíg ki nem derítettem, mi történt pontosan Lisa és Bruno között. Az a gyökér valamit biztos elrontott a múltban.
Erőt vettem magamon, és Lisáék otthona felé vettem az irányt, miközben azon gondolkodtam, hogy mit is fogok mondani pontosan.

Lisa szemszöge

Csengettek. Bruno nem rég ment el, ezért azt hittem, csak valamit itt hagyott, ezért siettem ajtót nyitni.
De nagy meglepetésemre Bruno helyett Ryan állt a bejáratnál.
Igyekeztem lazán beinvitálni, de ez elég nehéznek bizonyult, tekintve, hogy a gyomromban lévő pillangók vadul csapkodni kezdtek, és a vérnyomásom legalább a kétszeresére nőtt.

Egy szó nélkül leült a konyhaasztalhoz, és mélyen a szemembe nézett.

- Mi történt közted és Bruno között még régebben?

- Öhm... - hatalmasat nyeltem, és megpróbáltam nem elsírni magam. - Most komolyan elmondjam? - nem felelt, csak bólintott, mire belekezdtem.

- Bruno volt az első pasim. Totálisan bele voltam zúgva, de ezt ő csak két évre rá vette észre, amikor egy karácsonyi bulin a barátnőm kikotyogta. Kiderült, hogy neki is tetszem, és összejöttünk. A legboldogabb néhány hónapomat töltöttem vele, és egyszerűen semmi más nem érdekelt rajta kívül. Majdnem egy éve tartott már a kapcsolatunk, amikor egyik este a szokásosnál hevesebben kezdtünk el csókolózni. Eddig még nekem is oké volt. Aztán elkezdett tapizni, amit egy darabig hagytam, de amikor már úgy éreztem, hogy elég, lefogtam a kezét. Azaz megpróbáltam lefogni a kezét. Ő nem engedte, és hiába kértem, hogy álljon le, nem tette. - itt már majdnem zokogtam. - Elkezdtem kiabálni, mire szorosan befogta a számat, és... - elcsuklott a hangom. Majd amilyen halkan csak lehetett, kimondtam. - megerőszakolt.

Ryan komolyan meredt maga elé, végül ismét megszólalt.
- Miért nem szakítottál vele rögtön?
- Mert megzsarolt. Azt mondta, ha szakítok vele, kiteszi az erről készült videót az internetre. Borzasztóan rettegtem minden nap, és nagyon nehéz volt továbbra is fenttartani a "boldog barátnő" látszatot. Aztán messzebb költöztünk, így szerencsére eltávolodtunk egymástól.

Ryan felpattant a székről, majd megszólalt.

- Megölöm. - olyan határozottsággal jelentette ki, hogy csak remélni mertem, hogy nem gondolta komolyan.

Már indult volna kifelé, amikor egyszercsak megtorpant, és visszafordult.

- Miért vagy vele mindezek ellenére is ilyen kedves?

- Bruno sokáig volt a barátom, ráadásul ő volt az első igazi szerelmem is. Nagyon nehéz elengedni.

- De Lisa! Bántott téged! - nyomta meg az utolsó szót.
Erre nem tudtam mit mondani. Igaza volt, és valahol én is éreztem, hogy nem kéne így viselkednem Brunoval, de a szívem egy része a trauma ellenére is hozzá volt láncolva.

Sziasztok! Sajnos majdnem minden részt úgy fejezek be, hogy "nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam", és ez most sincs másképp. De komolyan, igyekszem visszatérni, de elég nehéz időszakon megyek keresztül, ami bár nem kifogás, de ez van.🥲Remélem azért, hogy senkinek sem csökkent az érdeklődése a történet iránt, és tetszik ez a fejezet. Köszönöm, ha még a sok kihagyás ellenére is olvassátok a fejezeteket.❤️Nagyon hálás vagyok! Szép napot/estét!
L.