Sose nézz vissza!

Epilógus

~ néhány évvel később ~

Vidáman keltem fel. Úgy éreztem, egy jó nap veszi kezdetét. Ó, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

- Jó reggelt! - nyomott egy puszit a számra Ryan. Nagyjából egy évvel ezelőtt összeköltöztünk.

Ryan bevétele mellett az én keresetem aprócska zsebpénznek számított, ezért tudtunk venni egy gyönyörű házat, hatalmas kerttel.

De nem sokáig tudtuk élvezni a reggeli fényeket az ágyból, mert egy hangos sírás megszakította a nyugalmunkat. Nem bántam, mert ez volt a kedvenc hangos sírásom. A kisfiamé. A kisfiunké.

- James. - nyögött fel álmosan Ryan, majd kikászálódtunk a paplan kényelméből, és James kiságya felé vettük az irányt.

- Lemegyek reggelit csinálni. - mondtam, majd a konyhába indultam.

Mire James és Ryan is felöltöztek és leértek a konyhába, a reggeli már készen várta őket. Mármint Ryant, James bébiételt evett.

- Ez isteni finom lett! - dicsérte meg a gofrikat Ryan mosolyogva.

- Ma lesz egy kis dolgom. El szeretnék menni a piacra, veszek néhány ételt a hétvégi sütögetéshez. Addig vigyáznál Jamesre? - kérdeztem.

- Persze. - mosolygott rám, majd a fiunkra nézett, és egy újabb adag babapépet nyomott a szájába.

Összekészülődtem, majd elindultam a piacra. Szép, napos idő volt, ezért igazán vidáman vágtam neki az útnak.
Miután végeztem a vásárlással, beugrottam még Ryan kedvenc kávézójába, és vittem neki a kedvenc kávéjából, remélve, hogy ezzel meglephetem.

Csengettem, de senki sem nyitott ajtót. A cuccaimat letettem a földre, és előhalásztam a kulcsaimat a táskám mélyéről.

Benyitottam, de olyan látvány tárult elém, hogy még a kezemben lévő kávét is elejtettem.
Ryan a kanapén feküdt, alig volt rajta ruha, rajta pedig egy szőke lány, és éppen vadul falták egymást. Ahogy a lány felém fordította a fejét, rögtön felismertem; Sophie. Bizonyára ő is megismert, mert két csókjuk között rám kacsintott, aztán visszafordult Ryanhez.

Nem tétováztam, felkaptam Jamest, és kirohantam az ajtón. Vissza se néztem. Nem érdekelt, mi lesz a házzal, Sophieval, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ennek a mérgező kapcsolatnak minél hamarabb vége legyen.

Nem tudtam hova futhatnék, de aztán beugrott. Ahhoz, aki végig támogatott, pedig észre se vettem. Ahhoz, aki megnevettetett. Ahhoz, aki segített. És nem, ő nem Bruno volt. Hanem valaki teljesen más.

Vége.

Sziasztok! Hát elérkeztünk ehhez a ponthoz is. 30+1 fejezeten keresztül követhettük nyomon Lisa történetét, ami most lezárult. Remélem nektek is tetszett, nekem egészen a szívembe férkőztek a szereplők és a történet is.💗Nagyon fog hiányozni, de nem lett volna értelme tovább húzni a befejezést. Ez a könyv több szempontból is kifejezetten fontos számomra, például ez az első könyv, amit befejeztem. Illetve nem győzök elég hálás lenni Értetek, hiszen nélkületek (és a támogatásotok nélkül) ez a könyv nem jöhetett volna létre.💖Köszönöm, köszönöm, és ezredjére is köszönöm!
Minden egyes kis csillag, komment és megtekintés aranyat ér számomra, hihetetlen, mennyire fel tudjátok dobni az ember napját!🌷
Bár ez a történet véget ért, de hamarosan új könyvet fogok kezdeni, így ha kiváncsiak vagytok más írásaimra is, mindenképpen érdemes velem maradni. 📖Szép napot/estét!
L.