Sose nézz vissza!

12.

Imádom a napfényes szombatokat, egyszerűen felbecsülhetetlenek. Kivéve a mait.

Apa mostanában teljesen beletemetkezett a munkájába, nem igazán van jelen az életemben. Sokszor távol van, így, ha tehetem, áthívom Ryant. Ez ezen a napon sem volt másképp.
A tekintete fáradtnak tűnt, de nem kérdeztem semmit, mert tudtam, úgysem válaszolna rá.

- Mit csináltál ma? - érdeklődött, miközben otthon érezve magát lerogyott a kanapénkra.

- Végignéztem a Netflix teljes kínálatát, de nem találtam igazán jót.
Pár percig nyomkodta a tv távirányítóját, majd nagy sokára rám nézett.

- A Sikoly jó lesz? - felvont szemöldökkel, mosolyogva néztem rá, mire ismét megszólalt. - Tudod, minden párnak van egy közös filmje. Nekünk lehetne ez.

- Komolyan egy horror filmről kellene, hogy eszembe juss? Amiben rablók, gyilkosok, szörnyek, és szellemek szerepelnek?

- Hát... - vonta meg a vállát. - Mi nem vagyunk egy szokványos pár.

"Pár". Olyan jó ezt hallani az ő szájából is. Mert mi egy pár vagyunk.
A szerelmes elmélkedéseimet a csengő hangja szakította félbe. Eközben Ryan elaludt, így az ölembe hajtott fejét egy puha párnára helyeztem, és siettem ajtót nyitni.

- Helló, Bruno. - köszöntöttem nyersen, nem sok lelkesedéssel a hangomban.

- Bejöhetek? - kérdezte, de a válaszomat meg se várva csörtetett be a házba.

- Miért jöttél?

Ryan szemszöge

Arra ébredtem, hogy Lisa valakivel beszélget. Nem szerettem volna rögtön belekontárkodni a társalgásba, így alvást tettetve hallgatóztam.
A barátnőm (!) ideges hangját hallottam meg.

- Szerintem már rájöttél, hogy nem szívesen látlak az otthonomban. Sok rossz emlék kötődik hozzád, amik ebben a házban történtek. Utálok ezekre gondolni, de Bruno, ha rád nézek, nem jut eszembe más.

Ezek szerint Brunonak hívják.

- Lisa. Már ezerszer megmondtam, hogy megváltoztam. Nagyon sajnálom, a történteket, de már nem olyan vagyok, mint régen. Lisa, én szeretlek.

Egy darabig mindketten csöndben voltak, majd Lisa törte meg a keletkezett csend.

- Tudod, hogy utállak. - jelentette ki.

- Tudom, hogy nem. - felelte Bruno szemrebbenés nélkül, ami csorbított kicsit Lisa eddigi magabiztosságán.
Ezen a ponton nem bírtam tovább, és muszáj volt közbeavatkoznom.

- Mi folyik itt?

Mindketten zavartan kapták felém a fejüket.

- Óh, hát felébredtél?! - tett Lisa úgy, mintha mi sem történt volna. Aztán Bruno felé kapta a fejét. - Ő itt Bruno.

- A futár. - tettem hozzá, ahogy megláttam az arcát.

- Igen, a futár. Bruno. Az... exem. - felelte, mire ideges lettem. Mit keres a barátnőm házában az exe, miközben itt vagyok én is, a jelenlegi barátja?!

Nem volt időm felháborodni, mert ismét megszólalt a csengő. Most én nyitottam ajtót, és igazán meglepődtem. Az ajtóban ugyanis nem más állt, mint Sophie.

- Sophie! - suttogtam halkan, majd behúztam magam mögött az ajtót, nehogy Lisa meghallja, hogy van itt még egy nem kívánatos személy. - Miért jöttél ide?

- Először a lakásodhoz mentem, de mivel láttam, hogy ott nem vagy, gyanítottam, hogy Lisánál leszel. - lebegtette meg szőke fürtjeit a válasz adása közben. - Bemehetek? - elhúztam a számat, de félreálltam az ajtóból.

A hirtelen érkezett vendég nem maradt sokáig észrevétlen, rögtön észrevette őt Lisa.

- De jó! - sóhajtott fel nem kis szarkazmussal a hangjában. - Mi ez itt, az exek éjszakája? - Bruno kínosan felnevetett, Sophie pedig műmosollyal állta a sarat, vagyis Lisa percekig tartó monológját arról, hogy miért nem kéne itt lenniük. Miután befejezte, néma csend vette kezdetét.
Mindenki hallgatott, és az elhangzott szavakat emésztgette.
Végül felsóhajtottam.

- Csak egy "kicsit" abszurd, hogy én, és a barátnőm a barátnőm házában állunk, a konyhában pedig a barátnőm mániákusan ragaszkodó exe, Bruno, és az én exem, az oltárisan zsaroló Sophie.

Újabb csend. Hosszú estének nézünk elébe.

Sziasztok! Ezennel hivatalosan is kijelentem, hogy mindig az ajtókhoz kapcsolódóan történnek a legizgalmasabb dolgok.🚪❤️Remélem, ezek a jelenetek is elnyerték a tetszéseteket! Szép napot/estét!
L.