Sose nézz vissza!

26.

- Szívem, szerinted ez nem túlzás egy kicsit? - mutatott apa a boltban egy elegáns, fekete selyemingre.

Kissé gyanús volt, hogy egy egyszerű pszihológushoz ennyire ki akart öltözni, ezért okkal feltételeztem, hogy elkezdett érezni valamit Linda iránt.

- Ez lesz a harmadik randid. Legyen csak emlékezetes. - mosolyogtam apára, miközben leakasztottam az említett ruhadarabot az állványról.

- Ez nem olyan igazi randi. Inkább egy baráti találkozás. - felelte apa, de látszott, hogy valójában ő sem így gondolja.

- Mhm... - hümmögtem, majd az eladó kezébe nyomtam az inget, és fizetés után távoztunk.

Hazaérve apa a hálószobába vonult, hogy az itthoni tükör fényénél is megvizsgálhassa az újonnan vett felsőt.
Én addig felkészültem az estére, lementem és megterítettem az asztalt, majd hirtelen felindulásból magamra kaptam egy kabátot, és kiléptem az esti hűvösbe.
Ryan háza felé indultam. Odaérve persze minden bátorságom elszállt, bátortalanul nyomtam meg a csengőt. Kis idő múltán Ryan nyitott ajtót.

- Lisa?! Mit keresel te itt? - zavartan nézett rám, én pedig már bántam, hogy eljöttem.

- Csak gondoltam, tisztázhatnánk a múltkor történteket. - válaszoltam végül.

Jobban kitárta az ajtót, és belépve rögtön egy székhez kötözött nőt pillantottam meg, aki mellett Logan és Nick állt. Keserves arcom láttán Ryan ismét megszólalt.

- Nem ártatlan. - kérdőn néztem rá, ezért hozzátette: - Jobb ha nem tudod, mit követett el.

Leültünk a kanapéra, én pedig belekezdtem.

- Szóval... őszintén remélem, hogy tudsz valami rendes okot adni arra, miért kellett megölnötök azt az embert.

- Brody sem volt éppen egy ma született bárány, ha érted, mire gondolok.

Beszélgetésünket egy feltörő sikoly szakította félbe.

- Bocs, általában nem szoktam hazahozni a munkát, de ezt most muszáj volt. - felemelt hanggal folytatta. - Logan, megtennéd, hogy halkabban vallatod? - Logan bólintott, mire ismét rám szegezte a tekintetét. - Én már megszoktam, de az újoncoknak még szokni kell. - célzott rám.

- A szomszédaid mit szólnak? - kérdeztem hitetlenül.

- A ház külső falai hangszigeteltek, így ők nem hallanak semmit. Nyugodtabb életük van, mint egy átlagos ember szomszédjának, nem csak a sikolyokat, de a porszívó vagy a mosógép hangját sem hallják.

- Aranyélet. - ismertem el. Gondolom a szomszédai nem is sejtik, hogy az a munkája, hogy embereket öljön.

A beszélgetésünk végeztével Ryan valami puszi-féleséget nyomott az arcomra, ami hatására elpirultam, és a gyomromban lakozó pillangók vad repkedésbe kezdtek.

- Hol voltál? - nézett rám idegesen apa, miközben a konyhába tessékelt. - Linda már itt van, és azt ígérted, te is itt leszel.

- Tudom és bocsánat, de fontos megbeszélni valóm volt valakivel.

- Ryannel? - tette fel apa a kérdést, mire gyorsan, talán túl gyorsan ráztam meg a fejem. - Lisa, kicsi korod óta ismerlek, felismerem, ha hazudsz.

- Igen, de...

- Nincs semmi de! Lisa, ő meg a csatlósai mind hidegvérrel gyilkolnak meg nap, mint nap ártatlan embereket! Igen, én is elkövettem hibákat, például a drogokkal kapcsolatban...

- Hogy mit csináltál? - hallottunk meg egy harmadik hangot, mire mindketten odakaptuk a fejünket.
Linda állt az ajtóban, kezében egy üveg borral, és egyszerre tűnt értetlennek és mérgesnek is.

- Linda! Megmagyarázom! - fordult felé apa kétségbeesve, majd haragos pillantásokat lövelt felém.

Linda kisietett a szobából, apa pedig utána. Én meg ott álltam a konyha közepén, tudva, hogy valószínűleg most rontottam el egy kapcsolatot.
Úgy tűnik, ebben jó vagyok...

Sziasztok! Kíváncsi vagyok, hogy tetszett nektek ez a rész, én szerettem írni. Bonyolodik a történet, így a végéhez közeledve, de remélem, hogy azért várjátok a fejezeteket!😚Szép napot/estét!
L.