Sose nézz vissza!

13.

Igazán nem kellett volna elbíznom magamat a kapcsolatunkat illetően. Miután Bruno és Sophie is betoppantak hozzánk, eléggé megingott minden.
Az este nagyrészt abból állt, hogy Ryan és Sophie veszekedtek (úgy körülbelül mindenen), Bruno pedig engem próbált meggyőzni arról, hogy megváltozott, és hogy már semmi sem olyan, mint régen.
Végül, amikor mindkét nem kívánt vendég elhagyta a házat, Ryan nekem esett. Mármint nem szó szerint, de elég dühösnek látszott.

- Egyáltalán miért mondtad Brunora azt, hogy ő csak a futár? Ha az exed, akkor miért látogatott meg? Miről beszélt akkor, amikor azt mondta, hogy megváltozott, és miért vágtál olyan arcot, mint aki ezt el is hiszi? Titokban kavartok, vagy most mi van? - kezét erőteljesen az asztalra csapta, és csak úgy záporoztak a kérdések.

- Ryan, állj már le! - kiáltottam rá, egy idő után. - Nincs közünk már egymáshoz, és végképp nem kavarunk! Hogy gondolhatsz ilyet?!

- Ennek ellenére jól elbeszélgettetek, amikor mi már kimentünk a szobából.

- Jézusom, Ryan!

- Még mindig szereted, ugye? - elnémultam, és hirtelen nem tudtam mit mondani. Valami miatt még most is kötődök hozzá. - Tudtam! - kiáltott fel, majd egy határozott mozdulattal felállt az asztaltól, és a bejárati ajtó hangos csattanása jelezte, hogy véglegesen elhagyta a helyiséget.

Sírva rogytam le a fal mellett a padlóra. Ezt elcsesztem. Rohadtul elcsesztem. Hetekig epekedtem Ryanért, és amikor végre úgy tűnt, hogy összejön az, amire vágytam, mindent elrontok. Jellemző. Ez vagyok én.

Még napokig ki sem léptem a házból, csak a szobámban gubbasztottam egész nap. Amikor végül rájöttem, hogy Ryan nem fog visszajönni, elkezdtem gondolkodni, mi tévő legyek.
Végül arra jutottam, hogy felhívok valakit, aki biztos tudja, mit kéne csinálnom. Először Ryanre gondoltam, de hamar rájöttem, hogy most nem tudna nekem megbocsátani. Aztán apa jutott az eszembe. De ezt is hamar elvetettem, mert apa mostanában szinte hozzám se szól, csak a még mindig titkos munkájának él.
Aztán rájöttem; felhívom Brunot. Azonnal a telefonom után nyúltam, és tárcsáztam a számát. Néhány csengés után fel is vette.

- Lisa, miért hívtál? Minden oké?

- Ha hívlak, akkor az máris furcsa? - érdeklődtem mosolyogva.

- Őszintén... igen. - ezen felnevettem, napok óta először. - Szóval? Van valami baj?

- Hát, tudod... - gondolkodtam el. - Ryan szakított velem, mert... mindegy, nem fontos. - nem akartam elmondani neki, hogy miatta.

- Oh, sajnálom. - felelte Bruno halkabban.

- Nem nagy ügy. - nyilván hazudtam. - Jól vagyok, csak gondoltam, felhívlak.

- Lisa, lehet, hogy idióta vagyok, de azért ennyire nem. Ha nem lenne nagy ügy, akkor valószínűleg Ryant hívtad volna, nem pedig engem. - igaza volt. Rohadtul nagy ügy volt.

Ryan szemszöge

- A kurva életbe! - csaptam le a kocsim kulcsát a konyhapultra. 

Sophie óta először próbáltam kapcsolatot kialakítani. Oké, először nem teljesen hátsószándék nélkül (ugyanis a munkám kötelezett erre az eleinte még csak kamu szerelemre), de aztán valahogyan mégis sikerült beleszeretnem...

Sziasztok! Ebben a fejezetben sem volt hiány az eseményekből, és igencsak kiakasztó jelenetek zajlottak le.🫣Ezért bocsi, de imádok ilyen részeket írni.
A következő egy hétben elég zsúfoltak lesznek a hétköznapjaim, így valószínűleg inkább hétvége felé számíthattok új fejezetekre.😚Egyébként mostanában gondolkozom egy új könyv ötletén is, de nem igazán szeretném elkezdeni, amíg ezt be nem fejezem.📖❤️Szóval most egyelőre így állunk! Szép napot/estét!
L.