Sose nézz vissza!

18.

- Mit nem mondott el Ryan? - néztem Nickre, mire ő Ryanre vetette a pillantását.
Ryan alig láthatóan megrázta a fejét, és elhúzta a kezét a nyaka előtt.

Abban a pillanatban vettem szemügyre jobban a negyedik, még mindig ismeretlen alakot.

- Ő ki? - mutattam a sarokban (nem túl kellemes körülmények között) ülő férfira, akinek a szája be volt tapasztva egy szigszalaggal, keze a székhez kötözve.

- Brody! Mutatkozz be kérlek! - tépte le egy mozdulattal a ragasztót a szájáról Nick.

- Helló! - intett a pasi, aki egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki sajnálja, hogy itt van. - Brody vagyok. - mutatkozott be játszi könnyedséggel, úgy, mintha éppen a kedvenc filméről beszélne.
Rövid bemutatkozása után Nick visszaragasztotta a száját.

- Szóval, akkor mind itt vagyunk. - túrt bele zavartan sötétbarna, szinte már fekete fürtjeibe Ryan, miközben végigpásztázta az összegyűlteket, majd kelletlenül felnevetett.

A "mind" szó Ryant, Logant, Nicket, apát, a már-már túl nyugodt Brodyt és persze engem takart.

- És mit is akartatok itt csinálni? Mibe avatkoztam közbe?

- Hát akkor kénytelen vagyok elmondani én, ha már más úgysem teszi meg. - fordult körbe Logan, és belekezdett. - Nos... Én, Nick és persze a mi drága barátunk, Ryan... hm, hogy is fogalmazzak... - egy darabig tűnődve meredt maga elé, majd a már nem annyira ismeretlen pasi felé fordult. - Brody... te hogy írnál le minket? - mindenki érdeklődve fordult az említett alak felé, akinek a szájáról Logan egy mozdulattal letépte a ragasztót megint.

- Egy: aucs, ez eléggé fájt, megtennéd, hogy nem tépkeded a bőrömet? Kettő: hogy hogyan írnálak le titeket? Gyilkosok. Azok vagytok egytől egyig. - jó ízű nevetés tört fel belőlem, de rajtam kívül senki sem találta ezt viccesnek, így rövidesen én is elhallgattam. - Nem viccnek szántam. - nézett rám Brody, mire elkomorultam.
Ryanre néztem, aki elhúzta a száját, miközben az ujjaival a comján dobolt. Ideges volt, ez látszott rajta.

- Ja, szóval gyilkosok vagyunk. - tárta szét a karját Logan, úgy, mintha valamilyen szokványos szakmája lenne. - Brody a mi legújabb "áldozatunk" - tette idézőjelbe a szót, pedig nem kellett volna -, ahogy Mr. Brown is. - fordult most apa felé.

- Mi? - kapkodtam a fejem. - Apa mit tett?

- Nos, apukád nem egy ma született bárány, hogy így mondjam. Sok rosszat tett, nagyon sok rosszat, Mr. Brown, öné a szó!

- Kincsem, megmagyarázom... - a mellkasom előtt összefont kézzel vártam a magyarázatát. - Tudod, nem régiben megemelték a tandíjat az iskoládban, és ezzel együtt a fizetésemet az irodában jócskán lecsökkentették, mert nincs elég pénze a cégnek. Szóval kénytelen voltam beállni ebbe a... drog bizniszbe. - a "drog" szót olyan halkan mondta, hogy ha nem lett volna ennyire nagy a csend, biztos, hogy meg se hallom.

Nem mondom, hogy megértem, de megértem. Végül is az anyagi gondok nagy terhek, ebben biztos voltam.

- És most azért vagyok itt, mert az egyik eladás... hát... nem úgy sikerült, ahogyan elterveztük... - tette hozzá apa. - Meg tudsz nekem bocsátani? - szomorú szemekkel meredt rám, mire adtam neki egy laza ölelést, bár még nem tudtam megérteni teljesen, de nem akartam ridegnek tűnni, vele szemben legalábbis nem.
És ezután következett a feketeleves; Ryan.

- És te, Ryan? Elhitetted velem, hogy rendes munkád van, és én tényleg egy normális embernek hittelek. De az a tény, miszerint ártatlan emberek életét oltod ki, mindent megváltoztat. - megvetően néztem rá, miközben igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy még idegesen is mennyire jól néz ki.

Sziasztok! Mostmár íme a rendszeresség; hetente egy - két résszel tudok szolgálni.🙈Ha tetszik a történet, jónak találjátok a részeket, nagyon hálás lennék, ha megnyomnátok a csillagot vagy hagynátok egy kommentet.❤️Előre is köszönöm! Szép napot/estét!
L.