Sose nézz vissza!

30.

Sok napnyi mérlegelés után sikerült döntenem. Ryant választottam. Azért, mert bár a foglalkozása nem igen megbocsátható, de amit Bruno tett, az végképp megbocsáthatatlan. És a mondás úgy szól; ,,A történelem ismétli önmagát." És mivel nem szeretnék kétszer ugyanabba a hibába esni, ezért őt megpróbálom elfelejteni, vagy legalábbis a lehető legkevesebbet gondolni rá.
Ezt megmondtam Ryannek is, aki elfogadta a döntésemet, és ezáltal ismét a régi kerékvágásba került a kapcsolatunk.

Ryan szemszöge

Együtt vagyunk. Hivatalosan is. Nagyon örülök, hogy Lisa helyesen tudott dönteni, és végül nem a faszkalap (alias Bruno) mellett kötött ki.
Logan és Nick is velem együtt örülnek, illetve megkértem őket, hogy lehetőleg mellőzzék a beszélgetéseink során Sophie-t, mert nem csak engem, de Lisát is rosszul érinti.

- És akkor most kiszállsz a bizniszből? - kérdezte Logan, arra a kijelentésemre nézve, hogy Lisával egy párt alkotunk.

- Nem. De miért szállnék ki?

- Hát, tudod... Lisával összejöttetek, nem tudom, mennyire tolerálja a munkádat. Elvégre nem egy hagyományos foglalkozást űzöl. - magyarázkodott.

- Ez jogos. De szerintem elfogadta, hogy egy csomagban járok a gyilkossággal, szóval ha engem választ, akkor ezt is vállalja velem együtt.

- Igaz. Jó ember van melletted. - veregetett hátba barátiasan Logan.

Lisa szemszöge

- Biztos, hogy nem fogod megbánni? - nézett rám kételkedve Ryan.

- Nem, már láttalak titeket ölni. Kibírom. - mondtam halkan, pedig ebben már nem voltam annyira biztos.

- Rendben, de én szóltam. - tette fel védekezően a kezét, majd kisegített az autóból, és a kezemet fogva (!) a tisztás felé kísért.

- Mi történik itt? - hallottam meg egy idáig ismeretlen hangot. Hátrafordultam, mire megpillantottam egy férfit, akinek a nyakához Logan egy kést szegezett.
A férfi kopasz volt, nagy darab, és körülbelül a harmincas évei végén járhatott.

- Ő mit követett el? - kérdeztem suttogva Nicket, mert Ryan már ellépett mellőlem.

- Kisgyerekeket bántalmazott. Szexuálisan. - válaszolt halkan.

Elborzadtam. Undorító, hogy milyen emberek vannak.

- Hány gyereket? - tettem föl az újabb kérdést.

- Nagyjából tizet. Egy árvaházban dolgozott. Elég sok lehetősége volt rá. - felelte Nick. Elhúztam a számat.

Rettenetes, hogy azoknak a gyerekeknek miket kellett átélnie, és ki tudja, hányszor. Engem is bántalmaztak már szexuálisan, aminek a hatása azt mutatja, hogy jócskán rányomja egy-egy ilyen esemény a bélyeget az ember egész életére.

- Kérem, nem tettem semmi rosszat. Minden, amit állítanak, csak félreértés. - szabadkozott a férfi remegő hangon.

- Akkor ön ez esetben nem bántott senkit? Nem élt vissza az erejével, például egy alig négy éves kislánnyal szemben? - kérdezte Ryan higgadt, de erőteljes hangon, miközben a zsebéhez nyúlt.

- Kérem, ne bántsanak! Bevallom, sok olyan dolgot tettem, amit nem kellett volna. De meg van a magam büntetése. Éjjelente nem tudok elaludni, csak álmatlanul forgolódom az ágyamban. - sírta el magát a férfi. De nem tűnt túl őszintének.

- Mindjárt teszünk róla, hogy örökre elaludjon! - kiáltott rá Logan, miközben a kést még jobban a nyakához nyomta.

- Mehet? - nézett hátra Ryan, kezében egy pisztollyal. Nick bólintott, de Ryan még nem fordult vissza. Az én megerősítésemre várt. Aprót bólintottam, mire ismét az áldozat felé nézett.

Az utolsó pillanatban Nick, aki végig mellettem állt (valószínűleg Ryan előzetesen megbízta azzal a feladattal, hogy engem támogasson), odasúgta:

- Fogd be a füled, és csukd be a szemed!

Így tettem, de még a fülemhez emelt kezeim sem tudták elfojtani a golyó hangját.

Sziasztok! Ez az utolsó rész, még lesz egy epilógus, és utána hivatalosan is vége. El sem hiszem.🥲Hamarosan hozom az epilógust. Szép napot/estét!
L.