Sose nézz vissza!

19.

Ryan szemszöge

- Lisa, kérlek értsd meg! Ha elmondtam volna, hogy ez a munkám, elkezdtél volna velem ismerkedni? Érdekelnélek egyáltalán, vagy amilyen gyorsan csak tudtál, felnyomtál volna a rendőrségen? Ha valaki megtudja, ki vagyok én igazából, az már sosem fog tudni úgy nézni rám, mint régen. Nézz magadra!

Tudtam, hogy igazam volt. Nyomát sem lehetett látni annak a Lisának, aki megkedvelt engem. Láttam, hogy már teljesen másképp vélekedik rólam.
A szeme tele volt érzelemmel; düh, harag és mérhetetlen szomorúság. Megértem.

- Értsd meg, a te érdekedben nem mondtam idáig el semmit!

Lisa szemszöge

Fájdalom. Egy szó, amiben benne van az életem. Legalábbis az életemnek ez a szakasza.
Dühös voltam Ryanre, mert hidegvérrel képes embereket megölni, dühös voltam a barátaira, akik nem mondtak el eddig semmit, dühös voltam apára, hogy nem tisztességes módon próbált jobb anyagi körülményekhez jutni. De a legdühösebb magamra voltam, hogy bedőltem Ryan álszent játékának, amihez a haverjai aszisztáltak, elhittem apának, hogy minden rendben van, és közben mindenki, de mindenki hazudott nekem körülöttem.
Ha ez megtörténhet, akkor talán Brunonak is adhatnék még egy esélyt. Rosszabb már úgy sem lehet.

- Az én érdekemben, mi?! Jó kifogás! Hibáztassunk engem, legyek én a fekete bárány! Csak miattam vagy az, aki, nem?! Rohadtul nagy hazug vagy, Ryan Lock! És ti, Nick és Logan, nem veszitek észre, miben támogatjátok a haverotokat? Gyilkosságokat visztek véghez együtt, basszameg! Milyen emberek vagytok, mi? Emberek vagytok egyáltalán? - fejeztem be a monológomat.

- Lisa, csak mondd ki, hogy utálsz, hogy nem akarsz látni többé, és megígérem, hogy soha többé nem foglak felkeresni.

- Nem akarlak látni többé. - mondtam, a földet pásztázva, és titkon reménykedtem benne, hogy nem hallja meg.

- Nézz a szemembe, és úgy mondd! - szólított fel Ryan.

- Gyűlöllek! - kiáltottam az arcába, miközben belül legalább egymillió darabra hullott szét a szívem.

Nem hittem volna, hogy ennyire közel áll egymáshoz a gyűlölet és a szerelem. És azt sem gondoltam volna, hogy lehet egyszerre gyűlölni és szeretni valakit. Hihetetlen.

Ryan úgy tűnt, mint aki már végzett velem. Levegőnek nézett. Aztán apára vezette a tekintetét. Úgy látszik, őt nem érintette meg ez az egész. Jó neki.

- Mr. Brown! Brody! Melyikükkel kezdjük? - kérdezte egy gyilkos mosoly kíséretében. Nyoma sem volt már annak a Ryannek, akibe én beleszerettem. Egy hidegvérű gyilkos állt előttem, senki több.

Apára néztem, aki rettegett. Nem tudta, mi fog következni, de ahogy az előző percekből kiderült, Ryan és a barátai mindenre képesek. Közelebb léptem apához, és megszorítottam a kezét, mire hálás pillantást vetett rám.

- Engedd el a kezét, Lisa! - utasított Ryan, de nem engedelmeskedtem neki. - Engedd. El. A. Kezét. - tagolta a mondatot, és a nadrágja hátsó zsebéből előhúzott egy fegyvert. Gyorsan eleresztettem apa kezét, és imádkoztam, hogy ne legyen töltve a piszoly.
De Ryan, mintha meghallotta volna a gondolataim, a levegőbe lőtt egy golyót, jelezve, hogy a fegyver igenis használatra kész állapotban van.

- Szóval... - nézett a két leendő áldozatára felváltva. - Ki szeretne első lenni?
Természetesen senki sem válaszolt, és a raktárhelységre olyan csönd borult, hogy még a lélegzetvételeket is lehetett hallani.

Majd hirtelen eldördült a pisztoly. Rémülten apa elé ugrottam, holott nem voltam benne biztos, hogy meg tudnám védeni a lövéstől. A golyó azonban elsüvített mellettünk, és Brody gyomrát találta el.
Én még fel sem ocsúdtam, míg Ryan elégedetten csettintett egyet a nyelvével, Logan és Nick pedig bólintással nyugtázta a lövés pontosságát és Ryan precizitását.

Sziasztok! Boldog új évet kívánok mindenkinek! Igaz, már megvolt a heti két rész, de íme egy kis bónusz ajándék tőlem!🎉🎊Remélem tetszett a mai, kíváncsi vagyok a véleményetekre!💗Örülök egyébként, hogy végre sikerült rendszeresítenem a részeket, nagy megnyugvás ez nekem.⭐️Köszönöm, ha megnyomjátok a csillagot, hálás vagyok érte!❤️Szép napot/estét!
L.