Sose nézz vissza!

16.

Ryan rávilágított arra, hogy a Brunoval való "kapcsolatom" több, mint toxikus. Nyilván tisztában voltam azzal, hogy nem kéne éreznem iránta semmit a színtiszta gyűlöleten kívül (ami természetesen ettől függetlenül megvolt), de az érzéseimnek nem tudtam parancsolni.

Régen sosem értettem, hogyan lehet egy olyan embert szeretni, aki rengeteg fájdalmat okozott már. Mindig fogtam a fejem, amikor a kedvenc romantikus regényeimben a főhősnő megbocsátott a szerelmének, annak ellenére, hogy az mennyi szenvedést okozott.

És tessék, most itt vagyok én, egy ugyanilyen helyzetben. Nem tudok nem szeretni, bármennyire is fáj beismerni. Bár Bruno azt mondta, megváltozott. De vajon meg tudnak-e változni az emberek egyáltalán? Én hiszek benne, hogy igen, ezért is beszélgetek még mindig vele.

Ryan szerintem kicsit túlreagálta. Nem hiszem, hogy jobban értene az ilyesmihez, tudtommal neki is volt egy nem túl szép véget érő, hosszabb távú kapcsolata. Miért éppen az ő véleményét kéne elfogadnom?

Ryan szemszöge

Még mindig nem hiszem el. Hogy lehet, hogy Lisa a történtek ellenére is megbocsát annak a féregnek?! Hogy hiheti azt, hogy megváltozik? A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy az emberek sosem változnak. Legalábbis mások kedvéért biztos nem.

Bármilyen furcsán is hangzik, engem a munkám tanított meg az életre. De erről nem igazán beszélhetek másoknak, mert nem éppen egy hétköznapi foglalkozásom van.

Őszintén? Gyilkos vagyok.

Nem, nem átvitt értelemben, nem csak a képzeletbeli világomban. Én tényleg gyilkos vagyok. Apám egyszer azt monda: ,,Fiam, neked a véredben van a halál. Már csak az a kérdés, hogyan küzdesz ellene."

De én elhatároztam, hogy nem harcolok a lehetetlen ellen. Végtére is, miért ne büntessem meg azokat, akik megérdemlik a halált? Nem ártatlan emberek vérét ontom ki nap, mint nap, hanem olyanokét, akik megérdemlik.

Igaz, ezt a hivatást nem népszerűsítem, mert nyilván mindenki elfordulna tőlem, ha megtudnák, milyen mocskos munkát végzek. Két embert kivéve; Logant és Nicket. Ők ugyanis nem csak egyszerűen haverok, hanem az üzlettársaim is. Egyedül nem boldogulnék, egy jó gyilkossághoz minimum három emberre szükség van.

Szóval, amikor azt mondtam, megölöm Brunot, azt komolyan lehet venni. Még segítségem is akadna a legjobb (és egyetlen) barátaim személyében.

Gondolataim sokaságából a telefonom fülsüketítő hangja ragadott ki, amibe rövidesen Logan szólt bele. Szólít a kötelesség.

Lisa szemszöge

A délután további részében a Netflix előtt, egy nutellás üveggel a kezemben gondolkodtam az élet dolgain, de kifejezetten jól esett.

A filozofálásomnak Bruno vetett véget, aki hangos léptekkel jött felfelé a lépcsőn. Mindig összeszorul a gyomrom, amikor meglátom, de cseppet sem jó értelemben. Féltem. Nagyon féltem.

- Hívtál. - jelentette ki köszönés nélkül, miközben kivette a kezemből a kanalat és a nutellás üveget.

- Nem mehet ez így tovább. - feleltem, és szerintem rögtön tudta, mire gondoltam, mert az arcán rengeteg érzelem suhant át egyszerre.

- De Lisa... Már megmondtam... megváltoztam. Ismersz eléggé, hogy tudd, nem bántanálak.

- Azelőtt is ezt mondtad, aztán mégis megtetted. - néztem rá egy szomorú (és nem túl őszinte) mosoly kíséretében.

- De... - nyilván nem tudott több dolgot mondani. Igazam volt. Így elhallgatott, majd néhány néma másodperc után kisétált a szobámból, én pedig a megmentő sereghez fordultam, azaz ismét a nutellát kezdtem el kanalazni, miközben igyekeztem úgy érezni, hogy a folyamatos cukorbevitelemnek hála megszűnnek a problémáim...

Sziasztok! Újabb részt hoztam nektek, kivételesen nem orbitálisan nagy késéssel, szóval remélem tetszik!😊Ja, és azt hiszem lesz még karácsony előtt új fejezet, de előre is boldog Mikulást és karácsonyt kívánok mindenkinek!🤶🎄Én pedig hamarosan újabb részt írok, hogy ne menjen tönkre ez a széria.😂Szép napot/estét!
L.