Sose nézz vissza!

8.

- Szóval itt laksz. - állapítottam meg, miközben ismét a konyhába értünk.

- Kérsz valamit inni? - kérdezte a nyitott hűtőajtó előtt állva. Megráztam a fejem, de végül elfogadtam egy pohár vizet.
Nem igazán tudtam a mondandójára figyelni, mert jobban érdekeltek a jó ízléssel berendezett szobák, és nem utolsó sorban persze ő.
Olyan hibátlannak tűnt; a sötét haja, a világítóan zöld íriszei, a vonzó megjelenése, egyszerűen nem tudtam róla levenni a szememet.

Éppen egy kínos csend állt be köztünk, amikor megszólalt a csengő. Ryan felpattant, és ajtót nyitott, amin a barátai léptek be. Nem igazán zavartatták magukat, az egyikük a konyhába sietett üdítőért, a másikuk pedig a nappaliban lévő kanapén pihentette a lábát.
Amikor végre észrevettek, odaléptek hozzám.

- Logan vagyok. Ő pedig Nick. - az említett visszaköpte (!) a pohárba a kólát, és ledarált egy sziát. - Ryant pedig ahogy látom, már ismered. - röhögött fel, miközben a hajába túrt.

- Kuss! - intette csendre Ryan, aki már a tévécsatornák között kattintgatott.

Nem igazán ilyennek képzeltem el ezt a randit. Persze, a haverjai jó fejek (legalábbis ahogy eddig tapasztaltam), de egy rendes randira nem illenek a barátok, ugye?

Szóval elég kényelmetlenül éreztem magam, tekintve, hogy már szinte szándékosan csak olyan poénokat sütöttek el, amik belsős vicceknek számítottak, tehát én csak kínosan mosolyogva próbáltam úgy tenni, mintha érteném, és bólogatva helyeselni mindenre, amiről fogalmam sem volt.

- Képzeld, Lisa - fordult felém Logan. - Ryannek a munkatársai vagyunk. Egy igen piszkos, nehéz munkája van, amit egyedül aligha tudna elvégezni.

- Bőven elkél neki a segítség. - helyeselt Nick.

Ryan szúrós szemmel nézett a fiúkra, akik azonnal észbekapva befogták a szájukat, és a régi emlékekről (amikről persze nekem fogalmam sem volt) kezdtek el beszélgetni.

- Szerintem az volt a csapatunk fénykora - vélekedett Logan. - Amikor Nick becsatlakozott.

- Szerintem meg az - kontrázott rá Nick. - Amikor Sophie csatlakozott be.
A név hallatán felkaptam a fejem. Ez vajon az a Sophie, akire gondolok?

- Sophie Miller?

- Ismered? - fordult felém idegesen Ryan, aki sokáig nem is szólt bele a beszélgetésbe.

- Nem, csak... már hallottam a nevét. - úgy láttam rajta, mintha valamilyen nehéz kő esett volna le a szívéről, és fellélegzett, majd kiment kicsit a kertjükbe.
Zavartan néztem a fiú után, akinek már hült helye sem volt.

- Hagyjad! Sophie nevének említésére általában így szokott reagálni.

- És miért? - érdeklődtem, annak ellenére, hogy elég egyértelműnek tűnt.

- Tudod, a klasszikus. Ryan első nagy szerelme Sophie volt, aztán Sophie szakított Ryannel, és itt kezdődtek a bonyodalmak.

Nick úgy sóhajtott fel, mint akinek már az agyára ment ez a sztori, mert valószínűleg már ezerszer hallgatta végig.

- Amúgy ti most akkor együtt vagytok? - kérdezte végül. Bárcsak, mondtam magamban.

- Dehogyis. - ráztam a fejem. - Ez lett volna az első randink. - direkt beszéltem feltételes módban, hátha észreveszik, hogy miattuk ment tönkre a nagy romantikus találkozó. De úgy látszott, hogy vették a lapot, mert elhúzták a szájukat, majd Logan megszólalt.

- Jaj, bocs, hogy ezt elrontottuk. Nicknél elfogyott a kóla otthon, és lusta volt elmenni a boltba, úgyhogy idejöttünk, mert Ryannél mindig van. - elmosolyodtam, mire megint megszólalt. - Pedig a bolt közelebb van, mint Ryan lakása. - röhögött fel, aztán megveregette Nick hátát. - Téged sem az eszedért szeretünk, hanem a kézügyességedért. - kacsintott a fiúra, aki vette a célzást, és elnevette magát.

Sziasztok! Szerencsére ma volt időm még egy rész megírására, amit ki is használtam.😊Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket ez a rész (is), és hogy holnap is fogok tudni új fejezettel szolgálni, de ezt nem ígérem.❤️Köszönök minden megtekintést, csillagozást, kommentet! Nagyon sokat jelentenek nekem, bátran osszátok meg a véleményeteket!🥰Szép napot/estét!
L.