Sose nézz vissza!

7.

- Köszönöm kincsem, a finom vacsorát, hajnalban meg is ettem. - puszilta meg a homlokomat reggel apa.

- Apa! - fordultam oda hozzá. - Tegnap láttam valami furcsa iratot az asztalodon, tulajdonképpen min is dolgozol mostanság? - apa hirtelen zavarba jött, de csak egy pillanatra, aztán a zavarodottságát leplezve elfordult.

Elindultam az iskolába. A fejemben folyamatosan Ryan járt, amióta a legutóbb találkoztunk, nem ment ki a fejemből.

Egyre biztosabb voltam abban, hogy tetszik. Nagyon tetszik. Talán szerelmes is vagyok belé. De abban viszont sajnos teljesen biztos voltam, hogy én egyáltalán nem tetszem neki. Ryannek az olyan lányok valók, mint Sophie. Szép, és minden képen (gyanítom a való életben is) úgy néz ki, mint egy top modell.

Mivel egész nap nem tudtam kiverni a fejemből Ryant, elhatároztam, hogy délután felhívom. A telefonszáma megmaradt a múltkori hívásunkból, így hazaérve megcsörgettem.

Három csengés után az egyik haverja vette fel a telefont.

- Helló, öhm... Ryant keresem.

- Várj egy kicsit! - szólt bele a barátja, majd kissé elemelte a fülétől a készüléket, de így is tisztán hallottam a mondatát. - Ry! Téged keres valami csaj. - ezután ismét nekem intézte a szavait. - Hogy is hívnak?

- Lisa. Lisa Brown vagyok. - feleltem.

A srác ekkor elismételte a nevemet Ryannek, mire ő átvette a telefont.

- Baj van? - kérdezte riadtan. Nem igazán értettem ezt a hangsúlyt, de végül figyelmen kívül hagyva megráztam a fejem, de mikor rájöttem, hogy ő ezt úgysem láthatta, gyorsan válaszoltam.

- Nem, dehogy is. Csak azért hívtalak, mert... hogy... lenne -e kedved valamikor... öhm... találkozni?

- Uhh... nem hittem volna, hogy ezt meg fogod kérdezni azok után, hogy a múltkor úgy ott hagytalak. - ugyan nem láthatta, de elhúztam a számat, gondolva, hogy végérvényesen lemondhatok a találkáról. - De igazából... szívesen randiznék veled.

A számat eltátva, vigyorogva dőltem hátra az ágyam puha párnái közé, és mosolyogva szóltam bele a készülékbe.

- Akkor... - haraptam be az ajkamat. - Holnap találkozunk!

- Randizunk. - javított ki, majd rakta rám a telefont.

El sem tudtam hinni. Az egyik pillanatban még azon szomorkodtam, hogy nem érez irántam semmit, a másik pillanatban pedig már megbeszéltünk egy randit (!) holnapra.

Tisztában voltam azzal, hogy valószínűleg nem lesz hosszú távú kapcsolat, mert Ryan nem tűnt annyira barátnős típusnak.

Másnap izgatottan készülődtem a randinkra. A szekrényem előtt állva kémleltem a végtelen ruha halmokat, de a mennyiség ellenére sem tudtam dönteni. Végül egy fehér alapon sárga, napraforgós ruhára esett a választásom, amit egy fehér szandállal párosítottam.

- Ez itt a lakásom. - lépett be a házába Ryan, mögötte pedig én, és ahogy észrevettem, hol is lakik, elállt a szavam. Nem lehetett olcsó berendezni. A tágas helyiségek ízlésesen voltak berendezve, szinte mindenhol a fekete és a fehér szín dominált. Az emeleten volt egy külön fürdőszoba, külön vendégszoba, és két háló. Az egyiket Ryan meg is mutatta, a másikra azt mondta, az titkos, és semmiképpen ne menjek oda be. A tanácsát megfogadva tátott szájjal jártam körbe a házat, miközben Ryan mosolyogva követett. Most egy teljesen új oldalát ismerhettem meg, ami eddig rejtve maradt előttem.

Sziasztok! A tegnapra/tegnap előttre ígért rész kicsit átcsúszott mára, mert nem tudtam időben befejezni, de most itt van!🥰Ezen a héten viszonylag sok időm lesz írni, szóval szerintem még egy rész (de lehet, hogy kettő is) lesz vasárnapig. Majd augusztusban lesznek zsúfoltabbak a napjaim, akkor majd kevesebb fejezetet fogok tudni írni.😥Szép napot/estét!
L.