Sose nézz vissza!

20.

Szóval lelőtte Brodyt. Teljesen hideg vérrel. Elképszető volt - nem jó értelemben, - látni, ahogy megöl egy embert, miközben az arca sem rezdült.
Elég profi a munkájában. És ezt most nem dicséretnek szántam.

Ryan szemszöge

Ha valaki látja, hogyan végzem a munkám, rögtön én leszek a szemében a gonosz. Abba bele sem gondol, vajon mi rosszat tett az illető.

Pontosan a fentebb leírtak miatt utálom, ha bárki is végignézi a gyilkolás folyamatát. Kivéve Nicket és Logant, természetesen.

Szóval nem csodálkozom azon, hogy Lisa kimondta, hogy gyűlöl, hiszen ezek után én is utálnám magam.
Lisára néztem. Meredten bámulta az előtte fekvő holttestet, nem tudta elhinni, mire vagyok képes. Megértem. A lány nem mert a szemembe nézni, nézte, ahogy Brody élettelen testéből lassan, de ütemesen kiszivárog a vér.

Az apjára pillantottam. Ő a lányát nézte. Látszott, hogy nagyon fél. De nem magát, hanem a lányát félti. Tőlem.

Lisa szemszöge

Gondolatok ezrei cikáztak végig az agyamon. Hogy vagyok még mindezek ellenére is képes szeretni őt? Fogalmam sincs, de ezen sürgősen változtatnom kéne.

A telefonom fülsüketítőnek ható csörgése szakította félbe a gondolatmenetemet, mire mindenki felocsúdott kissé.

- Na, nem veszed fel? - kérdezte idegesen Logan, nagyjából a tizedik csörgés után.

- Nem, nincs hangultom. - néztem rá sokat mondóan.

- Akkor csak nyomd ki! - háborodott fel.

- Az oltári nagy bunkóság lenne. - feleltem, de aztán engem is elkezdett idegesíteni az abba nem maradó "zene", úgyhogy felvettem a telefont.

- Szia! - szólt bele elsőként a telefonba Bruno, mert ő volt a vonal másik végén.

- Helló Bruno, most éppen nagyon nem alkalmas. - hadartam, és oldalra pillantva még pont elcsíptem Ryan villámló tekintetét, amikor meghallotta, kivel beszélek.

- Csak azért hívtalak, hogy minden oké -e? Mit csinálsz éppen? - érdeklődött teljesen nyugodt hangon Bruno, de mivel az igazat nem mondhattam el neki, így valamilyen olcsó kifogással ráztam le.

Eközben Nick és Logan Brody testét kezdte el valamilyen fekete anyagba csomagolni, Ryan pedig hívott egy autót, de hármuk közül egyikük sem volt túl beszédes kedvében, alig váltottak néhány szót, apró mozdulatokból is megértették egymást. Sokat dolgoztak már együtt.
Átfutott a fejemen a gondolat, vajon hány ember halt már meg ugyanitt, az ő kezük által. Beleborzongtam a gondolatba, és igyekeztem másra koncentrálni.

Apa az egyik sarokba húzódott, és onnan figyelte az eseményeket. Félt, hogy ő lesz a következő, akinek a testébe hatol egy golyó.

- Akkor most ön következik, Mr. Brown. - lépett közelebb Logan apához, de Ryan elé lépett.

- Hagyd! - Logan hátrált, én pedig hálás pillantással néztem Ryanre, bár az előbbin kívül nem volt rá okom. Ryan felénk fordult. - Mi elintézünk mindent, nektek az a dolgotok, hogy tartsátok a szátokat. Mr. Brown, ön pedig kap egy utolsó esélyt. Lépjen ki a dílerkedés világából, nem önnek való. Keressen egy tisztességes állást, és indítson tiszta lappal. - apa megköszönte, és elhagytuk a helyiséget.
Ryan utánam kiáltott.

- Lisa! - megfordultam, mire mélyen a szemembe nézett. - Tényleg bocsáss meg! Csak a te érdekedben nem mondtam erről az egészről semmit. Nem hibázok többé, ígérem!

Halványan elmosolyodtam, de nem hittem neki, ez amolyan tisztelettudó mosolygás volt. Ryan Lock egy gyilkos. Ezen nincs mit szépíteni.

Sziasztok! Kicsit összecsapott, de remélem azért élvezhető fejezetet hoztam nektek, köszönöm a vote-okat!💗Nagyon sokat jelent nekem az írás, örülök, hogy megoszthatom veletek azokat a történeteket, ami kipattannak a fejemből, és köszönöm, hogy olvassátok őket!⭐️Szép napot/estét!
L.