Annáék egy hatalmas házban laktak, a domb tetején. Óriási kert volt mellette, ahol virágok tucatjai nyíltak. A kívülről kissé falusi hatás ellenére a berendezés nagyon modern volt, ide én sem szégyellnék vendégeket hívni.
A legtöbben már lerészegedtek, de akadtak olyanok is, akik az ivós rekordjaikat próbálták megdönteni. Én csak egy pohár narancslével koccintottam a többiekkel, és inkább a háttérbe húzódva figyeltem az eseményeket.
- Nem jössz? Felelsz vagy mersz van a nappaliban! - kiáltott felém Anna, aki a buli házigazdájaként igyekezett a lehetőségekhez mérten nagyjából józan maradni.
- Megyek, egy pillanat! - válaszoltam félhangosan, és a táskámmal együtt bevonultam a nagyszobába.
- Brody, felelsz vagy mersz? - tette fel Anna a kérdést, de én csak a megszólítottra tudtam koncentrálni; Brody.
És hirtelen éles emlékként jelent meg az a délután, amikor Ryan, Logan és Nick egy másik, de ugyanúgy Brody nevű ember halálát okozták. Apropó Ryan; eszméletlenül hiányzik. De mivel azóta sem hívott vissza, feladtam a reménykedést abban, hogy valaha is ismét egy párt alkothatunk majd.
Nem figyeltem tehát a még élő Brody válaszára, csak azt vettem észre, hogy kézenállás közben igyekszik meginni egy doboz sört. Mindenki nevetett és szurkolt neki.
- Sziasztoook! - nyújtotta meg az o-t egy ismerős hang. - Hoztam egy kis meglepetést! - odafordultam, és egy pillanatra leállt a szívverésem. Sophie állt az ajtóban, a kezében három zacskóval, amikben az üvegcsörgés alapján rengeteg alkohol volt.
Fekete bőrkabátot viselt, alatta egy aprócska fekete toppal, és a szoknyája is épphogy takarta a fenekét. A lábán neccharsinya és tűsarkú, ami kissé maffiás hatást keltett.
- Sophie! Végre itt vagy! - kiáltott fel Anna, és öleléssel üdvözölte Sophiet. Már említettem, Anna mindenkivel jóban van.
- Nélkülem nem teljes a buli, mi?! - harsány nevetése betöltötte az előteret.
Szinte minden srác Sophie közelében igyekezett maradni. Nem túl szemérmes módon flörtöltek, Sophie pedig királynőnek érezte magát, hiszen egész este a magáról szóló bókokat kellett hallgatnia.
Bár igazából nem tudom, mivel érdemelt ki ekkora figyelmet. Az embereknek tényleg csak az öltözködési stílus meg a hosszú, platina szőke haj tetszik? Ez eléggé lelombozó.
Sophie két flört között kijött a konyhába italért, és közben megpillantott engem.
- Mi már találkoztunk korábban, ugye? - libegett felém.
- Igen. - feleltem egy műmosoly kíséretében.
- Éppen Ryannel voltál.
- Mi már... már nem vagyunk együtt. - mondtam, és éles fájdalomként hasított belém a felismerés; tényleg nem.
- Gondoltam... - mosolyodott el mézes-mázasasan. - Nem illetek össze... Ő egy tökéletes pasi, rossz múlttal, te pedig, hát...hozzá képest, meg amúgy is egy senki vagy. - jelentette ki játszi könnyedséggel.
- Köszi, értékelem az észrevételedet! - feleltem.
- Tudod, jobbat érdemel nálad.
- Mondjuk téged? - néztem rá.
- Édesem, én nem jövök össze kétszer ugyanazzal az emberrel. Akkor ő is és én is hibáztunk; neki a már említett rossz múltja, nekem pedig a túl nagy szívem tett keresztbe a kapcsolatunkba. - és milyen szerény. - De remélem azt azért tudod, hogyha esetleg, de csak esetleg vissza akarnám szerezni, nekem sikerülne... ellenben veled. Most pedig megbocsáss, de mennem kell! Várnak a barátaim! Remélem egyszer majd te is megtapasztalhatod, milyen ha vannak barátaid. Ja bocs, lúzerekkel senki sem akar jóban lenni. - önelégült vigyorral az arcán fordult el a társaság irányába, akik húú-zással jutalmazták a kis beszédét.
Sziasztok! Hétfő lévén hozzam egy kis hétindító fejezetet.☀️Remélem tetszett nektek ez a mai, és hogy várjátok már a következő részt. Hamarosan vége a történetnek, de lesz még egy pár rész!📖🤍Szép napot/estét!
L.
أنت تقرأ
Sose nézz vissza!
عاطفيةLisa Brown vagyok. És egyik nap felbukkant az életemben egy olyan személy, akit soha nem fogok tudni elfelejteni. Akire mindig gondolok. Aki mindig hiányzik, ha nincs velem. Üdv az életemben, Ryan Lock! 📝: A könyvben helyesírási hibák előfordulhatn...
